Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-667
ggl'j (><>?, országos ülés 1901, az egyik nagyobb főgimnáziumról, mind választókerületemet diszesítik. Természetes, hogy mindezen kultúrintézmények iránt a legnagyobb érdekkel viseltetem, annál is inkább kötelességszeräleg, mint azon kerületnek képviselője, mindezen tanintézetek ügyét, haladását, változó stádiumát figyelemmel kisérni köteles is vagyok. Felszólalok ezen imént nevezett intézetek egyikének mostanában fájdalom polemikus téren sokat hánytorgatott ügyében ; azért mondom fájdalom, mert megvallom, nem szeretem, mikor valamely intézet belső ügyei a nyilvánosság elé vitetnek és egyik-másik részről igazán szenvedélyes polémiák tárgyává válnak, A debreczeni kereskedelmi akadémiáról akarok szólani röviden csak, inkább csak a miniszter iir álláspontját óhajtva ebben a részben ismerni, mert az ügyet ón magam eléggé ismerem. Méltóztatnak tudni, hogy boldogult Trefort miniszter úr igen sokat kezdeményezett ; igaz, hogy mikor ő a kvdtuszminiszteri tárezát elfoglalta, sok tekintetben nagyon hátra voltmik még, a megelőző provizorius stb. idő hiányait kellett kiegészíteni. O a reális, materiális irány előmozdítása végett különös kedvezményben részesítette a reáliskolákat, állított kereskedelmi iskolákat, aránylag véve nagyon sokat is állított fel, mert úgy tudom, 37 felsőbb kereskedelmi iskola: létezi]-: jelenleg, a melyből kikerülő ifjak nagy számát kereskedelmi irodáink nem birják kellő foglalkozással ellátni, úgyhogy sok olyan tanodáját bevégzett ós mégis állást nem nyerő ifjú van mindenütt az országban a kereskedelmi felső iskolák túlszaporodása következtében. T. ház ! Boldogult Trefort miniszter úr, azért, hogy a, felsőbb kereskedelmi iskolák tekintélyét emelje ós az ifjúság a imái inkább tóduljon azok látogatására, nem tudom valamennyinek ő-e, vagy utódjai is, a kereskedelmi akadémia, czímót adta,, illetőleg adták. Én megvallom, nem igen helyeslem azt, hogy tisztán czímeket adogatnak (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a nélkül, hogy az intézet megfelelt volna annak: mert hiszen, csak gyermekeket tanított az az intézet, a kik azután büszkélkedtek, hogy ime, ők akadémikusok és gimnáziumot végzett érettségi bizonyítványnyal biró ifjakkal egy rangba helyezték magukat, pedig csak négy reáliskolát, vagy gimnáziumot végeztek. Én ezt egy kicsit elhibázottnak. elhamarkodottnak tartom. De megtörtónt. Az igen tisztelt miniszter úr én szerintem helyesen, ezen intézetek legtöbbjétől a kereskedelmi akadémia czímet az újabb időben, hajói emlékszem, 1896-ban megvonta. E miatt persze azon intézetek fentartói részéről is. részint képzelt jog, részint hiúság foly. február 2»-én, hétfőn. tán ellenlépések történtek, mert ők ragaszkodtak szigorúan a kereskedelmi akadémiai czímhez, a felsőbb kereskedelmi iskola helyett. Hivatkoztak arra, bog}" a miniszter úr a budapesti, úgy tudom, Lipótvárosi felsőbb kereskedelmi iskolának, ennek az egyetlen egynek az országban, a ' kereskedelmi akadémiai czímet meghagyta. Én azonban úgy tudom, ennek a meghagyásnak oka van, mennyiben ez a budapesti kereskedelmi akadémia külön akadémiai tanfolyamot, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) egy magasabb rendű tanfolyamot tart fenn, azonkívül pedig otta,n van a keleti kereskedelmi tanfolyam, a melyet ebben a házban nekem volt szerencsém legelőször indítványozni és a mely örömemre ugyanottan szép virágzásnak örvend és képesíthet arra termett férfiakat, hogy a balkáni államok kereskedelmét, — a melyet Magyarország van elsősorban hivatva kezébe venni, — annak idején a mi kereskedelmi vezető köreink olyan szakképzett egyének által intézhessék majd, a kik a nyelveket és az ottani viszonyokat ebben a keleti kereskedelmi tanfolyamban sajátították el. Én tehát részemről, mint a ki nem vagyok barátja az üres czímeknek, helyeslem azt, hogy a kereskedelmi akadémiai czímet, a miniszter úr azoktól n, vidéki intézetektől, a, melyek nem bírnak ilyen magasabb qualifikáczióval, mint a milyennel a pesti bir, megtagadta. Épen azért annak a kereskedelmi iskolának, a mely a kerületemben van és a. mely szintén ezt a kereskedelmi akadémiai czímet viselte, de a mely legújabban elvétetett tőle, midőn részéről megkerestettem közvetítés ós felszólalás végett, a mit azonban sohasem tettem, soha el nem fogadtam, megmondottam a hozzám illő nyíltsággal, hogy én ezt az intézkedést helyeslem, és hogy ők üres czímeken ne kapdossanak. Erre aztán az lett a válasz, velem, mint képviselővel szemben is és hírlapi polémiákban is, valamint a, miniszter úrhoz ment irataikban is, hogy a debreczeni kereskedelmi iskolát fentartó és derék férfiakból álló kereskedelmi testület, a, mely anyagilag igen sokat áldozott ezért az iskoláért, nem akarván az ő iskolájának rangját kisebbíteni, hajlandónak nyilatkozott arra, hogy ő is fog felállítani iskolája, élére egy ilyen magasabb kereskedelmi tanfolyamot, miért is hagyassák meg neki a kereskedelmi akadémiai czím és jelleg. Most már, úgy tudom, tantervet is dolgoztattak ki és ezt a miniszter úrhoz fel is terjesztették. Ezen intézet illetékes tényezői részéről kerestettem tehát meg, hogy miután az a kereskedelmi iskolát fentartó testület, — a mely különben