Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-675
675. országos fllós 1901. márczius <>-&n, szerdán. 165 Kérem a t. képviselő urat, hogy határozati javaslatát addig ne kívánja szavazásra bocsátani, a míg erre vonatkozólag a kormány állást írem fogalt. (Helyeslés a, jobb- < : s baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház ! A miniszterelnök úr nyilatkozatában ígéretet bírunk, a mely ennek a, hiánynak pótlásáról biztosít minket. A határozati javaslatot visszavonom. (Általános helyeslés.) Elnök: Következik már most a határozathozatal. Kérdeni, megszavazza-e a ház a, tételt: igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják és megszavazzák, szíveskedjenek felállani, (Megtörténik.) Á. ház a tételt megszavazza. Molnár Antal jegyző (olvassa) .• Honvédszámellenőrzós, XXIII. fejezet, 1Ü. czím 364.553 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Alapítványi helyek a közös katonai intézetekben. Rendes kiadások. XX1IT. fejezet. 11. czím 198.780 korona, Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Nyugdíjak. Rendes kiadások, VI. fejezet, 13. czím. Rendes bevételek, T. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások 2,038.000 korona, Lukáts Gyula jegyző: Tóth János! Tóth János: T. képviselőház! (Halljak! a széW* baloldalon.) Lehetetlennek tartom azt, hogy a törvényhozásban komoly aggodalmat ne keltsen a nyudíjaknák óriási mérvben való emelkedése Magyarországon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez feltétlenül magával hozza, azt, hogy a nemzet részére okvetlenül szükséges és jogos nemzeti igények gyengíttetnek. (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) és valószínű, hogy ez az óriási emelkedés maga után fogja vonni az államháztartás egyensúlyának megzavarását. (Igaz! Úgy van.' a szélső baloldalon.) Hiszen, ha megnézzük, hogy magánál a honvédelmi tárczánál mennyire szaporodtak fel a nyugdíjak, elijesztő adatokkal találkozunk. Az utolsó tíz esztendő alatt több, mint száz százalékkal emelkedett a nyugdíj a honvédelmi tárczánál. Tíz évvel ezelőtt nem ütötte meg az 500.000 forintot sem. Most már tiz évvel később a nyugdíj 2,038.000 koronára emelkedett, tehát tiz esztendő alatt több, mint egymillió koronával emelték a nyugdíjat, emelték pedig az alatt a tíz esztendő alatt, a, mikor itt a törvényhozás termében folytonosan hallottuk a honvédelmi miniszter úr lamentáczióját, hogy nincs elég tisztje a honvédségnek. Nem volt tehát elegendő tisztje a honvédségnek, mégis folytonosan nyugdíjazták őket, Lehetetlenek tartom azt, hogy a honvédségi szolgálat ennyire elhasználja a tiszteket, lehetetlenek tartom ezt abból a szempontból, mert mindnyájan tudjuk, hogy a honvédségnél aránylag igen fiatalok a tisztek. A. nyugdíj ily óriási emelkedésének más okát nem tudom, mint azt. hogy önkényesen nyugdíjazzák a tiszteket. (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Ötletszerűen! Tóth János: A honvédelmi miniszter úr 1896. szeptember 17-én a pénzügyi bizottságban kijelentette azt, hogy ezután a nyugdíjak a honvédelmi tárczánál csökkenni fognál; ama törvény folytán, a mely szerint a közös hadseregből átvett tisztek nyugdíjának megfelelő quótája nem fogja a-honvédelmi budgetet terhelni. A mióta a t. miniszter úr ezt kijelentette, minden esztendőben 86.000 forinttal emelték a nyugdíjakat; ez állandó progresszív emelkedés volt és én tisztidette] felkérem a honvédség vezetőjót, hogy a honvédnyugdíjazásoknál sokkal nagyobb körültekintéssel méltóztassék eljárni. Különösen arra hívom fel figyelmét, hogy a közös hadsereg állományából a honvédséghez áthelyezett tisztek után fizetendő térítményeket méltóztassék a lehető legnagyobb szigorúsággal a közös hadügyi tárczától bekivánni, hogy ott hátralék ne maradjon, mert ma is 52.532 forinttal van hátralékban a közös hadügyi tárcza a magyar kormánynyal szemben. (Helyeslés a szélső bedoldalon.) Gromon Dezső államtitkár: 1. ház! Hogy a nyugdíj összegek a honvédségnél feltűnő/ módon emelkednek, az elől ón sem zárkózhatom el. Magyarázatát találja ez nómikópen abban, hogy azon tiszt urak, a kik a honvédség első felállítása alkalmával tisztekké kineveztettek, vagy már idősebb emberek voltak, vagy pedig az első szükséglet alkalmával talán megfeleltek, de már koruknál fogva sem tehették és tették azon előhaladást a, hadi tudományokban, a mely tőlük kívánható volt, ós így ezek önként kérték nyugdíjaztatásukat. A nyugdíjtörvény értelmében attól a tiszttől, a ki nyugdíjaztatását a törvény értelmében kéri, s a ki a.zután felülvizsgáltatik és további szolgálatra alkalmatlannak találtatik, megtagadni azt a jogot, hogy nyugdíjba lépjen és nyugdíját húzza, nem lehet. Másik magyarázata, az, hogy a tiszti létszám is emelkedvén, a, nagyobb létszám mellett a, nyugdíjba lépők száma is emelkedett. Azon tiszt urak nyugdíj illetménye, a kik a közös hadseregből átlépnek és a honvédség-
