Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-667
(íliv. országos ülés 1901. február 25-én, héttőn. 377 meggyőződni arról, hogy ez nem egyszerű lokális kérdés, hanem bizonyos tekintetben országos jelentőségű. Épen azért igen kérem az igen tisztelt miniszter urat, a ki minden alkalommal bebizonyította, hogy igazán finom érzékkel bír a nemzeti kulturtörekvések iránt, hogy ezt az ügyet úgy, a mint eddig, szives támogatásában részesítse ós tegye lehetővő azt, hogy ezen nemes és hazafias ezélra tett alapítvány mielőbb a nemzeti kultúra szolgálatába állhasson. Ajánlom ezt a kérdést az igen tisztelt miniszter úr figyelmébe. (Helyeslés a jobboldalon). Lukáts Gyula jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István: T. ház! Valóban szivemből szólt az előttem szóló t. képviselő úr. Én szintén feltétlenül szükségesnek tartom, hogy Kőszeg városában a gimnázium kibővíttessók és főgimnáziummá alakíttassák át. (Helyeslés a haloldalon.) Kőszeg város, melynek lakossága, igen intelligens, az ország határszélén van, idegen nyelvű, örülhetünk tehát annak, ha az idegen nyelvűek között ilyen hazafias lakosságot és ilyen hazafias szellemet találunk. Én nem foghatom fel, hogy t. képviselőtársam osak az utolsó szesszió alkalmával hozta itt ezt az ügyet szóba, mert biztos vagyok benne, hogyha az én t. képviselőtársam azt a, legelső alkalommal hozta volna szóba, a mikor itt a kultuszbudgetet tárgyalták, ma már nem egy óhajjal, hanem bevégzett ténynyel állnánk szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Én nagyon ajánlom ezt az átalakítást a t. kultuszminiszter urnak, nemcsak nemzeti szempontból, hanem nevelési szempontból is, mert ma a csonka gimnáziumok, az algimnáziumok már többé nem felelnek meg hivatásuknak. Annál fontosabb különösen a kőszegi gimnázium kibővítése, mivel ez egy határszéli város, ós a szülők gazdasági viszonyaira való tekintettel is nagy fontossággal bir, hogy ne küldjék át gyermekeiket a határon, a hol különben osztrák nevelést szívnának magukba. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Én, mondom, nagyon sajnálom, hogj^ t. képviselőtársam ezen igen fontos indokokat nem domborította ki már előbb, mert biztos vagytok abban, ismerve a t. kultuszminiszter úr hazafias érzületét ós jó hajlamait, hogyha t. képviselőtársam ezt korábban teszi,, a kőszegi gimnáziumnak főgimnáziummá való átváltoztatása már befejezett tény volna. T. képviselőház! Én szivem egész mérvéből üdvözlöm azokat a szavakat is, a melyeket az én igen tisztelt barátom, Bartha Miklós itt elmondott. Különösen meghatottak azok a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIII. KÖTET. szavai, a melyekben mély részvétét fejezi ki a szegény tanuló gyermekek, a modern kultúra gál t yarabjai iránt. Egészen híven festette azt a képet arról a szerencsétlen jeles tanulóról, a ki tántorog az egyik könyvtől a másikhoz, tamil folyton, és a kinek minden életkedvét elveszi egy ügyetlenül ós a praktikus élettel ellentótben álló tanrend. Felhívtam erre már egyszer a t. miniszter úr becses figyelmét ós kérem, ne vezettesse magát a szürke elmélet által,, hanem gondoljon a meleg szívvel bíró szülőkre és gondoljon azokra a szegény tanulókra is. (Úgy van! bal felöl.) A felekezeti, törvényhatósági ós községi iskolák segélyezésénél a t. miniszter úr egészen helyesen magasabb tételt állított be, mint tavaly. Ez is azt jelenti, hogy a miniszter úr ezeknek a fontosságát méltányolja. (Halljuk!) Ebből a szempontból Ítélve meg a kérdést, kérem a t. miniszter urat, legyen olyan szives a tanárok irányában is egyenlő igazságot szolgáltatni, velők szemben egyenlő méltányossággal eljárni és őket ugyanazon kedvezményekben részesíteni, a melyeket az állami tanárok élveznek. Az állami tanárok, mint a többi államhivatalnokok, kedvezményes menetjegygyel utazhatnak s ebből a felekezeti, törvényhatósági és községi iskolák tanárai ki vannak zárva. Én ennek ráczióját nem va,gyok képes felfogni. (Ugy van! hal felől.) Az a tanár ugyanazt a kötelességet teljesíti, ugyanabban a szakmában dolgozik, ugyanúgy megfelel kötelességeinek, sőt a miniszter úr fegyelmi fenhatósága alatt áll, legalább a katholikusok, és a fizetés is ugyanaz ; és ón azt hiszem, hogy a méltányosság ós igazságosság is azt követeli, hogy az a szegény tanár, ha, miután tíz hónapon át az iskola poros levegőjét szívta, utazni akar. minthogy nem olyan fényes az ő állása, ugyanabban a kedvezményben részesíttessék, a melyben az állami tanárok részesülnek. (Helyeslés balfelöl.) A t. miniszter úr talán azt fogja nekem mondani, hogy ez a kérdés nem tartozik egyedül az ő resszortjába. Tökéletesen igaz; de ha ilyen nyomós indokkal lép fel t. kollégájával, a kereskedelmi miniszter úrral szemben ós ez a dolog a minisztertanács elé kerül, nem hiszem, hogy kisebbségben maradna. Nem akarom ezen tótélnél a szegény népiskolai tanítók részére is kérni ezt a kedvezményt, a kik valóban a kultúra napszámosai, mert tudom, hogy a minisztertanácsban ezt a kérdést már egyszer eldöntötték és ezt egyhamar helyrehozni nem lehet, hacsak a t. többség kebeléből törvényjavaslat alakjában nem kerül ez a kérdés ide a ház asztalára, a mire, úgy látszik, nincs kilátás. Azért na48
