Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

310 681. országos iilós 1901. íuárczius lti-áu, szombaton. egy tévedt golyó ilyenkor máshova jut, azt mindenki természetesnek fogja tartani. (Úgy van ! Úgy van! jobbról.) Az már az ilyen szerencsétlenséggel vele járó, nagyon is sajnálatos dolog, hogy rendesen és igen sokszor ártatlanok ós nem azok, a kiket illetett volna, esetleg, a kik ellent állanak, sérülnek meg ós • ezek szenvednek azokért, a kik a rakonczátlanságokat elkövették. A tanúvallomásokból minden kiugró, saillans pontot felemlítettem; igen sok van. íligyjék meg a képviselő urak, napokig böngésztem ezen aktában ós nagy lelkiismeretességgel vizsgáltam meg mindent, ós azt találtam, a mint említettem is, hogy vannak tanúk, a kik az ellenkezőjét is állítják, vannak, ele eltűnő kisebbségben, 23 közül négy, ebből is kettő kifogásoltatott, azután 28-ból három vagy négy. Néha több is. Hogy a tanúvallomások általában eltérők, azt pszicho] ogicze magamnak meg tudom magyarázni. Hiszen egy ilyen esetben, mikor az akczióban levők sokaságánál fogva az, a, ki néz, nem is láthatja át a. dolgokat, a mikor egy riadalom támad, a mikor hirtelen összefolyik minden, a. benyomások különbözők lehetnek, mindegyik a saját helyéről nézi azt, a mi történik, mindegyik más pontot lát ós más pontról tamískodhadik, vagy mindenki más részletét az eseménynek kisérte figyelemmel. Aztán tessék meggondolni, mily rövid idő alatt történt; az egész másodperczek műve volt; a csendőröknek szuroiryszegezve előnyomulása, a szuronyoknak megfogása és a lövések eldördülése mind pillanatok műve. Hogy ott ily izgalom közepette, ily •—igazán mondhatni — katasztrofális belenyúlása folytán a légy-veres erőnek mindenki egyformán nem láthatja a dolgokat, gondolom, az világos, az bővebb magyarázatra nem szorul. (Helyeslés a jobb- és bal oldalon,) Pichler Győző: Harminczhárom év óta egy kormánypárti választót se lőttek agyon a csendőrök, mindig függetlenségit! (Nagy saj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ebből áll a tényállás; plasztikus tömör kópét adtam az esetnek, szárazon adtam elő, de híven. Ennek a tényállásnak a leírása a kezemben levő jegyzőkönyvben van letéve, a melyet egyhangú megállapodásként irtak alá mind. Most ennek a tényállásnak alapján folytattatik az, a mit a szabályok előirnak ; folyik a vizsgálat a fegyverhasználat jogos volta felett. Ez a szervezeti utasításban megállapított csendőrtiszti bizottság, mint a bíróság, dönteni fog. Ennek feladata a mérlegelés, hogy a fegyverhasználat jogával a megengedett mórtékben éltek-e a csendőrök, ennek feladata végleg elbírálni a kérdést: áll-e az, a mita vizsgálati bizottság megállapított. A tényállásból, vallomásokból és a körülményekből bennem az a benyomást keletkezett ós az a meggyőződés érlelődött meg,, &— bár nem akarok prejudikálni, — hogy a két csendőr önvédelemből, lefegyvereztetós ós testi sértés veszélyének elhárítására tette a lövéseket és így a megengedett, jogos fegyverhasználat esete forog fenn. Most át kell térnem arra, — ós lehetőleg rövid leszek, — hogy' mit produkált a, másik vizsgálat; az a vizsgálat is, a melyet aziránt is elrendeltem, vájjon meg volt-e téve minden, nem történt-e mulasztás arra nézve, hogy ez a sajnos és szerencsétlen eset be ne következzék és nem törtónt-e mulasztás e részben ? A bíróság a királyi ügyész indítványára, mmt a t. képviselő urak tudják, az elővizsgálatot megindította, ós kimondotta a választási elnöknek ós a rendőrfőkapitánynak bűnvádi vizsgálat alá helyezését. Itt nincs mibe beavatkozni. Ez a bíróság dolga. De én adminisztratív tekintetben vizsgálatot rendeltem, hogy azok, a kik hivatva voltak és kötelességük volt felügyelni a rendre ós preventív intézkedésekkel lehetőleg elhárítani az ily szerencsétlenséget, megtették-e kötelességüket. Azoknak a kiderített télieknek, és a kiküldött vizsgálóbiztos jelentése alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy tervszerű ós rendszeres óvóintózkedósekkel valószínűleg el lett volna kerülhető a gyászos eset. Arra a pontra — nézetem szerint — hiba volt, hogy ily módon engedték a csendőröket felállani. Nem voltah erre a pontra, odarendelve: a,z események fejlődése csoportosította őket össze, mert hiszen ők arra voltak hivatva, hogy azutezákon őrjáratokat teljesítsenek, de az események folytán egyszer oda kellett menniök, mert más fegyveres erő odarendelve nem volt, pedig ez volt a legveszélyesebb pont. És ezt tudni, érezni kellett; a helyi viszonyok tettek volna más intézkedéseket szükségessé. Másfelől az elnök, a ki megbízta a rendőrfőkapitányt azzal, hogy a rendre felügyeljen, és a ki többször intette a rendőrfőkapitányt arra, hogy rendet csináljon, ennek érvényt szerezni nem birt. A főkapitány, úgy látszik a biztonság és rend fentartása iránt sem hatáskörben kellően nem intézkedett, sem az elnök rendeletei folytán, a, ki erre megbízta, korrektséggel el nem járt. A veszélyes ós kényes pontokra alkotmányos tisztviselőket nem küldött, úgy látszik, azt a mulasztást követte el, — hogy mikor Péterfy fogalmazó a zavargó tömeg rákonczátlankodásáról jelentett neki: ném intézkedett ere-* lyesen, a A^álasztási bódéból csak egyszer ment