Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

122 (SÍ3. országos ülés Í901. mlrczins 4-én, hétfÖn, mányos fejedelmi jogainál fogva. Hát az alkot­mányos magyar király jogaira nézve van-e korlát szabva? Igenis van, van azokban a törvényekben, a melyeket az országgyíílés meg­hozott és a melyeidet ő Felsége az idők rend­jén mindannyiszor szentesített. És mi van ezekben a törvényekben? Az 1836-iki törvé­nyektől, sőt már az 1844 : II. tör vény czikktől elkezdve., az 1868 : XXX. törvényczikkig min­denütt ki vau mondva,, hogy a magyar állam nyelve a .magyar. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha, tehát a magyar király bármely magyar állami intézményben intézkedik, fel sem téte­lezhető, hogy mint magyar király másként intézkedjék, mint úgy, a, hogyan arra az al­kotmány kötelezi, mert csak alkotmányos jogai vannak, csak olyan jogai vannak, a melyek az alkotmányból vannak merítve 1 : az alkot­mány pedig államnyelvvé a magyar nyelvet tette. Minden evvel szemben való intézkedés csak ennek a nemzetnek gyáva, türelmét, (Igaz ! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) csak a, visszaéléseknek állandó sorozatát jelenti, a mit hogy ez a nemzet annyi évtizedeken keresztül eltűrt, s hogy annak férfiad igazolni igyekeztek, csak a szegy enpirt kergeti a nem­zet arczába. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Kubik Béla: És az államférfiak gyáva­ságát bizonyítja! Ugron Gábor: Azt hiszi a, t. ház, hogy azokkal a kereskedői érvekkel, hogy mennyire jó az, ha az emberek más nyelvet is tudnak, túlteheti magát, valaki a, nemzet közjogán? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az, hogy az emberek nyelveket tudjanak, helyes; de hogy egy állani polgára idegen nyelvnek a hasz­nálatára, köteleztessék (Úgy van!. Úgy van! a szélső baloldalon.) és azok által köteleztessék, a kik épen arra. vannak hivatva, hogy az or­szág jógád az ország törvényei értelmében megtartsák, ez sérelem ; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s ha ezt egy nemzet eltűri, ez nem csak sérelem, ele ez akkor már gyalázat. (Úgy van! szélső baloldalon.) Németül hogy beszélje­nek, németül hogy olvassanak, németül hogy tanuljanak, ez helyes addig, a míg az illetők szabad tetszésétől függ; de a mely pillanat­ban az kényszer, (Igaz! Úgy mm! a szélső bal­oldalon.) a mely pillanatban megbüntetik azért, mert hazája, nyelvén jelentkezik, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) jelentkezik nem is katonai szolgálat idején, hanem akkor, a mikor ellenőrzést gyakorolnak felette, a, mikor polgári ruhában van. a mikor egy pillanatra jelenik csak meg a katonai hatóságnál, (Úgy v<m! Úgy van! a szélső baloldalon.) bocsássanak meg uraim, az lehet elnézés, lehet türelem mindenféle érzékenykedéssel szemben, de a legérzékenyebbnek a, maga jogai iránt a nem­zetnek kellene lennie ós ebben türelmet és elnézést ismernie senkivel szemben sem volna, szabad. (Úgy van! Élénk tetszés a. szélső bal­oldalon.) Hova vezet az, ha a német nyelvet el­nézzük? Ma a miniszterelnök úr be kellett, hogy vallja, hogy a honvédelmi minisztérium­ból ő Felsége kabinetirodájába német átirato­kat küldenek. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Skandalum! Botrány!) Hát van-e az országnak törvénye ? Az országnak van világos törvénye, Jól tudjuk azt, hogy a, minisztériumok ... Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam., hogy az a szabály, vagy az az elv! Ugron Gábor: De ime, szabály nélkül is megesik! Visszaélés 'ez. bocsánatot kérek! Előbb az a német nyelv csak elnézett bitorlás, azután jogot, követel és jogot adnak, a, mikor alkalmazzák kivételképen. Azután elkezelik alkalmazni párhuzamosan a magyar nyelvvel és a végén az a német nyelv uralkodik és a magyar kerül háttérbe ós a. magj^ar lesz a, visszaszorított. (Úgy van! a szélső baloldalon.) így szokott a nemzetek életében, a, melyek gyávák és gyöngék, a jog elkallódni ós el­veszni. Azok a nemzetek pedig, a, melyekben erő van, az ellenkező úton haladnak. Ha egy­szer megszerezték a gyakorlatban a jogot, a gyakorlatra felépítik a preczedensek theoriá­ját és ezekből a preczedensekből fejlődik ki azután a, jog ; így érvényesül aztán a, nemzet joga úgy nyelvéhez, mint más szabadságához. (ügy van! ügy van! Élénk helyeslés a, szélső bal­oldalon.) T. ház! A helytartóságokra álló törvé­nyeink mind a minisztériumokra vitettek át; a helytartóságok által teljesített hatáskör van most legnagyobbrészt a minisztériumok hatás­körében. Az 1844 : II. törvényezikk a követ­kezőket rendeli: »A királyi helytartótanács mindennemű tárgyalásaiban, hivatalos foglalkozásairól viendő jegyzőkönyveiben, valamint ő Felsége elejébe terjesztendő felírásaiban és az ország határain belüli minden hatósághoz bocsátandó minden intézvényeiben a magyar nyelvet használja.« (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Nincsen tehát tetszésére bízva a minisz­tériumnak, ez a minisztériumnak meg van rendelve. (Elénk helyelés a szélső baloldalon.) De ott van ä baj, hogy osztrák katoná­kat alkalmaznak a magyar alkotmányos mi­nisztérium kebelében, a kik az osztrák hadsereg emlőin nőnek fel, magukba szívják a német nyelv tiszteletének és kívánságának gondola­tát s megszokják azt; olyanokat alkalmaznak,

Next

/
Thumbnails
Contents