Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-682

682. országos ülés 1901. mározius 18-én, liétffin. B3B költekezések terén oly messze határig, mint a meddig tényleg elmentünk. Továbbá azt mondja még a miniszter úr: »Mindenki tudja, ti képviselőház, hogy a magyar gazdasági életet utóbbi időbon rendkívül sok csapás érte, a filloxera pusztításától elkezdve, a legkülönbözőbb elemi csapásig, le a sertésvészig; mindenki tudja, hogy a rossztermésű, vagy nagyon közepes termésű évek egész sorozata összetalálkozott, a búzaárak hagyat]ási időszakával.« Hát, t. pénzügyminiszter úr, ha szabad kérdenem, csak Magyarországot szokta érni elemi csapás ? Én úgy gondolom, hogy a világ minden országa ki van időszakonként téve elemi csapásoknak. Minden államnak, sőt minden háztartásnak kötelessége úgy berendezni magát, hogy az esetleg közbejövő elemi csapások ne okozzák bukását. HátFrancziaországnak nem volt filloxera-pusztítása, nem volt gyenge termése? Hiszen tudjuk, Francziaországot is sújtották ezek a csapások, de ezenkívül még óriási háborút is viselt, a mely után 5000 millió frank hadi kárpótlást fizetett ós .mégis hol áll ma Francziaország! Én azt hiszem, hogy nincs is, miért menjek tovább ezen a téren. A mit eddig elmondottam a t. miniszter úrnak ezen állítására, teljesen bizonyítja azt, hogy jó állami kormányzással, jó állami szervezettel ki lehet, heverni a csapásokat és meg lehet küzdeni mindenféle akadályokkal. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ilyenféle politikával, mint aminőt az igen tisztelt kormány mindig követett, csak odajuthatni, a hova jutottunk. Azt mondja továbbá a t. miniszter úr, hogy mindenki előtt ismeretes, hogy általunk el nem hárítható okból Európában a pénz rendkívüli mórtékben megdrágult, megszűkült, a minek következtében legelső rangú értékeinket sem voltunk képesek eladni és így bedugultak azok a hitelforrások, a melyekből közgazdaságunk évtizedeken keresztül alimentálta magát és melyekből beruházások egész sorát létesítettük. Hát mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr, én úgy tanultam, hogy a kölcsönvett pénzzel nagyon, de nagyon óvatosan kell bánni, Csak a legnagyobb, az elkerülhetetlen szükség engedheti meg valakinek, hogy kölcsönt vegyen igénybe. Hát mi kölcsönből akarunk élni? Hát a mi háztartásmik úgy van berendezve, hogy annak a kölcsönnek folytonosan be kell folynia, különben nem vagyunk k ép esek az egyensúlyt fentartani? Hiszen, ha így állunk, akkor még egy hitelezőre is szükségünk van; ha ilyen politikát követünk, akkor mindig nagyon kérdéses, akadnak-e olyan hitelezők, a kik nekünk mindutalan kölcsönt nyújtanak, a kik gondját viselik annak, hogy a Magyarországnak kereskedelmi mérlegében évenként felmerülő deficzitje pontosan fedezve lehessen. Ez. t. jjénzügyminiszter úr, egy államnak, egy kormánynak nem lehet czélja. Egy kormánynak nem szabad a. közgazdasági helyzetet teljesen kölcsönökre bazirozni, hanem oda kell törekedni, hogy az állam a maga erejéből tarthassa fenn magát. Nekünk háborúnk sem volt és semmi olyan nevezetes dolog nem fordult elő, a miért kölcsönt kellene igénybe vennünk. Miért van tehát nekünk most kölcsönre szükségünk? Hiszen, ha békés időben, normális viszonyok között sem tudunk kijönni, mi lesz akkor, ha nagyobb csapások érnek bennünket? Kubik Béla: Ha ez a kormány tovább kormányoz! Molnár Józsiás: Az előbbi pont alatt szó volt a gabonaárakról is, ott megfeledkeztem erre vonatkozólag megjegyzéseimet megtenni, tehát megteszem most. Hát én engedtem meg, hogy a magyar gazdaközönség nyers-terményeinek, gabonájának árát a vámvédelemtől megfosszák? Én engedtem meg az őrlési forgalmat? Hiszen méltóztatnak tudni, azért volt közepes termés mellett is mindig gyenge ár, mert a. vámvédelmet sohasem tudtuk a. gazdaközönség előnyére felhasználni, ós még ma sem tudjuk; hiszen Szerbiából ma is olcsó vámtételek mellett jön be Magyarországba a gabona. De a mi a gabona, vagy a búza árát illeti, már e napokban voltam bátor az igen tisztelt ház szine előtt elmondani, hogy az árak hanyatlásának, nálunk különösen nemcsak épen a túltermelés az oka, hanem még az az úgynevezett vaiutarendezés is. Hiszen akkor bátor voltam itt felhívni a t. ház azon azon tagjait, a kik annak idején megszavazták a valutatörvónyt, hogy én megvásárlom tőlük a búzát 11 forintjával, ha. megengedik nekem, hogy azzal a pénzzel fizessem ki őket, a mit annak idején kölcsönöztünk hitelezőinktől ós a milyen pénzzel tartoznánk ma is azon esetre, ha valutánkat sem 1879-ben, sem 1892-ben nem érintettük volna. A napokban 11 forintot Ígértem csak búzáért, majd adok még 12-öt is érte, mégis volna nagy nyereségem, csak azért nem adok többet, mert félek attól, hogy a nagy összegű üzletek lebonyolításánál nehogy én is pénzzavarba jöjjek. De 13-t is szívesen adhatnék, és még mindig meg lenne a kellő hasznom. És hogyha kérdezem, hogy mind ennek ki az oka, úgy ismét senki más, mint a t. kormány- A vaiutarendezés idejében kutattam az országiján, mindenfelé,