Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-676

fi7fi. országos illés 1901. n valók-e, vagy nem, kik Magyar országon ausz­triai proveniencziájú gyártmányokkal keres­kednek, . 10 n /o kereseti* adó helyett 20°/o-ot fizetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A példa igen egyszerű ; ne az árat méltóztassék meg­adóztatni, hanem a kereskedés jövedelmét. Azt nem mondhatja senki, hogy Magyar­országnak nincs önálló megadóztatási joga, az adóztatás önállósága legalább, gondolom, ínég megvan. És ha Ausztriának és Ausztria kormányának joga van a magyar gazdaságot ós hitelt ily módon megtámadni és ezen támadást éveken át folytatni a kormány úgynevezett intervencziója daczára, méltóztassék próbára tenni, hogy vájjon abban nem fogje-e Ausztria dicső kormánya a recziproezitásnak megsérté­sét, vagy a vámközössóg szellemének meg­sértését találni? (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Valószínűleg bele fogja magyarázni. Benne fogja találni. De abban a másikban is benne van, csak tessék tisztábban belenézni. (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) Mert mi­csoda szövetségi állapot az két állani között, a, melynek egyike a másik ellen irtó pénzügyi háborút folytat ? (Igaz ! Úgy vau ! a szélső bal­oldalon.) Én azt hiszem, nekem is igazam lesz. csak méltóztassék az ajánlott ellenszert meg­próbálni ! (Helyeslés a haloldalon.) Végre, t. ház, tisztáznom kell magamat azon vád alól, mintha én a t. pénzügyminisz­ter úr szerint nem tudnám, hogy a korona­érték >>a mi törvényünk szerint* aranyértók. (Derültség a szélső baloldalon.) Én ezt tudom, t. miniszter úr. Azt is tudom például, hogy van nekünk olyan törvényünk is, a mely azt mondja, hogy a közigazgatás állami feladat, de azért mikor arról van szó, hogy a köz­igazgatást szidjuk, akkor a t. kormány azt mondja, hogy: államosítani kell a. közigaz­gatást (Tetszés a szélső balon.) 1891. óta — úgy emlékszem •— állami adminisztrácziónk van a törvény szerint; hosszéi idő óta, arain- valutánk is van a törvén} 7 szerint (Derültség év tetszés, a szélső baloldalon.) De. t. miniszter úr, abban nem látja az aranyvaluta kompromittálását, hogy ő koronaértékben számított forintokat tart forgalomban, (Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon.) évek hosszú sora óta. abban pedig kompromittálva látja a valuta törvényeket, hogy akkor, a mikor korona-arany valutánk van. márkákban vagy frankokban kontraháljunk egy kölcsönt. A tétel megfordítva áll. Az a külföld nem hiszi, hogy mi egyél) ok miatt nem, de azon kapcsolat miatt, a melyben Ausztriával állunk és a melyben önök tarta­nak bennünket, a készfizetéseket a közel jövő­ben felvehessük. A t. miniszter úrnak azon ténye, hogy daczára annak, hogy mindig igéri, rczius ~-én, csütörtökön. ] 99 hogy a törvényben már kifejezésre jutott arany­értékkel a készfizetéseket felveszi, de azért most is ilyen járadékot kontrahál és nem mer aranyfizetést vállalni, mert az arany-ázsió rizikójától fél, csak azt mutatja, hogy a t. miniszter úr kompromittálja ezt az álláspontot, nem pedig az ellenzék. Hogy miért félünk mi. tudniillik Magyarország az aram-ázsió rizikó­jától, ha csakugyan áll az, hogy a közel jövő­ben a készfizetéseket felveszszük, ezt én gyarló, mondjuk naiv észjárásommal megérteni nem tudom ; ós őszintén — kibúvók keresése nél­kül — megindokolni a miniszter úr sem tudja, pedig nagy szakértelmét mindnyájan elis­merjük . Végre, t. miniszter úr, arra akarom kérni, — ha nem méltóztatik rossz néven venni, — keresse az alkalmat és nyilatkozzék arra nézve is, hogy az abszensek és idegenek megadóz­tatását milyen módon akarja: effektuálni. Nem csodálkozom azon, ha a nagy vitában el­fáradva, a t. miniszter úr erről a, részletkér­désről megfeledkezett, de kérem, minthogy ezt, nagyon közérdekűnek tartják igen sokan, a kik falun vannak (Elénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) ós faluról jönnek fel, méltóz­tassék ebben a kórdósben nyilatkozni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébként határozati javaslatomat elfoga­dásra ajánlom. (Elénk tetszés'és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: A. pénzügyminiszter úr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Valóban nem voltam elkészülve, hogy azon nyugodt és ob­jektív felszólalás után, a melyben Barta Ödön képviselőtársain beszédét tárgyaltam, ő ilyen fulmináns, heves válaszszal fog engem meg­támadni, . . . (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Csak élénk volt! Lukács László pénzügyminiszter : . . . hogy azt a szerény észrevételt, a, mely inkább tréfának volt szánva, hogy a, t. képviselő úr egy naiv kérdést tesz, mintha faluról jött volna, t. képviselőtársain valami flagráns sé­relemnek veszi. Barta Ödön: Nem veszem flagráns sére­lemnek ! Lukács László pénzügyminiszter: Ki­jelentem, hogy abszolúte nem volt szándékom sérteni; (Halljuk! Halljuk!) nem szeretem egy­általában azt a tónust, melyet a szenvedély sugal, ebbe a házba behozni. (Helyeslés.) Ennél­fogva t. képviselőház, most is egész röviden és objektíve fogok pár nyilatkozatot tenni t. képviselőtársam felszólalására. (Halijai!) Ő feltűnőnek találja, azt, hogy a 89-es

Next

/
Thumbnails
Contents