Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-686

390 68í>. országos ülés 1901. márczitis 23-án, szombaton, juk, hogy ezt a társaságot már oly régen támogatja az állam, és tulajdonképen az állani tette erőssé ós életképessé, úgy, bog)' most maga a társaság bevallja, hogy életképes és biztos alapokon nyugszik, akkor a dolog egé­szen másképen tűnik fel. Mert ha mi egy vállalatot oly támogatásban részesítünk, mint a minőben részesítettük akkor, a mikor még úgyszólván csecsemőkorában i T olt, és felsegí­tettük, hogy megerősödött: akkor az a. nagy­mérvű támogatás most már feleslegesnek, szük­ségtelennek látszik, és itt most a konkrét esetben mintegy neki nyújtott többjövedelem­nek, prémiumnak mutatkozik; ezt pedig az államtól követelni nem lehet. Igen helyesen jegyezte meg valaki, hogy az »Adria«-társa­ságnak az újabb hajók építésére szükséges összeg előteremtése nem más, mint az állam által nyújtandó támogatásnak előleges esz­komptálása. És azért, mikor az »Adria«-tár­saság idei január havi közgyűlésén a szerző­dést illetőleg, az egyik részvényes aggodalmát íejezte ki a felett, hogy az >> Adria*, -társaság ily nagjnnórvű újabb kötelezettséget vállalván magára, ós a támogatás mégsem emeltetvén fel. a társaság anyagi helyzete és jövedelme csökkenni fog: az elnök megnyugtatókig vá­laszolt, az igazgatóság pedig annak a meg­győződésnek adott kifejezést, hogy még ezen az alapon is számíthatnak a részvényesek arra, hog}' a részvényeik után járó eddigi jövedel­mük továbbra is megmarad. Ezt olvasom az »Adria«-társaság közgyűlésének jelentésében. Nos, tehát nekünk törvényhozóknak, a kik ezzel a szerződéssel szemközt állunk, figyel­meztetés, hogy a javaslatban ajánlt állami támogatás túlságos nagy; és mi a megszava­zással közremunkálunk arra, hogy az »Adria«­társaság nagyobb 12—14°/o-nyi dividendát ad­hasson, holott a v>Lloyd«-társaság csak3—4°/o-ot fizet. Nekünk ilyenre közremunkálnunk nem szabad Azután nem mind arany, a mi fénylik. Azt a többkötelezettséget, és többhajójáratot nagyon meg kell bírálni. Major Ferencz t. kép­viselőtársam is tegnapelőtt már tett egy meg­jegyzést, hogy sok hajójáratról van ugyan szó, de sokat össze lehet kötni, és ezzel már nincs annyi hajójárat. Különben ettől elte­kintve, nem épen bizonyos, hogy ezen hajó­járat-szaporítás a magyar kereskedelem érde­kében történik-e. És erre akarok épen rá­mutatni. Legalább ilyesvalamit lehet sejteni a magyar kormánykörökkel nagy összeköte­tésben álló lapnak, az »Ungarischer Holz­kändler«-nek január 20-iki számából, a hol az mondatik, hogy az >>Adria<<-társaság Fiu­méből VaJencziába induló hajójáratok számát 12-ről 52-re emelte fel. De a lap hozzá teszi, hogy ez az >> Adria* -társaság érdekében van, mert, úgymond, az »Adria«-társaság a közbe­eső kikötőkből oly nagymérvű árúkat visz Valencziába, hogy a maga érdekében látja szükségesnek a járatok számát 12-ről 52-ro felemelni. A mi pedig a magyar kereskedelmi összeköttetést illeti Valencziával, az — e lap szerint — oly csekély, hogy annak kielégíté­sére a 12 járat is elégséges. Azért az, hogy elénk állítják a hajójáratok számának meg­szaporítását ós kinnitatják a sok kilométert, az még nem bizonyítja feltétlenül, hogy az »Adria« -társaság csakugyan oly nagy köte­lezettségeket és újabb terheket vállalt, a me­lyek fejében ezentúl is méltán kaphatja meg a régi összeget, a régi támogatást. Mellékesen említem meg, a mit ugyan­csak e lapban olvastam, de nemcsak az »Un­garischer Holzhändler*-ben, hanem a »Conti­nentaler Holzzeitung« czímű lapban is, a mely ezzel a dologgal nagyon behatóan foglalko­zott, hogy ugyanis az Adria szerződésének újabb megkötésénél egyáltalában nem hallgat­ták meg az üzletvilágot. Pedig ebben az ügy­ben kérelmet is intéztek a kormányhoz; a magyar fakereskedők és faipa,rosok egyesüle­téből a kormányhoz felirat ment, a melyben kérik, hogy az Adria szerződésének megújí­tása alkalmából hallgattassanak meg az ipa­rosok, kereskedelmi testületek és kamarák. De ámbár ezt a feliratot november 8-án terjesz­tették a kormányhoz, a szerződés pedig de­czember 21-ről van keltezve, mégis azt vála­szolta a kormány cleczember 25-én, hogy már rövid volt az idő, az alkudozások oly előre­haladott stádiumban voltak, hogy a feliratot tekintetbe venni nem lehetett, illetve a kü­lönféle kereskedelmi kamarák és testületek véleményének bekérésére már nem volt idő, különben is az egyesület által felhozott dol­gokra nézve elég megnyugtató intézkedés tör­tént a szerződésben. Ha már a hajójáratok e nagyobb száma, és az a nagyobb kötelezettség a mondottak szerint nem igazolják a nagymérvű támoga­tást, akkor, szerintem, még kevésbbé okolják meg az előnyök és kedvezmények nagyobb mérvű kiterjesztését az Adria-társaság javára. A szerződés 27. §-ról szólok. Ismerik jól, a kik egyáltalán elolvasták. Abból, a mit Ra­kovszky István t. képviselőtársam múltkori interpellácziójából, valamint a pénzügyminisz­ter úrnak A T álaszából is hallottam, arról győ­ződtem meg, hogy az Adria eddigelé egyál­talán adómentességet élvezett. Ez az adómen­tesség tehát a múltra nézve volt a támogatás növelése. A jövóre nézve ezt az összeget a

Next

/
Thumbnails
Contents