Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-679

252 «70. országos ülés 1901. márezius 12 én, kedden. kezzék erős kézzel felkarolni, melyek, sajnos, mindezideig teljesen el voltak hanyagolva. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok a czélok, a melyeknek megvalósulására ez a törvény­javaslat szánva van. nemcsak a jótékonyság és az emberszeretet nemes érzéséből fakadnak, ós nemcsak azok által vannak indokolva, hanem — gondolom, mindenki tudja, ós bő­vebb magyarázatra ez nem szorul, — egyúttal fontos nemzeti czélok is. (Igaz! Úgy van!) Ma­gyarország népességének szaporítása ugyanis a legnevezezetesebb és legnagyobb nemzeti czélok egyike. (Igaz! Úgy van!) Ezt érezte a társadalom, érezte a kormány, érezte az állam minden faktora azelőtt is; és ha nem tudott nagyon beható és eredménynyel kecsegtető lépéseket tenni eddig, ennek oka sok körül­ményben rejlett. Idők jártával azonban abba a helyzetbe jöttünk, hogy el lehetett hárítani az akadályokat, melyek ennek a nagy eszmé­nek és a törvényjavaslatban jelzett intézmé­nyek megvalósításának gátat vetettek. Hogy mily égetően sürgős ennek a czól­nak elérése, azt hosszan bizonyítani nem kell. Csak két-három számot kívánok felemlíteni, hogy mindenki lássa, mily véghetetlen nagy nemzeti kórdós az, a, melyről itt szó van, ós mily nagy az a baj, a melyen segíteni aka­runk. Magyarországon a születések száma hála Istennek oly kedvező, hogy Európában első helyen állunk erre nézve. 37-4 élve született gyermek esik Magyarországon ezer lakosra., addig, a míg például Francziaországban 22 élve született gyermek esik ezer lakosra. A halá­lozási arány azonban nagyon kedvezőtlen. A míg Angliában 22 az öt éven alul elhalt gyermek száz élve született gyermek közül, addig Ma­gyarországon 38. Nálunk csak Oroszország rosz­szabb ezen a téren, a mennyiben Oroszország­ban 43 az öt éven alul elhunyt gyermekek százalékszáma. De, hogy bizonyos javulás történt e téren, azt Major Ferencz t. képviselő úr, ha figye­lemmel olvasta ezen jelentést, kéntelen lesz beismerni. Mert az említett nagyon rossz átlag régebbi évekre vonatkozik: 1891-től 1898-ig csakugyan ez a véghetetlenül szomorú, 39'4 jelzi a halálozási aránjd. Ha azonban azt néz­zük, hogy a legutóbbi tíz évben miként ala­kúit ez a helyzet, akkor az mutatkozik, hogy addig, míg 1891-től 1895-ig 39.94% volt az öt éven aluli elhalt gyermekek száma, 100 élve született gyermekre alkalmazva, addig 1898-ban lesülyedt ez a szám 33'99°/o-ra, tehát 4°/o-kal sülyedt. De ez mind csekélység, ez még semmi Ez csak azért említettem fél, hogy ezen helyen hálával ós elismeréssel emlékezzem meg azokról az emberbarátokról, egyesületekről, a társadalom azon rétegeiről, melyek ezt a kér­dést, mielőtt az állam kezébe vehette volna, gondozni és a maguk körében megoldani igye­keztek. (Helyeslés jobb felöl.) Az a két egylet, a Fehérkereszt és a Gyermekmenhely Egylet az országnak és a. nemzetnek hálájára érdemes, hiszen egy-egy 10—12.000 gyermeket ápolt a társadalom erejével az államnak csak igen cse­kély segélyezésével. Most ahban a helyzetben vagyunk, hogy beható intézkedéssel egy nagj~ lépéssel vihet­jük ezt az ügyet tovább és közelebb azon czélhoz, mely szemünk előtt lebeg. Hogy ezt tehetjük, azt köszönhetjük részben a törvény­hozásnak, részben azoknak, kik inicziálták, az én hivatali elődeimnek és közvetlenül az itt ülő hivatali elődömnek — a volt belügyminisz­tert értem, — a ki a betegápolási törvény meg­alkotásánál a hét éven aluli gyermekek ügyét alaposan és kimerítően oldotta meg. A beteg­ápolási törvény hoz bennünket abba a hely­zetbe, hogy évenként nagy összegeket fordít­hatunk e czélra. Most arról van szó, hogy nőkép használjuk fel ezen összeget úgy-, hogy minél inkább elérjük a czélt, és minél több gyermeket menthessünk meg az országnak. Azért ne vegye oly kicsinylőleg ezt a, dolgot Meskó László t. képviselő úr, mint a. hogy előbb méltóztatott tenni, midőn egysze­rűen ós igen ridegen csak azt méltóztatik mon­dani, hogy ebben is csak inkább a jó szándók van meg és igen szűkmarkií gondoskodás ez az állam részéről. Higyje meg a képviselő úr, hogyha Kállay Ödön még élne, a kivel én sokat küzdöttem egykor, ós a kire a képviselő úr hivatkozott, s a ki 1871-ben azt a hatá­rozati javaslatot tette, hogy állítson fel az ország országos alapon és államköltsóggel egy lelenczházat, és ha neki én azt felelhettem volna, a mivel most a képviselő urnak fele­lek, hogy 2,300.000 koronát költünk évenként ezen czélra, a melyre akkor nem költöttünk sem­mit, és felállítunk intézeteket, melyek 50—60 ezer gyermeket fognak az ország számára meg­menteni ; ha. avval felelhettem volna neki, hogy ezt képesek vagyunk tenni törvényhozási intéz­kedések által az ország pénzén, mert az a 2,300.000 korona a betegápolási 3°/o-os pót­adóból jön össze, melyet az ország fizet: ak­kor Kállay Ödön nem mondta volna, hog}^ ez szűkmarkú intézkedés, hanem nagyobb meleg­séggel fogadta volna, mint a t. képviselő úr. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem olyan sze-

Next

/
Thumbnails
Contents