Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-674

fi"4. urfezágos üMs 1901. márczius í,-én, kedden. 149 tét és öntudatát nem szabad sértegetni. Mert az a- katona és az a tiszt, a ki mindenféle inzultust, jogost vagy jogosulatlant soká eltűr és elszenved, az a katona sohasem lesz oly vitéz, mint a milyen lenne, ha öntudata és önérzete teljesen érvényre jut. Mert a hősiesség netovábbja az, mikor az egyéni önérzet arra, irányozza a katonát, hogy saját nevének ós egyéniségének magasabb színvonalra emelésével a, hazáért szenvedjen és meghaljon. De az a bánásmód, hogy a harczvonal előtt durván összeszidják a tiszteket, az megrontja az ő tekintélyüket a legénység előtt. (Mozgás jobbfelöl.) Az ilyenre semmi szükség. Mikor vége van a, fegyvergyakorlatnak, meg lehet mondani a hibákat, meg lehet mondani zárt ajtók mellett, vagy egy-két tiszttárs előtt a kellő véleményt, a. mint illik, de a folytonos káromkodás ós szitkozódás nem lehet a katonai képzésnek helyes elementuma, azt ki kell onnan irtani, mert az a fejlődő műveltséggel és cziviiizáczióval nem férhet össze. Ha mi nemeslelkű katonákat, és még nemesebb lelkű tiszteket kívánunk, ezt csak úgy érjük el, ha a brutalitásokat teljesen kiirtjuk ós legalább azt teljesíti az országgyűlés, a mihez feltétlenül joga van, hogy érvényt szerezzen a létező törvényeknek. Ez okból a következő határozati javaslatot vau szerencséin benyújtani: »'l. A képviselőház utasítja a minisztériumot, hogy az 1868 : XL. törvényezikk 54. §-ának szerezzen érvényt. Hasson oda, hogy a testi fenyíték és a rabláncz, tehát a kikötés és a kurtavas a, véderőnél ne alkalmaztassák. 2. Terjeszszen elő törvényt a polgári törvények és hatóságok hatalma hatályának a katonai nyilvántartás ozéljából szükséges korlátozásáról. « Kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat dlfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)« Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha. tehát szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Maga ÍI tétel, a dologi kiadások, meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetein, hogy az megszavaztatik. Az államtitkár úr kivan szólani. Gromon Dezső államtitkár: T. ház! A határozati javaslatra csak az az egy megjegyzésem van, (Halljuk! Halljak! a jobb- és baloldalon.) hogy miután a botbüntetós és testi fenyíték ügyében egyáltalán a. törvénj-ek intézkednek és e büntetések törlése rég időtől fogva, el van rendelve és életbe lépett, miután tehát — mondom — a törvényhozás már intézkedett, egész röviden kérem ennek a határozati javaslatnak a mellőzését. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Elnök: Kérem már most a t. házat, elfogadja-e Ugron Gábor képviselő úr határozati ravaslatát; igen, vagy nem? (Igen! Nem! Zajos felkiáltások a szélső baloldalon. Törvény.) A kik a. határozati javaslatot elfogadják, kérem álljanak fel. (Megtörténik.) A határozati javaslat nem fogadtatik el. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .• Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. A Budapesten alkalmazott és szolgálattételre beosztott nős, vagy családos polgári altisztek és szolgák rendkívüli segélyezésére 3200 korona. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Honvédségi intézetek. Rendes kiadások, XXHI. fejezet, 2. czím. Rendkívüli kiadások: Beruházások IX. fejezet, 1. czím'. Rendes bevételek, X. fejezet. 1. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Központi ruhatár 163.033 korona, Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Központi fegyvertár és lőszer-bizottság 113.469 korona. Elnök: Megszavaztuk. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Honvédkópző és nevelőintézetek átalánykóp előirányzott 1,648.765 korona. Lukáts Gyula jegyző : Tóth János! Tóth János: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a honvédelmi költségvetés részletes tételei ellen kifogásaimat és pénzügyi kérdéseimet, melyeket úgy az ellenőrzés, mint a felvilágosítás szempontjából szükségeseknek tartok, az egves tételeknél előadhassam. (Halljak! Halljuk!) Mielőtt ezt részletenként az egyes tételeknél megtenném, nem tehetem, hogy általánosságban néhány szót ne szóljak a t. honvédelmi államtitkár úrnak imént a magyar nyelv kérdésében .tett nyilatkozatáról. Mindnyájan, a kik a függetlenségi és 48-as pártból itt általánosságban felszólaltunk, kifogásoltuk azt, hogy a tisztképzés, a szakoktatás Magyarországon nem nemzeti, hanem idegen, német nyelvű. Ezen állításunk szerintem kellőleg megczáfolva, nem lett. Állítottuk azt is, hogy a honvédképző és nevelőintézeteknél, melyeket, magyar pénzen a magyar honvédtisztek nevelése czéljából felállítottunk, — bizonyos mórtékig nemzetellenesen — nagyobb tért foglal el a német szakoktatás, mint a menynyire ez nemzeti szempontból megengedhető lett volna. Ezzel szemben a, t. honvédelmi államtitkár úrnak más czáfolata nem volt. mint hogy azt mondta, hogy kérem szépen,