Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

ggl'j (><>?, országos ülés 1901, az egyik nagyobb főgimnáziumról, mind vá­lasztókerületemet diszesítik. Természetes, hogy mindezen kultúrintézmények iránt a legnagyobb érdekkel viseltetem, annál is inkább köteles­ségszeräleg, mint azon kerületnek képviselője, mindezen tanintézetek ügyét, haladását, változó stádiumát figyelemmel kisérni köteles is vagyok. Felszólalok ezen imént nevezett intézetek egyikének mostanában fájdalom polemikus téren sokat hánytorgatott ügyében ; azért mon­dom fájdalom, mert megvallom, nem szeretem, mikor valamely intézet belső ügyei a nyilvá­nosság elé vitetnek és egyik-másik részről igazán szenvedélyes polémiák tárgyává válnak, A debreczeni kereskedelmi akadémiáról akarok szólani röviden csak, inkább csak a miniszter iir álláspontját óhajtva ebben a rész­ben ismerni, mert az ügyet ón magam eléggé ismerem. Méltóztatnak tudni, hogy boldogult Trefort miniszter úr igen sokat kezdeménye­zett ; igaz, hogy mikor ő a kvdtuszminiszteri tárezát elfoglalta, sok tekintetben nagyon hátra voltmik még, a megelőző provizorius stb. idő hiányait kellett kiegészíteni. O a reá­lis, materiális irány előmozdítása végett külö­nös kedvezményben részesítette a reáliskolákat, állított kereskedelmi iskolákat, aránylag véve nagyon sokat is állított fel, mert úgy tudom, 37 felsőbb kereskedelmi iskola: létezi]-: jelen­leg, a melyből kikerülő ifjak nagy számát kereskedelmi irodáink nem birják kellő fog­lalkozással ellátni, úgyhogy sok olyan tanodáját bevégzett ós mégis állást nem nyerő ifjú van mindenütt az országban a kereskedelmi felső iskolák túlszaporodása következtében. T. ház ! Boldogult Trefort miniszter úr, azért, hogy a, felsőbb kereskedelmi iskolák tekintélyét emelje ós az ifjúság a imái inkább tóduljon azok látogatására, nem tudom vala­mennyinek ő-e, vagy utódjai is, a kereskedelmi akadémia, czímót adta,, illetőleg adták. Én megvallom, nem igen helyeslem azt, hogy tisztán czímeket adogatnak (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a nélkül, hogy az in­tézet megfelelt volna annak: mert hiszen, csak gyermekeket tanított az az intézet, a kik azután büszkélkedtek, hogy ime, ők aka­démikusok és gimnáziumot végzett érettségi bizonyítványnyal biró ifjakkal egy rangba he­lyezték magukat, pedig csak négy reáliskolát, vagy gimnáziumot végeztek. Én ezt egy ki­csit elhibázottnak. elhamarkodottnak tartom. De megtörtónt. Az igen tisztelt miniszter úr én szerintem helyesen, ezen intézetek legtöbb­jétől a kereskedelmi akadémia czímet az újabb időben, hajói emlékszem, 1896-ban megvonta. E miatt persze azon intézetek fentartói részé­ről is. részint képzelt jog, részint hiúság foly­. február 2»-én, hétfőn. tán ellenlépések történtek, mert ők ragasz­kodtak szigorúan a kereskedelmi akadémiai czímhez, a felsőbb kereskedelmi iskola helyett. Hivatkoztak arra, bog}" a miniszter úr a bu­dapesti, úgy tudom, Lipótvárosi felsőbb ke­reskedelmi iskolának, ennek az egyetlen egy­nek az országban, a ' kereskedelmi akadémiai czímet meghagyta. Én azonban úgy tudom, ennek a meghagyásnak oka van, mennyiben ez a budapesti kereskedelmi akadémia külön akadémiai tanfolyamot, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) egy magasabb rendű tanfo­lyamot tart fenn, azonkívül pedig otta,n van a keleti kereskedelmi tanfolyam, a melyet ebben a házban nekem volt szerencsém leg­először indítványozni és a mely örömemre ugyanottan szép virágzásnak örvend és képe­síthet arra termett férfiakat, hogy a balkáni államok kereskedelmét, — a melyet Magyar­ország van elsősorban hivatva kezébe venni, — annak idején a mi kereskedelmi vezető kö­reink olyan szakképzett egyének által intéz­hessék majd, a kik a nyelveket és az ottani viszonyokat ebben a keleti kereskedelmi tan­folyamban sajátították el. Én tehát részemről, mint a ki nem va­gyok barátja az üres czímeknek, helyeslem azt, hogy a kereskedelmi akadémiai czímet, a miniszter úr azoktól n, vidéki intézetektől, a, melyek nem bírnak ilyen magasabb quali­fikáczióval, mint a milyennel a pesti bir, meg­tagadta. Épen azért annak a kereskedelmi iskolának, a mely a kerületemben van és a. mely szintén ezt a kereskedelmi akadémiai czímet viselte, de a mely legújabban elvéte­tett tőle, midőn részéről megkerestettem köz­vetítés ós felszólalás végett, a mit azonban sohasem tettem, soha el nem fogadtam, meg­mondottam a hozzám illő nyíltsággal, hogy én ezt az intézkedést helyeslem, és hogy ők üres czímeken ne kapdossanak. Erre aztán az lett a válasz, velem, mint képviselővel szem­ben is és hírlapi polémiákban is, valamint a, miniszter úrhoz ment irataikban is, hogy a debreczeni kereskedelmi iskolát fentartó és derék férfiakból álló kereskedelmi testület, a, mely anyagilag igen sokat áldozott ezért az iskoláért, nem akarván az ő iskolájának rang­ját kisebbíteni, hajlandónak nyilatkozott arra, hogy ő is fog felállítani iskolája, élére egy ilyen magasabb kereskedelmi tanfolyamot, miért is hagyassák meg neki a kereskedelmi akadémiai czím és jelleg. Most már, úgy tu­dom, tantervet is dolgoztattak ki és ezt a miniszter úrhoz fel is terjesztették. Ezen in­tézet illetékes tényezői részéről kerestettem tehát meg, hogy miután az a kereskedelmi iskolát fentartó testület, — a mely különben

Next

/
Thumbnails
Contents