Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-686
680. országos ülés 1901. mi ós örökké üdvözítő liberalizmust; most tettekben mutatta be a t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy minő ez az üdvözlés és minő az a boldogulás. T. képviselőház! Idegen embereknek, hatalmas, gazdag embereknek oda vetnek az ország filléreiből indokolatlanul tetemes öszszegeket, míg megtagadják, megvonják a legutolsó szegény tanítótól is a fizetés felemelését. (Úgy van! Úgy van! a bal- es szélső baloldalon.) Kár volt a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak olyan gyorsan ós olyan szerencsétlenül kommentálni a t. miniszterelnök úr beszédét és ezt az új rendszert egy különös régi világításba, helyezni. (Úgy 'mm! ügy -van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. miniszter úr azt mondotta, hogy ő dolgozik, mint a méhecske. T. miniszter úr, abban a székben egykoron egy méh ült, nem egy méhecske,- az is dolgozott, az is fáradozott, arcza verejtékében új irányokat akart az ország fellendülésének nyitni, ós az a miniszter azt a mézet gyűjtötte nemzetének, ós mikor meghalt, emléket emelt neki a nemzet. De a legszebb emléket maga magának emelte akkor, a mikor a munka, a nehéz, fáradságos, gondtelt munka után a szegénység tüskekoronája volt a legszebb koszorú a ravatalán. (Tetszés balról.) T. miniszter úr, az a miniszter máshogy kontemplálta ezt a javaslatot, mint a t. kereskedelemügyi miniszter úr. És én nem képzelhetek mást, mint hogy illetéktelen befolyás alatt állott; megtagadni megtagadhatta; vagy az történt, hogy a t. miniszter urat, a kormányt rútul és csúnyául felültették ezzel a javaslattal. Védeni mindent lehet, még a legrosszabb dolgot is, de megvédeni nem. T. miniszter úr! Nagy politikai érzéketlenség volt ép ebben a perczben Magyarország népe elé állani ezzel a javaslattal, mikor a t. miniszterelnök úr napról-napra:, óráról-órára, hirdeti egy új, szebb, önzetlenebb időnek hajnalpirkadását. A t. miniszter úrnak tudnia kellett, hogy ezt az egész összeférhetlenségi mozgalmat az a szerencsétlen Adriaszerződós okozta. Ha az Adria-szerződés nincsen, nincsen összeférhetlenségi kórdós, mert nem hiszem, hogy lett volna alkalmunk, hogy kézzelfoghatókig ország-világ elé állítsuk azt a szerződéses viszonyt, a inebyben képviselők ülnek ottan. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) És mondják meg, önökre is t. túloldal hivatkozom, nem lett volna-e a t. miniszter úrnak kötelessége, mikor tudta, hogy ezt a szerződóst megkötik, azt mondani az Adriának: addig, míg képviselők ott ülnek a te igazgatósági tanácsodban, veletek szerződéskötéshez nem árcüius 23-án, szombaton. 411 ülök le. Kérem, feleljenek, nem így kellett volna-e lenni? (Helyeslés.) Én hozzá teszek még valamit; azt kellett volna mondani, hogy aztán ne legyen komédia, a szerződésnek első szakaszában kikötöm magamnak, bog)' ebben a társaság-lián többé semmiféle alkalmazást képviselők nem nyerhetnek. Panama tekintetében Francziaországfelülmúl bennünket, és nézzük, hogy hasonló esetben a t. miniszter úr franczia kollegája miként cselekedett. (Halljak! Halijai-!) Törvény van Franoziaországban 1883. június 30-áról; egy tengeri hajózási társaság, mely Havre—NewYork és Francziaország között, az Antillák ós Mexikó között hajójáratokat installált, és ezen vállalat, ópúgy mint az Adria, szubvenczióban részesíthetett, és akkor kikötötte törvényben a franczia törvényhozás, hogy ezen. az állam által biztosított szubvencziónál fogva, meg van tiltva a képviselőház ós szenátus tagjainak, mandátumuk elvesztésének büntetése alatt, hogy ezen társaság igazgatóságában vagy télügyelő bizottságában részt vegyenek. Reáduplázott erre 1883. november 21-ón, a mikor Paris és New-York ós a Középtenger között vasúti összeköttetés létesült, a mely szintén szubvencziót kap, hogy meg van tiltva képviselőnek vagy n szenátus tagjainak, hogy annak a vasúti társaságnak igazgató-tanácsában vagy felügyelő-bizottságában üljenek. És most kérdezem a t. házat, és kérdezem gróf Tisza- István képviselő urat, a- ki kilépett azóta, kérdezem Rosenberg Gyula, Matlekovics Sándor ós Lánczy Leó urat, hogy mily félszeg közjogi helyzetben vannak ők most:-' A törvényjavaslat ide kerül és nekik elsősorban mint az ország képviselőinek kötelességük azon várakozásnak megfelelni, a melyet választóik beléjük helyeztek; ők kötelezve vannak arra, hogy szaktudományukkal necsak az Adriának tegyenek szolgálatot, hanem kötelezve vannak megvilágítani, előadni a, dolgot és itt felszólalni. (Úgy van!ügy oan! balról.) És t. képviselőtársaim ezt nem tehetik, — nem értem ezt jogilag, mert mindig abban a hamis világításban vannak, hogy befolytak ezen szerződés létesítésébe, ha máshol nem, de az igazgató-tanácsban, ismerik azokat az üzleti titkokat, és nem beszélhetnek itt oly szabadon, mint beszélek én. (Úgy van! búiról.) És ha előbb úgy felbuzdult t. képviselőtársam, ha. én most neki azt mondanám: ön pedig itt nem beszélhet, mint a hogy ón beszélek, a. ki nem vagyok érdekelve, és így érdek nélkül beszélek, mert legyenek még oly kristálytiszták az intencziói, ezt nem hiszi mindenki, nem is köteles erre. Azért fel fogom vetni a kérdést, ha szavazásra kerül a dolog. Tudom, hogy a po52*
