Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-675

(575. országos ülés 1001. melyek az ő felügyelete alatt állanak. Ezt a tételt azután be kell illeszteni a költségvetésbe, mint a hátralékokból remélhető bevételt. Hogy. ezt a tételt elbírálhassuk, szükségünk volna tudni, mennyi a hátralék és mennyit irányoz elő a kormány, mint egy évi behajtást, mert akkor meg tudnók mondani azt, hogy az elő­irányzott összeget az ország gazdasági hely­zetéhez képest soknak, elegendőnek vagy ke­vésnek találjuk-e? Megtörténhetnék, hogy a t. miniszter úr azt mondaná, hogy a künn levő ennyi millió egyenes adókövetelésből eb­ben az esztendőben ennyi milliót remél be­hajtani ; mi pedig azt mondanók, hogy ezek a mostani viszonyok nem alkalmasak arra, hogy ezt a régi adóhátralékot nagy mérték­ben beszorítsák. Miután azonban nem ismer­jük, sőt a túloldalon levő t. képviselő urak sem ismerik ezen hátralékok mennyiségét, nem is ellenőrizhetjük a kormányt arra nézve, mennyit szándékozik a jövő esztendőben a hátralékokból a polgárok bőrén behajtani. így történhetnek azután- azok a kellemes meg­lepetések, melyeket a t. miniszter úr rezervák­nak nevez; a zárszámadások pedig pénztári feleslegeket mutatnak ki. és a nélkül, hogy tudnók, a nélkül, hogy felhatalmazást expres­sis verbis megadhatnák, mert csak általános­ságban adjuk meg a felhatalmazást, az állam­polgárokon oly adóterheket hajtanak be, a melyeket egy gazdasági év eredményéhez ké­pest behajtani képtelenség. így azután meg­teszik polgárainkkal azt, hogy zaklatják őket olyan adókkal, melyek behajtására a minisz­ter úr a törvényhozástól egyenes felhatalma­zást nem kért ki. (Igaz! Ú<JIJ van ! a szélső bal­oldalon.) Szükségesnek tartottam ezt kérdezni azért, mert sajnos tapasztalatom van arra nézve, hogy Magyarország adózó polgárainak nem lesz addig nyugalma, míg egy radikális intéz­kedés — eltekintve az adóreformtól — nem történik. Ki fogom fejteni, mire czélzok. (Halljuk!) Jelen szomorú adózási viszonyaink között ritkaság egy olyan állampolgár, a. ki, ha az adóhivatalba beküld száz forintot, azt is tudja., mire számolják azt el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez még azoknál az osztályoknál, melyek tagjai tudják a maguk jogait ós ér­dekeit védeni, kicsiny baj; de méltóztatik tudomással birni arról, hogy ott, hol a sze­génység 'a legnagyobb, az intellektuális fok a legkisebb. Az a kisfokú intelligencziájú és nagytömegű lakosság Magyarországon, a, mely az adókezelós misztériumaiba beavatva nincs, — sőt még a vezetője sincs, mert az egy labirintus, hogy ott az adózó polgár lépten­márczins (i-án, szerdán, \T'i nyomon eltévedjen — az azt kiabálja, hogy fizetett tiz forintot, pedig egész esztendei adója az idén csak két forint, és mégis el­liczitálták a tehenét. Ez azért van, mert meg­történik az a hallatlan dolog, hogy 1 forint 80 krajezár földadóval terhelt birtok száz fo­rinton felüli adóhátralék miatt reál-végrehajtás alá kerül. Azt kérdezem már most, hogyan kerekedik ez ennyire ? Kutatásaim közben némi támpontot tudtam erre találni, Mint a hogy a sakktábla feltalálójának a négyzetre emelt összeget adták díjazásúi minden második kocz­kánál, úgy emelkedik az az adó visszamenő­leg, ha, utána számít az ember, egyik évről a másikra. És minél többet fizetett az a szeren­csétlen adózó polgár, annál többel tartozik. (Mozgás jobbról.) Kérem, ez így van! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A mikor fizet, kény­szer útján fizet és akkor még felszámítanak a terhére olyan végrehajtási költségeket, a milyen végrehajtás nem foganatosíttatott, olyan intósi költségeket, a milyen intés soha­sem történt meg, olyan késedelmi kamatokat, hogyha olyant szedne akármelyik polgára az országnak, becsuknák-őt, mert uzsorakamato­kat számítanak fel neki, a kamatok kamatját is számítják. Akkor tűnik csak ki, hogy minél többet fizetett, annál többel adós. De akkor már arra a tudatra ébred az a szegény em­ber, hogy úgyis hiába fizet, hát akkor inkább megiszszti azt a kis pénzét. (Úgy vau ! Úgy vau! a szélsőbalon.) Ennek a tudatnak tulajdonítsa a t. miniszter úr azt, hogy egész vidékeken óriási adóhátralékokkal küzd a népesség, és ha megkérdezik őket, hogy mi kell a meg­mentésükre, azt felelik : Uram, ments meg az adóhátralékoktól. (Igaz! úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Nem lehet megmenteni őket. Mert az államkincstárnak rezervákra van szüksége, hogy nagy és hatalmas legyen akkor is, a mikor a polgárai mind szegényei és kicsinyek. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Mi tehát adóelszámolást kérünk, igen tisztelt miniszter úr, adóleszámolást az egész ország területére. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem kell ehhez semmiféle reformjavaslat, semmi néven nevezendő osztrák törvényhozási recziproczitás. Tessék elrendelni az ország egész területére a leszámolást; tessék szigo­rúan megbírálni azokat a künnlevő követelé­seket, a mint azt a kereskedelmi törvény min­den kereskedőtől megköveteli; méltóztassék azt a leszámolást elénk terjeszteni, és méltóz­tassék nekünk megmutatni, hogy mely vidé­kek milyen összeggel, hány millióval szere­pelnek a t. miniszter úrnak a rezervál közt. Ismétlem, adóleszámolást kérünk az egész or­szágra. (Tetszés és helyeslő* a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents