Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-681
§08 fiSl. országos ülés 1901. Hiárczius l(5-án, szombaton. jektumok voltak arra. hogy azokkal dobálódzanak. Mikor ezt látták a csendőrök, kiknek az volt parancsolva, hogy ott portyázzanak, ig} 7 ekeztek ennek elejét venni, és. a, tömeget kijebb szorítani és a tömeg felé menni. Ugyanakkor kilencz honvédhuszárt is detaehirozott a parancsnok arra, hogy a tömeget visszaszorítsa. A huszároknak a tömeg helyt adott, amint azonban a huszárok elmentek, -a tömeg helyét ismét elfoglalta. így történt, hogy 12 óra tájban egy gyermeket, ki egy ilyen jégdarabot dobott, az egyik csendőr megfogott ós elvitte őt, bántalmazás nélkül, és átadta őt a rendőrnek. A. rendőr kezéből a gyermeket a tömeg kivette, kiránczigálta s kiszabadította. A tömeg fel lett szólítva arra, hogy tartózkodjék ilj 7 en beavatkozásoktól; erre, hogy a tömeg fel lett szólítva, a távozásra, van 83 tanú ; azonban a tömeg nem engedelmeskedett. Hogy ez a felszólítás megtörtént, bizonyos hitelt érdemlő tanúk bizonyítják. Ezt exekutive vallja — itt vannak a tanúvallomások — 33 tanú. Hogy inzultálták azokat a szabadelvűpárti választókat — és ez megint csak annak a nevető képviselő úrnak szolgáljon válaszúi (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Ki az'? Sokan vagyunk! Nem tudja az ember, kire vonatkozik! Hitt nem szabad nevetni?) Hiszen szabad, hogyne lenne szabad, de nekem meg szabad reá reflektálnom. (Élénk tetszés jobbról. Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget. Felkiáltások jobbfelöl: Helyre! Helyre!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyökre menni! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . azt 132 tanú egy párnak kivételével mind megerősíti. Ez 12 órakor történt. Azután félegykor az egyik esendői 1 egy ácslegényt fogott el, a ki a kezében levő nyél nélküli ácsbaltával ütött a kocsikra, a melyek a választókat a választás helyére vitték. Erre a tömeg felzúdult, ós ily kiáltások között, hogy: »Ereszsze el! Nem szabad! Ne féljetek, nincs megtöltve a puskájuk! Nem szabad nekik lőni!« kivették a csendőr kezéből. Ezt vallja 28 tanú; egyenként felolvashatom a nevöket. Erre a csendőrök, a mikor már kiránczigálták kezükből az ácslegényt, felszólították a tömeget a visszavonulásra — ós hogy ismét felszólították, ezt vallja 27 tanú, részben ugyanazok, részben mások, — hogy tartsák magukat féken és ilyeneket ne csináljanak, mert »különben baj lesz«. Ezt mondták a csendőrök, de a néptömeg nem vonult hátra, hanem inkább előrenyomult ezen felszólítás daczára, is; némely tanuk szerint azért, hogy támadják a csendőröket, némelyek, szerint azért mert hátidról tolták előre a tömeget, (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: így is van!) ós ez igaz lehet ós valószínűleg így is van. Ámde tény, hogy a tömeg előre jött ós előre jővén, azt kiabálták a csendőröknek, a kik szuronyt szegezve várták őket: »Ide ne lőj j etek, gazemberek!« fenyegető kiáltások hallatszottak; többen felemelt ököllel fenyegetőztek, s a - tömeg hátulsó soraiból kövek röpültek a csendőrökre. Elhoztak nekem egy ilyen korpusz ..deliktit, (Felmutat két. darab követ. Derültség.) annak igazolására, hogy ezek nem voltak olyan ártatlan dobálózások, látják, elég nagyok, elég kemények is, majd ökölnyi nagyságúak, ... '(Egy hang hű felöl: Agyon lehet vele ütni valakit! Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Buzáth Ferencz: Tetszik ez önöknek ? Széll Kálmán miniszterelnök: ... a kődarabok azonossága verifikálva van a AÚzsgáló bizottság tagjai által, az ellenzéki tagokat is beleértve. Ezek a dobálózások folytatódtak és a kövek három csendőrt értek; (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) egyiket a mellén, másikat a fején és a. harmadikat az arczán. A tömeg még előbbre nyomult és előrenj-omvdásában, rakonczárfclankodásában egy Izsák Ábrahám nevezetű festőlegény megfogta Fábián Dénes balról álló csendőrnek a szuronyát ós azt el nem eresztette. Állítják a csendőrök és tanúk is, hogy ugyanakkor két-három más csendőrt mellén, karjainál, fegyverénél fogva megragadtak és ezt igen sok hitelt érdemlő tanú vallja. Derzsj' őrsvezető azt vallja, ós állítja, hogy őt vállánál és karjainál fogva megragadták és két férfi és egy nő arczúl is ütötte őt. Baronyi csendőr azt állítja, hogy őt egyszerre két ember ragadta meg mellénél és vállánál fogva, kettő pedig karjainál fogva. Ez így van ebben a jegyzőkönyvban. (Egy hang a szélső baloldalon: Ki leitta ?) Akkor Fábián csendőr (Halljuk! Halljuk!) arra a szerencsétlen festőlegónyre lőtt, a ki szuronyát el nem eresztette; most az térdre esett ós némely tanúvallomások szerint eleresztette, mások szerint nem eresztette el a szuronyt. Tény az, hogy ez a Fábián Dénes csendőr még egyszer rálőtt, ós akkor a szerencsétlenség megtörtónt, ez a szegény ember meghalt. Tett még egy harmadik lövést is ez a Fábián. Azt állítja, mikor ez iránt kérdőre lett vonva, hogy r egy, a. tömegből ellene támadóra lőtt. Ez volt a harmadik lövés. Ez egy pár szerencsétlen pillanat műve volt. A másik csendőr, Baranyi Vendel, a kinek a szuronyát szintén megfogták többen ós a ki a balszárnyon utolsó helyen állt, ezt is körülvette a tömeg, ós mellén és karjánál megragadta egy ember.
