Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-679
250 fi " í)- országos ülés 1901. márczius 12-én, kedden. hatott a gyermekvédelem ilyen sokáig úgy I szólva majd minden gondozás nélkül? A közegészségügyi költségek tárgyalásánál alkalmam volt rámutatni a közegészségterén észlelhető azokra a nagy hiányokra, a melyeknek következményei a gyermekhalandóságnak évről-évre alig csökkenő, megdöbbentően nagy száma. Valóban, a, magyar állam oly bőkezű a gyermekek feláldozásában, hogy, ha ugyanoly bőkezű volna a gyermekek megvédésében és megmentésében, akkor ma, a magyar nemzet számaránya máskép állna. S ha körültekintünk és látjuk, hogy Magyarország első a születések számarányában és a halálozás számát tekintve pedig az utolsó helyet foglalja el : akkor mindenesetre meg kell döbbennünk, hogy mi lesz a magyar fajból? Én ezen törvényjavaslattal egy hézagot látok pótolva, mert azok a gyermekek, kik eddig legnagyobb részben úgyszólván minden gondozás és felügyelet nélkül ki lettek téve a biztos veszélynek, ezen törvényjavaslat által a hazának megmenthetők lesznek. Igazán csodálkozással kell visszatekintenünk arra, hogyan lehetséges az, hogy ez a, kérdés 1871. óta megoldást nem nyert, holott pedig 1871ben egyhangúlag határozott a ház ebben a kórdósben. S ha keressük az okot, a mi 1871ben ezen határozatot provokálta, megtaláljuk a statisztika kimutatásban, mely igazolja, hogy a, dajka.ságba, adott gyermekek több mint 90%-a pusztul el. Látta akkor a törvényhozás, hogy azok a gyermekek mind veszve vannak, ki vannak dobva a biztos halálnak s azért hozta meg akkor azt a határozatot. S daczára annak, hogy ez a, határozat egyhangúlag lett hozva,, a megfelelő költségeknek a legközelebbi költségvetésbe való beállítása mégsem történt meg, hanem feledésbe ment a képviselőház ezen nemes fellobbanása évtizedeken keresztül. Pedig a, statisztikai számok évről-évre igazolták az óriási halálozási arányt, főleg a dajkaságba, adott gyermekek között. Es mégis alig történt valami egész, a legutóbbi időkig, mikor ez a kérdés már olyan égetővé vált és nehezedett a, törvényhozásra, hogy tovább el nem zárkózhatott, mert mindinkább nyilvánvaló lett, mi lesz Magyarország emberanyagával, ha nem sietünk ezen égető nagy bajon segíteni. (Helyeslés a halni dal OH.) E tekintetben feltótlenül üdvözölnünk kell a betegápolási alapról szóló törvényt, mely legalább részben alkalmas arra. hogy ezen ijesztő halálozási arányt némileg csökkentse, főleg pedig arra, hogy a dajkaságba adott gyermekeket megmentse a haza és a társadalom számára. (Ugy van! Úgy vem! Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Teljesen helyeslem azt a módszert, a mel}dyel ezen törvényjavaslat igyekszik megmenteni a dajkaságba adott gyermekeket. Mégis lehetetlen, hogy ennek a törvényjavaslatnak egy nagy hiányát meg ne említsem, (Halljuk! Halljuk!) a melyet a t. előadó úr is volt szives jelezni; hogy tudniillik ez a, gondozás csak bizonvos évié* tart, tudniillik a, hetedik évig. Pedig én azt hiszem, hogy a hetedik év betöltése után a gyermekeknek gondozása nem kevésbbé fontos. Hiszen az elzüllós tulajdonkópen attól az évtől kezdődik ós erkölcsi szempontból tulajdonkópen azok az évek a legfontosahbak, a melyek a hetedik év után következnek. És így félő, hogy az a sok ezer gyermek, ki hét évig meg lett mentve, hét év után jó részt el fog veszni vagy zülleni. A községek eddig is hiányosan teljesítették a törvény által reájuk rótt kötelességet, azért, mert képtelenek voltak erre, mert anyagi eszközeik nem voltak, mert olyan mórtékben vannak megterhelve, hogy képtelenek ezen a téren nagy összegeket áldozni, képtelenek lesznek tehát nagyobb számú hét éven túli gyermeket is továb ápolni, tovább gondozni, a mi pedig legalább a 14-ik évig feltétlenül kívánatos. Félek tehát, hogy épen úgy, a mint nem oldatott meg az elhagyott gyermekek sorsának kérdése a községek által, úgy nem fog kellő megoldásra találni ezen, a hét éven felüli korban a községekre háruló kötelezettségeknek kérdése sem. A törvényjavaslatot tehát így fél munkának tartom, mert úgyszólván megáll a legfontosabb kornál, a, mikor a befektetett költségek, a, melyeket az állampolgárok filléreiből hoznak össze, jó részben veszendőbe megy. Épen ezért, részemről feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb oly intézkedésekkel, esetleg oly törvényjavaslattal nyerjen kiegészítést, mely a, 7 éven felüli gondozást is biztosítani fogja. Hiszen látjuk, hogy a lelenczházi intézmények leginkább ott fejtenek ki valóban üdvös tevékenységet, a hol a gondozás nem ér véget a, hetedik évvel, hanem folytattatik addig, míg az illető önálló keresetkópessóghez jut. E tekintetben az első hely illeti meg az oly sokszor megvádolt Oroszországot, a hol, a mint magam is szemtanúja voltam, igazán élvezet nézni azon hatalmas intézményeket, a melyek az emberbaráti czélok, főleg pedig a nemzet anyagának megmentése terén oly erősen kidomborodnak. Ott látjuk, hogy e hatalmas intézmények mily szépen, mily üdvösen tudják kamatozóvá tenni a nemzetnek
