Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-686

6Sfí. oi-szágos ülés 1901. mávczius 23-án, szombaton. 393 Lloyd rajtunk feküdt egész erejével, egész hatalmával a parti hajózás és a tengerentúli forgalom terén, addig tengerészetünket fejleszteni nem voltmik képesek: attól a percztől azonban, a midőn megszűnt a Lloyd közössége, a midőn megszűnt a magyar' állam a Lloydot támogatni, már tudjuk tengerészetünket fejleszteni, még pedig elég gyorsan, elég szépen. Bizonyítják ezt a hajólajstromok, a melyek a rohamos fejlődést épen ettől az időtől fogva mutatják ki, valamint hogy bizonyítják a fiumei kikötő forgalmának statisztikai kimutatásai is. Mielőtt beszédem tulaj dónk épeni tárgyára áttérnék, legyen szabad még a Lévay Lajos t. képviselőtársam által felvetett eszmére egész röviden pár szóval megjegyzést tennem. Itt mindjárt Páder Rezső képviselő úrnak is nyújthatok felvilágosítást, hogy talán nem tért el egészen a tárgytól Lévay Lajos képviselő úr, mert igenis szoros összefüggésben áll a kivándorlás kérdése épen a magyar tengerentúli hajózás kérdésével. Az én felfogásom ebben a kérdésben az, hogy egyrészt kötelessége a kormánynak és a társadalomnak mindent megtenni, hogy a kivándorlás szükségét a nép részéről ellensúlyozza, kötelességünk tehát közgazdasági téren mindent megtenni, hogy e nép idehaza találjon munkát, kenyeret, foglalkozást, és kötelességünk másrészt a legszigorúbb intézkedéseket életbeléptetni a különböző ügynöki hálózatok ellen, a. melyekkel a népet beleugratják a kivándorlásba. De akármit teszünk is, akárminő bölcs, okos ós energikus intézkedéseket fog is a t. kormány, a törvényhozás életbeléptetni, sajnos, jó ideig a kivándorlást legfölebb mérsékelni, mitigálni lehet, de teljesen megszüntetni nem lehet. Mihelyt pedig áll az, hogy kivándorlás tényleg van, hogy tényleg ebből az országból évenként még sok ezren kivándorolnak, akkor igenis nagyon helyesnek tartom, ha ennek a kivándorlásnak irányítását mintegy az állam kezébe adjuk, hogy ezt a kivándorlást konczentráljuk épen lehetőleg a fiumei kikötő felé, mert itt nemcsak, hogy haszna van az országnak . . . Rakovszky István : Az Adriának! (Úgy van ! bal felöl.) Gr. Batthyány Tivadar: Talán az Adriának, talán másnak. (Zaj balfelöl.) Nagyon kérdéses, hogy az Adriának lesz-e a haszna? A kivándorlás kérdése különben szerintem oly nagy, oly fontos kérdés, hogy a mellett az, vájjon az Adria kap-e 5%-kal több jövedelmet, vagy nem, teljesen irreleváns. (Zaj balfelöl.) Egész más kérdés azután az, ha a t. kormány úgy oldaná meg teszem azt a.z ügyet, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. a mint Lévay Lajos képviselő úr proponálta, hogy tudniillik ez a kivándorlás Fiume felé tereitessék. Ez esetben természetesen kötelessége lenne a miniszternek azután ezt az egész kérdést, a hajószállítási ügyet stb. úgy szabályozni, hogy az megfeleljen az ország érdekeinek, ós hogy az móltányos legyen az illető vállalattal szemben. Nagy, óriási sápokat nyújtani egy társulatnak ilyen alkalomból, természetesen nem lehet ós nem szabad; fel is teszem a miniszter úrról, hogy nem fogja ezt tenni. (Helyeslés jobb felöl és a középen.) Az pedig, a mit Lévay Lajos képviselő úr külön kiemelt, hogy Newyorkban állítsunk fel valami ügynökséget, a mely ezt a kivándorlást ellenőrizze és irányítsa, valamint, hogy az érdemesebbeket, a, kik haza akarnak jönni, lehetőleg ingyen hazaszállítsuk, teljes szivemből üdvözlöm. (Általános helyeslés.) Én csak egy példát akarok felhozni, t. képviselőház, erre vonatkozólag. Evekkel ezelőtt egy hadihajóval Newyorkba érkeztem. A midőn a gőzbárkával kifelé mentem a partra, a. gépészem, a ki magyar ember volt, egy kis hibát követett el és én hangosan és egy kissé magyarosan találtam reá szólani. Ez történt 10 méternyire a parttól. A mire kikötöttem, öt ember rohan hozzám, megemeli kalapját és így szól: »Uräm, látjuk, hogy magyar ember, vegyen fel a hajójára, vigyen minket haza. Minket azzal hitegettek, hogy itt boldogulni fogunk, hogy nagy vagyont fogunk szerezni, és ime, most nyomorgunk; nem találtuk meg azt, a mit reméltünk, de nem tudunk haza menni, inert drága az útiköltség.« Ez a példa is igazolja, t. ház, hogy igen sok jóravaló polgárt tudnánk megmenteni e hazának, hogy ha nekik a hazaszállítást megkönnyítenők. (Álfaláiws helyeslés.) Ezek után legyen szabad, t. ház, az Adria szerződéssel szemben felhozott kifogásokra egynéhány megjegyzést tennem, (Halljuk! Halljuk!) Én úgy azon kifogásokat, a melyek itt a házban, valamint azokat is, a melyek a sajtóban felhozattak, két csoportra osztom. Az egyik csoport magában foglalja azokat a kifogásokat, a melyek a végrehajtást illetik, a tarifa stb. tekintetében, a másik csoportba osztom pedig azokat a kifogásokat, a melyek maguk a szerződésnek fontosabb pontjaira vonatkoznak. Az első csoportba tartozik például az, hogy kifogásolták egyes képviselőtársaim, miszerint tarifális tekintetben nincs az a tarifa fenhatósága biztosítva a kormánynak, a mely például a magyar-horvát társulattal kötött szerződésünkben benfoglaltatik. Kifogásolták, hogy az Adria kartellirozva van a Lloyddal 50