Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

414 (K>8. országos ülés 1901. február 2<>-án, kedden. hogy t. képviselőtársam a maga eljárásával, a maga tényeivel és különösen ennek az, elismerem, nagyon szép kiállításnak a rendelésével a legmélyebb összeütközésbe ós ellenmondásbajutott, azokkal a tanokkal ós elvekkel, a melyeket ő éveken át a legnagyobb eloquencziával, kitartással, buzgalommal és lelkesedéssel hirdetett. Én t. képviselőtársamnak fényes tehetségét, különösen szónoki talentumát, a legkószsógesebben elismerem, elismerem lelkes buzgalmát a rnagyar művészet ügyei iránt, elismerem, hogy ezen nagy buzgalma tevékenységével sok sikert is őrt el, de ha ő csodálkozással kérdezi, hogy honnan ez a nagy felháborodás, melylyel ezen vállalkozása találkozott, ha ő tegnapi beszédében azt mondja, hogy >>én nem hibáztam«, — bocsánatot kérek, ezzel szemben kénytelen vagyok ráutalni ós itt a ház előtt kimutatni azt a. mély, nagy ellenmondást, a mely a képviselő úr ujabb cselekedetei ós folytonosan hirdetett elvei között van; (Halljuk! Halijai-!) kénytelen vagyok rámutatni, hogy azok a megtámadások, a melyek művészi részről ezen vállalkozást érik, semmi egyebek, mint szószerinti alkalmazásai az ő mostani cselekedetére azoknak az elveknek, a melyeknek hirdetése épen tőle indáit ki. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Először is figyelmeztetnem kell t. képviselőtársamat, hogy talán nem mindig a. szeretet jelében és igéjével folytatta ő művészeti akczióját, hogy vegyült bizony abba sok gyűlölet, sok. nem mindig alapos vádi gyanúsítás és üldözés is, és hogy ezzel a fellépésével t. képviselőtársamnak sikerűit gyakran vissza vonulásra indítani, elkedvetleníteni oly elemeket is, a melyeknek a magyar művészet terén való közreműködése kívánatos lett volna. Ne csodálkozzék a t. képviselőtársam, ha ennek a gyűlöletnek, a melybe ő fegyvereit mártotta, egy-egy cseppje most visszaszáll reá. (Helyeslés a jobboldalon.) Hock János: Gyűlöletet sohasem ismertem! (Halljuk! Halljuk! Ellenmondás a jobboldalon.) Berzeviczy Albert: T. képviselőtársam a maga v

akczióját azzal kezdte, hogy harczot izent minden művészeti klikknek. Jól tette, igaza volt. Ámde, t. képviselőtársam, a ki a művészeti klikkeket elitélte és legkeményebben ostorozta, mit tett? 1899. április 7-én itt a képviselőházban tartott beszédében nyilvános felszólítást intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, melyet az, természetesen nem követett, az iránt, hogy az állami megrendelésekből ós támogatásból zárjon ki mindem művészt, a ki Hock János képviselő úr hazafias művészeti akczióját nem támogatja. (Mozgás a baloldalon.) Bocsánatot kérek, képes vagyok reá mutatni a naplóból! Hock János: Tessék! Berzeviczy Albert: Mi egyéb ez, mint a klikk-rendszernek tulajdonképen kormány-, zati szankczióval való ellátása. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Továbbá, igen tisztelt képviselőtársam, igen szépen megirt könyvében maga azt mondta a Nemzeti Szalon egyesületről, hogy a Nemzeti Szalonnak feladata az, hogy egy állandó művásár fentartásával megszerezze a művészeknek a napi kenyeret, hogy a piaczra kerülő művészeti tárgyak eladását a vidéken is elősegítse, könnyítse. Tehát egy szót sem mondott arról, hogy a Nemzeti Szalon feladata nemzetközi tárlatok rendezéséből fog állani, a mit ujabb feladatául tűzött ki. Azt mondta továbbá, hogy a művészet ügyével foglalkozó társaságokban a tisztán művészi ügyek kezelését és vezetését kizárólag a művészek autonóm testületének, a művészek autonómiájának kell kiszolgáltatni. Azt mondta, kinevetne bennünket a külföld, ha arról értesülne, hogy nálunk tisztán művészeti dolgokkal laikusok is, nemcsak kizárólag művészek foglalkoznak. Bátor vagyok könyvének ebből a részéből az illető helyeket felolvasni. Itt van például ((Avassa): »Ha saját sorsukat a művészek maguk intézhették volna, a, ma.gyar művészélet is bizonyára keresztül esett volna már azon a küzdelmes tisztuláson.« Hock János: De még nem esett keresztül! Szemere Atilla: Mert még nem mondott le Hock János! Berzeviczy Albert: Továbbá azt mondja : » Ezért a művészeti ügyek vezetésében a kezdeményezést tisztán és kizárólag a művészek kezébe kell letenni; a műpártoló ós laikus osztály csak a társaság jogi és anyagi ügyeinek vezetésére szorítkozzék.» És végűi (olvassa): ^Művészeti ügyeinket kizárólag művészeink vezessék. A külföldön egyszerűen kinevetnék azt az embert, a ki a Szalon-ok ós Műtárlatok művészi ügyeiben a laikusoknak is tért akarnak nyitni. Ez a rendszer vezet a protekezionalizmushoz, melyben nem a művészi erő, hanem a személyes összeköttetés a döntő szempont.* Ezeknek az elveknek a hirdetése után, t. képviselőtársam, ha azt tapasztalta, hogy az általa rendeztetni kivánt kiállítás eszméjével szemben az egész magyar művészvilág hivatalos autonóm testületével állást foglalt, honnan merítette ezen tannal szemben a jogosultságot arra, hogy a művészek ellenére ezt a kiállítást mégis ő rendezze! ? Továbbá ugyancsak Hock János t. képviselőtársam volt az, a ki hirdette azt az el-