Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-681
(S81. országos ülés 1901, niárczius 16-áu, szombaton. 301 nincs is joga beleelegyedni a végrehajtó hatalom jogkörébe, miután ebből a legveszedelmesebb komplikácziók támadnának, (Mozgás és ellen-Mondások a szélső baloldalon.) Azt hiszem tehát, t. ház, hogy az említett eljárás követésével egészen a törvényeknek, szabályoknak és a fennálló gyakorlatnak feleltem meg. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Gróf Zichy János t. képviselő úr beszéde tekintetében csakis egy pár tényleges tévedésnek rektifikácziójára kívánok szorítkozni. [Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A t. képviselő úr mindjárt beszéde elején bizalmatlanságának megindokolására hivatkozott arra. hogy az állami költségvetés évről-évre 1 folytonosan növekszik, ós hogy az állami kiadások ezen növekedése nincs összhangban a gazdasági élet állapotával és fejlődésével. Hát ha a t. képviselő úr erre alapítja bizalmatlanságát, akkor bátran bizalmat szavazhatott volna ez alkalommal a konnánynak, mert ha csak a, koronaértékben való számítást, a mely a számokat megkétszerezi, nem tekinti költségemelésnek t. képviselőtársam, ebben a, költségvetési előiráiryzatban ugyan költségnövekedést nem találhatott. (Úgy van! ügy vau ! a jobboldalon.) Mert ha egyszerűen megnézte volna a kiadások végösszegét és összehasonlította volna azt a megelőző évek kiadásaival : azt találta volna, hogy nemcsak nincs emelkedés, hanem egyenes csökkenés van, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) a mennyiben ezen költségvetés összeállításánál megfeszítettük minden erőnket, hogy a kiadások emelkedését meggátoljuk, és ennek következtében nem növekedő, hanem csökkenő kiadási tételt állítottunk be. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Egy második tévedése t. képviselőtársamnak az, hogy szememre hányja, hogy ez alkalommal az adóreformról megfeledkeztem. Említi, hogy az 1900. évi költségvetési előirányzat beterjesztésekor foglalkoztam az adóreformmal, azóta megfeledkeztem róla ős ez az egész dolog ma már csak a- papiroson létezik. T. képviselőtársam ebben is téved, (Halljuk! Halljuk!) mert ha méltóztatott volna fáradságot venni magának arra, hogy végigolvassa expozémat, abban megtalálta volna azt, hogy ez alkalommal is számot adtam a t. képviselőháznak az adóreform munkájának menetéről, jelenlegi állásáról: számot adtam azokról az az akadályokról, a melyek gátolták, hogy ezzel a munkálattal elkészülhessünk, és így tévedés a, t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy erről a dologról hallgattam vagy megfeledkeztem. Egy harmadik tévedése t. képviselőtársamnak az, midőn azt mondja, hogy az egyenes adók nagyobb összegben vannak beállítva a költségvetési előirányzatba, mint a múlt évben, és hogy ezt csak arra való tekintettel tehettem, mert számítottam arra,, hogy az adósról' jobban fog működni, mint eddig. Itt t. képviselőtársam az argumentácziónak oly terére tévedt, mely egyáltalában nem méltó az ő személyéhez. Azt hiszem, hogy egv olyan politikus, mint a t. képviselő) úr, nem szorul ohyan argumentácziókra, a miiven az adósróf legendája, a melyről mindenki tudja,, hogy csakis ignotos fallit. Ha t. képviselőtársam utána járt volna ennek a dolognak, meggyőződhetett volna arról, hogy igaz ugyan, hogy 4,600.000 koronával nagyobb összegben prelimináltam az egyenes adókat, mint a megelőző évben, de midőn én 15 millióval maradok vissza a preliminálásban azon összeggel szemben, mely már két évvel ezelőtt tényleg ezen a czímen befolyt: senkisem vádolhat azzal, hogy az adósróf működésére számítok, midőn egv csekólv összeggel emelem az egyenes adók "tételét. '(Halljuk! Halljuk!) Áttérek most már Kulmann János képviselőtársamnak beszédére, a. ki oly kérdésekkel foglalkozott, melyek tulajdonképen inkább a pénzügyi tárcza részletes vitája körébe tartoztak volna,. T. képviselőtársam panaszolja a söripar hanyatló helyzetét, ós ezt a törvényhozásnak, és különösen az 1900 : XXIII. törvényezikknek tulajdonítja. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ő az 1900 : XXIII. törvény czikk megalkotásakor megjósolta, hogy ez a törvény halálos csapást fog a mi söriparunkra mérni. Ha t. képviselőtársamnak minden jóslata így teljesül, mint ez, akkor azt hiszem, hogv ő nem fog a megbízható jósok között felsoroltatni. Mert nagyon könnyen bebizonyítható, hogy az 1900 : XXIII. törvényezikk abszolúte nem ártott a söriparnak, hanem hogy az a. kedvezőtlen helyzet, melyben a söripar van, tényleg nem törvényhozási intézkedéseknek, hanem eo-észen más körülményeknek tulajdonítandó, melyekre később leszek bátor rátérni. Azt, hogy Ausztriából egyáltalában semmiféle sör ne hozassék be az országba, keresztül vinni nem lehet. Mert midőn magasabb közgazdasági szempontokból fenn akarjuk tartani a közös vámterületet, akkor teljesen lehetetlen kívánni, hogy Ausztriából a, sörbehozatalt tiltsuk meg. Azonban nem áll az. mint bog}' ha, az Ausztriából való sörbehozabal folytonosan növekednék ; sőt ellenkezőleg, a dolog úgy áll, hogy az Ausztriából való sörbehozatal csökken. Nem szabad itt egy^ vagy két év adatait venni szemügyre, hanem vissza kell menni hosszabb időre, és ez a, kimutatás, .a melyet 1895-től állítottam