Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

392 667. országos ülés 1901. február 25-én, hétfőn. Tehát, t. ház, nem érheti a magyar államot az a vád, hogy nemcsak hogy erejéhez mérten, hanem erején túl is ne adna munkát ós módot a, magyar művészeknek arra, hogj

T dolgozzék ós eredményeket mutasson fel. De mi hiányzik ez összes kiadásokban, t. ház ? Hiányzik az egységes felelősség. Mert kimúlt a régi tanács és nincs helyébe egységes, hatalmas képzőművészeti tanácsunk, mely szervezeténél fogva., művészeti kérdésekben mindig a legfőbb fórumot kellene, hogy képezze. Nem akarom ón a többi minisztériumok hatáskörét érinteni, de ha a képzőművészeti tanács meg lesz hallgatva, minden művészeti kérdésben és nem történik úgy, a. mint ina történik, hogy egyes művészeti kérdésekben különösen Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter úr ad hoc bizottságokat küld ki, sokszor pedig az »ad« el is marad és úgy niűköclnek, (Derültség.) hanem, hogyha, egy egységes felelősségteljes képzőművészeti tanács teremtődik, a mely minden nagy művészi kórdósben, mint döntő faktor hat: akkor az a képzőművészeti tanács, ha helyesen van öszszeállítva, ha szakbizottságokra van osztva, és tudja, hogy óvenkint ennyi és ennyi nagymennyiségű, sokszor milliókra menő összeg áll a képzőművészet czéljaira, rendelkezésére, saját szakértelmével, tekintélyével, a melyet megteremt magának, — nemzeti irányba viheti a magyar művészetet és teremthet egy szép és hatalmas haladást a művészetben. Egy képzőművészeti tanács, a mely a szakbizottságokra osztva, működik ós minden egyes kérdésekben, mint a képek vásárlásánál, a a szubvenczió megadásánál, a stipendiumok kiosztásánál működik, saját tekintéHóvel fedi a kormányzatot, és tekintélyével, melyet a művészek nagy seregénél bir, egyúttal a művészek elismerését vívja ki: egy ilyen képzőművészeti tanács szervezése első feladata volna a kormánynak, mert ha ez a képzőművészeti tanács megvan, akkor az együtt érez a művészekkel, mert nem a bürokratizmusalapján kell ennek szervezve lenni, hanem ott fogja tartani a művészet üterén a kezét, meg fogja teremteni az egységes nemzeti öszszetartást és haladást a művészet terén, elejót fogja venni minden olyan illetéktelen befolyásnak, mely a művészek csendes, szerény, tisztességes ós szép munkáját bárcsak ideigóráig is, két-három évig is megzavarni képes. Egy hatalmas erős képzőművészeti tanács, mely úgy mint az igazságszolgáltatásban a Kúria, birja a tekintélyt, egy hatalmas és igazi képzőművészeti tanács az egyedüli panaczeája ós egyedüli megteremtője az igazi művészi ős nag}

7 nemzeti iránynak. Miután ezeket itt kifejtettem és újból az igen tisztelt miniszter úr figyelmébe ajánlom a nemzeti nevelés kérdését és a képzőművészeti tanács szervezését, a magam részéről ez alkalommal ós ebben a pillanatban nem akarok bővebben kiterjeszkedni az utóbbi hónapok ós utóbbi évek eseményeinek taglalására, de egj^et kötelességem kijelenteni azzal az őszinteséggé], melyfyel ón itt e házben mindig eljárok. Kijelentem, hogy a Képzőművészeti Csarnokkal szemben a Tsemzeti Szalonnak álláspontját helytelennek, magyar művészetünkre nézve nem üdvösnek ós az onnan kiinduló mozgalmakat, a melyek megzavarták az ateliék nyugalmát és kivittek az utczára mindenféle összeszólalkozást, nem tartom helyesnek. És midőn ezt kijelentem, egyúttal bátor vagyok még csak egyet megjegyezni, hogy bár a sajtó egy nagy része belebocsátkozott a jelszó kiadásába, hogy művészháború van: ón, mielőtt beszédemet befejezném, csak azt jelentem ki, hogy nekem meggyőződésem, hogy itt a fővárosban és az egész országban művészháború nincsen, és pedig nincsen azért, mert Magyarország dicsőségét, évtizedek óta büszkeségét képező művészek ós azoknak hű és odaadó emberei, kik szintén a. művészet terén a nemzet dicsőségét akarják előmozdítani, erősen összetartanak. Már jjedig ha a művészek öszszetartanak, akkor nem lehet művészháború. Ezt akartam csak kijelenteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Hock János! (Halljuk! Halljuk!) Hock János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A művészeti tétel tárgyalásánál ezelőtt minden évben élni szoktam a, felszólalás jogával, a mit az utóbbi időben ebben ä házban csak nagyon ritkán vettem igénybe. Tanúm reá a t. ház, hogy mióta politikai életünkben a pártkeretek szétbontásával egy új alakulás állott elű, azóta én itt e házban szót nem kértem; sőt bizonyos tartózkodó ós várakozó álláspontot foglaltam el. Meg is mondom röviden és őszintén az okát, hogy miért. Vártam, hogy az a személyes bizalom, melyet a miniszterelnök úr egyéni szóhűségébe, vezetőképességének tisztaságába és loyalitásába, vetettem, kormáiryzati tényekkel is igazoltassék. Ezt pedig tenni kötelességein volt, tekintettel arra. a másfél évtizedes ellenzéki múltra, melyet itt e padokban töltöttem. Ma már, t. ház, örömmel jelenthetem, hogy e reményeim teljesedését látom, a mennyiben a t. miniszterelnök úr kormányzati tényeiben nem találtam egyetlen dolgot, mely bennem megütközést kelthetett volna; sőt ujabban az inkompatibilitási törvény rendezésével egy nemes ós