Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-676

194 <V7<$. országos ülés 1901. márezhis 7-én, csütörtökön. vonni a tárgyalás keretébe az ausztriai járadékadót, a minek következtében a mi értékpapírjaink tetemes órtékvesztesóget szenvedtek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre nézve csak egy kis kronológiai tévedésben van t. képviselőtársam. Az az osztrák törvény, a mely ennek az intézkedésnek alapúi szolgált, 1898. január 1-én lépett életbe; a: kiegyezési tárgyalások pedig megkezdődtek 1895-ben és befejeztettek a kormányok között 1896. év végén, aztán elkészültek a törvényjavaslatok ós 1897. év elején ezek a törvényjavaslatok már teljesen készen állottak, és csak a politikai viszonyok akadályozták meg, hogy azok akkor nem voltak a törvényhozásban tárgyalhatók, mert hiszen azokat 1897. év végére le kellett- volna tárgyalni. Tehát egy sérelemről, a mely 98-ban és azután következett be tényleg, természetesen sem 1895-ben, sem 1896-ban, sem 1897-ben gondoskodni nem lehetett, és ez volt az oka annak, hogy ez a kérdés a kiegyezési tárgyalásokba nem vonatott be. Egyébiránt, mikor 1898. évi január 1-ével ez a,z osztrák törvény életbe lépett, még akkor sem tudhattuk egész pozitivitással, hogy minő értelmezést fog adni az ausztriai kormány annak a paragrafusnak, mert hiszen az ausztriai kormánynak — a- mint igen jól méltóztatott megjegyezni, -- joga lett volna adminisztratív úton szanálni ezt a dolgot, a. nélkül, hogy külön tövényhozási intézkedés kellett volna hozzá. Tehát csak 1808. óv folyamán jutottunk annak tudomására, bog)

7 itt sérelemről van szó, ős ezért nagyon természetes, hogy az azt megelőző kiegyezési tárgyalásokba ezt a. kórdóst bevonni nem lehetett. Később, midőn meggyőződtünk arról, hogy itt ez a sereiéin csakugyan fenforog, megtettük az intézkedéseket, megtettük a lépéseket, megkezdtük a tárgyalást. .Nekem többször volt alkalmain a t. képviselőház előtt nyilatkozni, hogy e tekintetben a tárgyalás folyamatban van. Méltóztassék elhinni, hogy mulasztás bennünket nem terhel, és hogy mindeddig mégsem tudtunk eredményre jutni, az olyan okokra vezethető vissza, a. melyeket elhárítani nem állott és ebben a pillanatban sem áll még hatalmunkban. Barta Ödön: Halljuk! Lukács László pénzügyminiszter: Meg vagyok azonban győződve, hogy nemsokára el fog következni az az időpont, a mikor ezen sérelem orvosolva lesz. Hogy a járadékadó nyomasztólag hatott a mi rente-kurzusunkra, az igen természetes, minthogy minden adó, a mely értékpapírt sújt, nyomasztólag hat annak árfolyamára. De túlzás t. képviselőtársamnak fiz BiZ állítása is, hogy ennek az volt a következménye, hogy a mi zálogleveleink eladhatatlanokká váltak és hogy a záloglevél-hitel a szó szoros értelmében bedugult. Túlzás, t. képviselőház, azért, mert hiszen, ha egyáltalán lett volna piacza zálogleveleinknek, akkor sokkal könnyebb lett volna azokat az alacsony árforgalomra lenyomott zálogleveleket eladni. Annak oka, hogy zálogleveleinket nem lehetett eladni, egészen más volt: egyrészről az általános pangás, a pénz megszükülóse, megdrágulása, és oka. volt különösen az a körülmény, hogy Németországban a, gazdasági viszonyok következtében elzárkóztak zálogleveleink' megvásárlása elől, pedig köztudomású dolog, hogy nekünk a legnagyobb piaezunk Németország volt. Azt mondja, a t. képviselő úr, hogy mi kényszerítette a kormányt kölcsönt felvenni ós a 89°/(-ot megközelítő árfolyammal a piaezra hozni? Hát, t. képviselőház, az a. kérdés, hogy miért kellett kölcsönt felvenni, azt hiszem nagyon naiv kérdés a t. képviselő úrtól, de nagyon inkonzequens is, mert úgy hangzik, mintha a t. képviselő úr most jött volna faluról és nem tudná, hogy esztendők óta mi történt ebben az országban, hogy a közvélemény hangulata milyen, és milyen nyomást igyekezett gyakorolni itt is és a parlamenten kívül is a kormányra, hogy munkát adjon, hogy új keresetforrásokat nyisson. Hát, t. képviselőház, köztudomású dolog, hogv a kormány kötelezve volt bizonyos nagyobb mérvű beruházási munka teljesítésére, és hogy e czélból fel lett hatalmazva, ennek a, költségeit kölcsön útján fedezni. De a beruházási mimkán kívül a. kormány, tekintettel az általános gazdasági pangásra,, igyekezett még több, ennek a körén kívül álló létesítmény megindításával mindig újabb és újabb forrásokat nyitni a munkát kereső) népnek és erre nagy mennyiségű pénz kellett. E tekintetben annyira mentünk, hogy nem kevesebb mint 103 millió koronára rug az az építkezés, melyet beruházások czűnén kezdeményeztünk és melyet a. legrövidebb idő) alatt effektuálni kell. A költségvetésben csak 50 millió korona foglaltatik erre nézve, de részint külön törvényben kértük már, részint kérni fogjuk, hogy ezt az összeget 103 millió, forintra kiegészítve beruházásokra felhasználhassuk. Oly körülmények között ugyan honnan fedezhettük volna e beruházások költségeit, ha nem kölcsön útján? Tudom, hogy a t. képviselő úr e tekintetben arra alludál, hogy a pénzügyminiszternek jelentékeny pénztári készletek állanak rendelkezésére, miért nem használja fel azokat? Erre nézve vagyok bátor megjegyezni azt;