Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

38 652. országos ülés 1901. február 5-én, kedden. látás nem lehet. Minthogy én jobban félek attól az iránytól, a melyet idáig a szabadelvű párt az agrárizmussal szemben követett, mintsem bizom abban a jóakaratban, a melyet a miniszter úrtól eltagadni nem lehet, a költségvetést még általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés balfelöl.) Lukáts Gyula jegyző: Lits Gyula! Lits Gyula: T. képviselőház ! Épen akkor léptem be a terembe, a mikor' Farkas József t. képviselőtársam a börzéről szólott és mindazokat, a kik papirosbúzával üzérkednek, vagy megbotoztatni, vagy felakasztatni kívánta. Én nem követem őt ebben a radikális irányban, bár bevallom, hogy nézetét osztom ós magam is a legszigorúbb intézkedéseket tartom szükségeseknek a papirosbúzával való üzérkedések megszüntetése iránt. De mondom, a magam részéről nem mennék el a megbotoztatásig és az akasztásig. De nem erről akarok szólam, t. képviselőház, hanem a lótenyésztés kérdéséről, a melylyel t. képviselőtársam beszédében szintén foglalkozott. T. képviselőtársam elmondotta, hogy a lótenyésztési ankéten kiváló szakemberek — nóvszerint megnevezte őket, — vettek részt, a kiknek tehetségét ós képzettségét azonban kétségbe vonja. Felemlítette, hogj' a legtöbben, a kik felszólaltak, a dologhoz nem értettek, és épen csak azok szólaltak fel, a kik legkevésbbó értettek a lótenyésztés ügyéhez. Bocsánatot kérek, de annak az ankétnek én is tagja voltam ós bár bevallom, hogy talán én voltam az egyedüli, a ki legkevesebbet értek a dologhoz, de azt tudom, hogy úgy a kabonai, mint a polgári elem részéről valóban azok voltaií meghiva, a kik hosszú éveken át az országban úgy ismeretesek, mint a kik úgy a lóteiwésztéshez, mint a lóneveléshez vagy a lókereskedelemhez, vagy egyáltalában a lótenyésztés más ágához alaposan értenek. És én igen kérem t. képviselőtársamat, ne tartsa fenn azt a véleményét, hogy ottan* csak olyanok voltak jelen, a kik a dologhoz nem értettek, és hogy ez az ankét a. lótenyésztés ügyét előbbre nem vihette, mert ha a t. képviselő úr figyelemmel kisérte azon tárgyalásokat, a melyek egyébként iryomtatásban is megjelentek, akkor meggyőződhetett arról, hogy igen sok hasznos és üdvös propoziczió lett ezen az ankéten úgy katonai, mint polgári részről felvetve, a melyek a földmívelési kormányzat részéről nemcsak megszívleltettek, de kilátásba is lett helyezve, hogy a: mennyire a körülmények engedik, életbe is lesznek léptetve. Azt mondja t. barátom, hogy a lótenyésztés kérdése Magyarországon hanyatlásnak indult. Merültek fel az ankéten is e tekintetben vélemények, és vannak is bizonyos jelenségek, a mefyek ezt igazolják. De az oka nem ott keresendő, a hol a t. képviselő úr azt keresi, a midőn azt mondja, hogy az állami menlóállomány hanyatlásnak indult, mert nem lehet mondani, ott az ankéten is meg lett vitatva ós kétségtelenül úgy áll a dolog, hogy ennek oka Magyarországon a kancza -állománynak, a tenyészanyágnak a hanyatlása. Mert az a szegény ember, ha pénzre van szüksége, nem nézi azt, hogy melyik lovát adja el, hanem árúba bocsátja a jó kancza-anyagot is, melyet pedig meg kellene tartania azért, hog}" tovább tenyészthesse a jó am^agot és megtartja a selejtes, a hibás anyagot és azt használja tenyésztésre. Ennek következménye azután a lótenyésztés hanyatlása. Hiszen az ankétnek is ez volt egyik kimagasló ós fontos tárgya. Sokat beszéltünk arról is, hogy mikópen lehetne azt a kanczaanyagot megmenteni, a melyet a hadsereg ós a honvédség abszorbeál; módját találni annak, hogy az a jó anyag, mely továbbtenyésztésre alkalmas, a katonaság részéről ne a kufárok kezébe kerüljön, hanem visszakerüljön a tenyésztők kezébe. Ez nagyon nehéz kérdés, egyszerű tanácskozás útján nehéz eldönteni, mert jobbról-balról, alulról-felülről is jól meg kell vitatni. IJéhéz helyzete van a katonaságnak, hogy azt az anyagot korábban szolgáltassa vissza, mint a mint kellene ós viszont nagy érdeke a gazdának, hogy a jó tenyészanyag, melyet istállójából a hadseregszámára elvisznek, hozzá ismét visszakerüljön. Hiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, a katonai hatóságokkal együtt, meg fogja találni módját annak, hogy ezt a nehéz, de a gazdaközönségre nézve elsőrangú fontossággal biró kérdést mielőbb megoldja ós a lótenyésztés kérdése ez irányban is emelkedést fog mutatni. A mi a telivér-kórdést illeti, arról is sok szó esett. Kétségtelenül elhibázott dolog volna Magyarországon azt a helytelen irányt követni és helyet adni az általánosan bevett ós az elfogultságig menő tenyésztésnek. Egyet azonban el kell ismernie t. barátomnak, és ez az, hogy a valódi félvérnek alapjárt a telivér képezi. Jó fófvór-lovat csak ott lehet tenyészteni, a hol a telivér képezi az alapot. Hogy telivér alatt nem azt értjük, hogy mert telivér, tehát a tenyésztésre is alkalmas, az kétségtelen, ebben igaza van t. képviselőtársamnak. Szigorúan disztingválni kell, hogy versenyre alkalmas-e vagy tenyésztésre; a melyik csak versenyre alkalmas, az a tenyésztésnél számba ne jöjjön, de hogy az a telivér, mely nem futóképes ós alkatra, minőségre nézve megfelel a tenyésztés követelményének, megszerez-