Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-679

252 «70. országos ülés 1901. márezius 12 én, kedden. kezzék erős kézzel felkarolni, melyek, sajnos, mindezideig teljesen el voltak hanyagolva. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok a czélok, a melyeknek megvalósulására ez a törvényjavaslat szánva van. nemcsak a jótékonyság és az emberszeretet nemes érzéséből fakadnak, ós nemcsak azok által vannak indokolva, hanem — gondolom, mindenki tudja, ós bővebb magyarázatra ez nem szorul, — egyúttal fontos nemzeti czélok is. (Igaz! Úgy van!) Magyarország népességének szaporítása ugyanis a legnevezezetesebb és legnagyobb nemzeti czélok egyike. (Igaz! Úgy van!) Ezt érezte a társadalom, érezte a kormány, érezte az állam minden faktora azelőtt is; és ha nem tudott nagyon beható és eredménynyel kecsegtető lépéseket tenni eddig, ennek oka sok körülményben rejlett. Idők jártával azonban abba a helyzetbe jöttünk, hogy el lehetett hárítani az akadályokat, melyek ennek a nagy eszmének és a törvényjavaslatban jelzett intézmények megvalósításának gátat vetettek. Hogy mily égetően sürgős ennek a czólnak elérése, azt hosszan bizonyítani nem kell. Csak két-három számot kívánok felemlíteni, hogy mindenki lássa, mily véghetetlen nagy nemzeti kórdós az, a, melyről itt szó van, ós mily nagy az a baj, a melyen segíteni akarunk. Magyarországon a születések száma hála Istennek oly kedvező, hogy Európában első helyen állunk erre nézve. 37-4 élve született gyermek esik Magyarországon ezer lakosra., addig, a míg például Francziaországban 22 élve született gyermek esik ezer lakosra. A halálozási arány azonban nagyon kedvezőtlen. A míg Angliában 22 az öt éven alul elhalt gyermek száz élve született gyermek közül, addig Magyarországon 38. Nálunk csak Oroszország roszszabb ezen a téren, a mennyiben Oroszországban 43 az öt éven alul elhunyt gyermekek százalékszáma. De, hogy bizonyos javulás történt e téren, azt Major Ferencz t. képviselő úr, ha figyelemmel olvasta ezen jelentést, kéntelen lesz beismerni. Mert az említett nagyon rossz átlag régebbi évekre vonatkozik: 1891-től 1898-ig csakugyan ez a véghetetlenül szomorú, 39'4 jelzi a halálozási aránjd. Ha azonban azt nézzük, hogy a legutóbbi tíz évben miként alakúit ez a helyzet, akkor az mutatkozik, hogy addig, míg 1891-től 1895-ig 39.94% volt az öt éven aluli elhalt gyermekek száma, 100 élve született gyermekre alkalmazva, addig 1898-ban lesülyedt ez a szám 33'99°/o-ra, tehát 4°/o-kal sülyedt. De ez mind csekélység, ez még semmi Ez csak azért említettem fél, hogy ezen helyen hálával ós elismeréssel emlékezzem meg azokról az emberbarátokról, egyesületekről, a társadalom azon rétegeiről, melyek ezt a kérdést, mielőtt az állam kezébe vehette volna, gondozni és a maguk körében megoldani igyekeztek. (Helyeslés jobb felöl.) Az a két egylet, a Fehérkereszt és a Gyermekmenhely Egylet az országnak és a. nemzetnek hálájára érdemes, hiszen egy-egy 10—12.000 gyermeket ápolt a társadalom erejével az államnak csak igen csekély segélyezésével. Most ahban a helyzetben vagyunk, hogy beható intézkedéssel egy nagj~ lépéssel vihetjük ezt az ügyet tovább és közelebb azon czélhoz, mely szemünk előtt lebeg. Hogy ezt tehetjük, azt köszönhetjük részben a törvényhozásnak, részben azoknak, kik inicziálták, az én hivatali elődeimnek és közvetlenül az itt ülő hivatali elődömnek — a volt belügyminisztert értem, — a ki a betegápolási törvény megalkotásánál a hét éven aluli gyermekek ügyét alaposan és kimerítően oldotta meg. A betegápolási törvény hoz bennünket abba a helyzetbe, hogy évenként nagy összegeket fordíthatunk e czélra. Most arról van szó, hogy nőkép használjuk fel ezen összeget úgy-, hogy minél inkább elérjük a czélt, és minél több gyermeket menthessünk meg az országnak. Azért ne vegye oly kicsinylőleg ezt a, dolgot Meskó László t. képviselő úr, mint a. hogy előbb méltóztatott tenni, midőn egyszerűen ós igen ridegen csak azt méltóztatik mondani, hogy ebben is csak inkább a jó szándók van meg és igen szűkmarkií gondoskodás ez az állam részéről. Higyje meg a képviselő úr, hogyha Kállay Ödön még élne, a kivel én sokat küzdöttem egykor, ós a kire a képviselő úr hivatkozott, s a ki 1871-ben azt a határozati javaslatot tette, hogy állítson fel az ország országos alapon és államköltsóggel egy lelenczházat, és ha neki én azt felelhettem volna, a mivel most a képviselő urnak felelek, hogy 2,300.000 koronát költünk évenként ezen czélra, a melyre akkor nem költöttünk semmit, és felállítunk intézeteket, melyek 50—60 ezer gyermeket fognak az ország számára megmenteni ; ha. avval felelhettem volna neki, hogy ezt képesek vagyunk tenni törvényhozási intézkedések által az ország pénzén, mert az a 2,300.000 korona a betegápolási 3°/o-os pótadóból jön össze, melyet az ország fizet: akkor Kállay Ödön nem mondta volna, hog}^ ez szűkmarkú intézkedés, hanem nagyobb melegséggel fogadta volna, mint a t. képviselő úr. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem olyan sze-