Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-669
26 (i69. országos ülés 1901. február 27-én, szerdán. Visontai Soma: Az ipari megrendelések gyűjtéséről, az erdőmunkásokról a dohánykertészekről szóló törvények mind Ítélkezési jogot adnak a miniszternek. Azt hiszem, fölösleges ezt bővebben ecsetelnem, hogy eljárási szempontból is mit jelent ez. Hiszen megcsinálták, rendeletileg szabályozták az eljárást, mely szerint alsó fokban, közvetlenség, szóbeliség volna, vedelem is vohia, de hogy vagyunk azzal, a ki a felső fokban itél ? Hogy itél a miniszter? Ki által itél? Kikből áll a szenátus ? Hol a birói felelősség, a melylyel egyébiránt tartoznak, hol a fegyelmi és az anyagi felelősség? Mindezekről nem tud senki semmit. A minisztériumok sötét szobájában Ítélnek és pedig a politikai hatalom ingatag ide-oda ingó mérlegére teszik az ügyeket és így nagyon természetes, hogy az egyrészt megingatja a igazságszolgáltatásba vetett hitet, másrészt a politikai hatalmat eltereli azon működésétől, mely a törvény ós alkotmány szerint reá tartozik. Ez az oka, hogy én határozati javaslatot nyújtok be mely így szól: »Határozati javaslat. A képviselőház utasítja az igazságügyminisztert, hogy a ház elé sürgősen oly törvényjavaslatot terjeszszen, mely a kihágások felett való bíráskodást a közigazgatási hatóságoktól, különösen a miniszterektől mint legfelsőbb fokban itélő politikai hatóságoktól elvonja és vagy külön e czólra alkotott, vagy a létező igazságügyi szervezetbe való utalással független bíróságokra bízza « (Helyeslés halfelöl.) Szilágyi Dezső: Az egész minisztériumot kell utasítani! Visontai Soma: E szerint ekkóp javítom határozati javaslatomat (Helyeslés.) Még egyre kell átérnem, de erre is csak röviden ós ez a katonai büntető jog reformja. Sajnálom, hogy nincs idő, hogy ezt alaposan megbeszéljük. Én erre bővebben szerettem volna kiterjeszkedni, mert hiszen most látjuk, hogy a német birodalom rövid néhány hónap óta új katonai büntető joggal ós eljárással bir és sajnos, egy órdektársunkat is elvesztettük ezen a téren, Szerbiát, ezt a nagyhatalmat, a mint az előadó úr igen helyesen említette, mert még csak egy állam volt a világon, melynek ugyanolyan katonai bíráskodása volt, mint nekünk és ez Szerbia volt. A t. előadó úr jelentette, hogy a skuptsina ott is reformálta a, katonai büntető jogot, s így ez a sötét középkorból merített, az inquizicziónális eljárás, minden komorságával ós hátrányával ellátott katonai eljárás csak Ausztria-Magyarországon van. Sajnos, hogy Magyarország igazságügyi önállóságában annyira sem ment előre, hogy saját erejénél ós akratánál fogva ezt megvalósíthassa. Tudjuk, hogy hány faktornak közreműködése szükséges itt ós valóban sajnos, hogy 20 esztendő óta nem tudtak ezen faktorok oly egyöntetűen működni, hogy ez megvalósítható legyen. Pedig méltóztatnak tudni, hogy ezen eljárásban mindazok a jogi és ethikai garancziák, melyekkel ma már Magyarországon és Ausztriában is. a büntető jog egyéb köre bir, nincsenek meg, sőt régi, évszázad előtti hagyományokon alapszik. Maga az eljárás még mindig a Teróziánán nyugszik, az úgynevezett Heinliche Gferichtsordnung elveit karolja fel és felkarolta V. Károly császárnak Hausgerichtsordnungját. Nem akarom untatni a t. házat, felolvashatnám egész sorát a szemelvényeknek ebből a büntető eljárásból, hogy méltóztatnának látni, hogy milyen igazságtalanság az, hogy az állampolgároknak egy nagy köre azért, mert katonai szolgálatban van, egy ilyen, a modem eszmékkel teljesen ellentótben álló ós az igazságügyi helyes eljárási eszméket kizáró büntető perrendnek van alávetve. Különösen feltűnő visszásság az, hogy egy ós ugyanaz az ember, az auditor, vizsgáló bíró is, védő is, vádló is, referens biró is, itélő biró is egy személyben, és visszásság az, hogy az úgynevezett Gerichtsherr szisztéma szerint a a legfőbb hadúrnak, mint a korona képviselőjének kegyelmi joga elvonatik s ez még ma is divik. Kétségtelen, hogy azzal a sok Ígérettel a magyar törvényhozás most már nem érheti be. Ellenkezik a jogállam minden követelményével, hogy a katonai büntető jogszolgáltatás ós eljárás ebben a formájában fentartassók. Szükségünk van arra, hogy a magyar igazságügyi kormány emelje fel szavát és hivatkozva azon egyesült akaratra, mely ebben a házban megnjdlatkozott, mikor a katonai küntető perrendtartási reformról volt szó, igyekezzék odahatni, hogy az állampolgárok azon része, mely fegyverbe szólítva a katonai szolgálatnak szenteli életének egy részét, a modern bűnvádi eljárás áldásaiban részesüljön, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a vád, a védelem ós a birói funkczió egymástól elválasztva, helyesen fungáljon. Ezért szintén egy határozati javaslatot nyújtok be, mely így szól: »A képviselőház utasítja az igazságügyminisztert, hogy a magyar állam szuverenitásának megfelelő módon hasson oda, hogy a reformált bűnvádi per által elfogadott rendszeren, a szóbeliség, nyilvánosság ós közvetlenség elvein ós a szabad védelem móltatásán felépült katonai bűnvádi perrendtartást és katonai büntető törvénykönyvi javaslatot mielőbb a törvényhozás tárgyalása alá bocsássa.* (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.)
