Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

072. országos ülés 1901. jesztette az adókivető bizottságnak, és pro­ponálta a társulat megadóztatását ós erre vonatkozik az a határozat, melyet a t. kép­viselő űr felolvasott, és a melyből kiderült, hogy az adókivető bizottság ez alkalommal is megmaradt eredeti felfogása mellett ós most is kimondta, hogy az a szubvenczió adómen­tesnek tekintendő. Ebből kiderül az, hogy az adókivető bi­zottság figyelmét ez a kérdés nem kerülte el. Az adókivető bizottság évről-évre foglalkozott ezzel a kérdéssel ós minden alkalommal a mellett foglalt állást, hogy ez az állami szub­venczió meg nem adózandó. Most a dolog úgy áll, hogy, miután az állami közeg előterjesz­tése ellenére, a kivető bizottság újból az adó­mentesség mellett foglalt állást, az állami közeg ezt az ügyet megfelebbezte a felszó­lalási bizottsághoz. (Helyeslés.) A felszólalási bizottság még ebben a kérdésben nem hatá­rozott. A felszólalási bizottságon kívül még nyitva áll a felebbezés a közigazgatási bíró­sághoz. A dolog tehát egészen a maga tör­vényes útján van, és én nem látok semmiféle okot arra, bog}'' a kormány ebbe a dologba beavatkozzék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nincs is joga hozzá, mert hiszen a törvény azért bizta az ezen természeti adók kivetését egészen önálló és független közegekre, hogy a kormány részéről való minden befolyás tá­vol tartassák. (Helyeslés a jobboldalon.) Ily körülmények közt azt hiszem, hogy a kormáirynak ebben az ügyben semmiféle ingerencziára szüksége nincs, de joga sincs hozzá, másrészről azonban meg kell jegyez­nem, (Halljak! Halljuk!) hogy bármikóp dűljön is el ez a kérdés, itt sem büntetésről nem lehet szó, sem visszamenő adóztatásról. (Helyes­lés- a jobboldalon. Mozgás a bed- és szélső balol­dalon.) Visszamenő adóztatásról nem. lehet szó, mert az adókivető bizottság felmentő határo­zatai jogszerűen letárgyalva jogerőre emel­kedtek, ós a jogerőre emelkedett határozatot megdöntenti nem lehet. (Helyeslés!) Büntetés­ről pedig azért nem lehet szó, mert minden egyes esetben az ügy törvényszerűen, szabálv­szerűen előterjesztetett, tárgyaltatott és így az állami közegeket mulasztás miatt felelősség nem terheli, (Egy hang bed felöl! Miért nem fele­heztek?) ennélfogva a büntetésre semmiféle alap nincs. Arra kérem tehát a t. házat, miután elő­adtam az ügy tényleges állását, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Gróf Tisza István személyes kér­désben kórt szót. márcíius 2-Au, szombaton, 95 Gr. Tisza István: T. képviselőházf (Hédi­jük ! Halljuk!) Személyes kérdésben kérek szót. Rakovszky István t. képviselő úr szemre­hányást tett azon képviselőknek, kik az »Adria* igazgatóságában helyet foglalnak, vagy helvét foglaltak, és azt mondotta, nem teljesítették kötelességüket, midőn a társulat ily fellépését meg nem akadályozták; hozzá tette, ós ez a, t. képviselő úr felfogására igen jellemző, hogy talán azért voltak ilyen hanyagok, mert cse­kély díjazásban részesültek. T. ház! nem tartozik ugyan a, dologra, de én kielégíthetem ebben a tekintetben is a képviselő úr kívánságát. Az a díjazás, a mely­ben az Adria, igazgatósági tagjai részesültek azon idő alatt, a mely idő alatt tagja, voltam a társulatiak, évi 8f)0—120 forint körül volt. (Mozgéts a baj- és szélső baloldalm.) A díjazás tehát nem nagy. De hozzáteszem, ez nem lehet indok arra, hogy az ember ne teljes felelősséggel szolgálja azt a vállalatot, a me­lyet szolgál (Helyeslés jobbról.) és ne érezze magát felelősnek mind azért, a mi ott lénye­ges dolog történik. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi már most a konkrét esetet illeti, (Halljuk! Halljuk!) az, a ki a. nagy társulatok ügyvitelét ismeri, tudni fogja azt, hogy egy vitás adóügy elintézése egyszerűen az ügyvitel keretén belül akként történik, hogy az igazgató­tanácsnak határozatát a miatt provokálni nem szokás. Ennek folytán a konkrét esetről nekem tudomásom nincs; nem emlékszem, hogy arról hallottam volna. De mindjárt hozzá teszem, hogy azért semmiféle gáncsolni valót nem találhatok abban, ha. akár magánember, akár társulat egy vitás adóügyet a maga illetékes, törvényes fóruma előtti elbírálása alá visz; (Helyeslés jobbról.) ebben az esetben különben az eljárás annál korrektebb lehetett, mert -az állam érdekeire nézve kedvezőbb álláspontot az igen tisztelt pénzügyminiszter úr kikül­döttje felebbezés útján is igyekezett megvaló­sítani ; végleges Ítéletet pedig egy minden tekintetben független bíróság hoz az ügyben, a melynél a befolyásolásnak semmiféle módja, fenn nem áll. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr mostani felszólamlásá­ban is — és ez az, a mi aztán személyes megtámadás jellegével bir — vörös fonálként húzódik keresztül egy kettős intenczió: meg­gyanúsítani mindazokat, a kik ennek az ország­nak gazdasági fejlődése terén eredményeket mutatnak fel, (Igaz! ügy van! jobbfél öl. Derültség a szélső baloldalon.) és meggyanúsítani azon egyéneket, a kik ezen eredmény elérésénél közreműködtek. T. ház! Én nem a képviselő úr inten­czióira vonatkoztatom ezt, de felszólalásának

Next

/
Thumbnails
Contents