Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-667

(íliv. országos ülés 1901. február 25-én, héttőn. 377 meggyőződni arról, hogy ez nem egyszerű lo­kális kérdés, hanem bizonyos tekintetben or­szágos jelentőségű. Épen azért igen kérem az igen tisztelt miniszter urat, a ki minden al­kalommal bebizonyította, hogy igazán finom érzékkel bír a nemzeti kulturtörekvések iránt, hogy ezt az ügyet úgy, a mint eddig, szives támogatásában részesítse ós tegye lehetővő azt, hogy ezen nemes és hazafias ezélra tett alapítvány mielőbb a nemzeti kultúra szolgá­latába állhasson. Ajánlom ezt a kérdést az igen tisztelt miniszter úr figyelmébe. (Helyeslés a jobboldalon). Lukáts Gyula jegyző: Rakovszky Ist­ván ! Rakovszky István: T. ház! Valóban szi­vemből szólt az előttem szóló t. képviselő úr. Én szintén feltétlenül szükségesnek tartom, hogy Kőszeg városában a gimnázium kibővít­tessók és főgimnáziummá alakíttassák át. (Helyeslés a haloldalon.) Kőszeg város, melynek lakossága, igen intelligens, az ország határ­szélén van, idegen nyelvű, örülhetünk tehát annak, ha az idegen nyelvűek között ilyen hazafias lakosságot és ilyen hazafias szellemet találunk. Én nem foghatom fel, hogy t. kép­viselőtársam osak az utolsó szesszió alkalmá­val hozta itt ezt az ügyet szóba, mert biztos vagyok benne, hogyha az én t. képviselő­társam azt a, legelső alkalommal hozta volna szóba, a mikor itt a kultuszbudgetet tárgyal­ták, ma már nem egy óhajjal, hanem bevég­zett ténynyel állnánk szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Én nagyon ajánlom ezt az átalakítást a t. kultuszminiszter urnak, nemcsak nemzeti szempontból, hanem nevelési szempontból is, mert ma a csonka gimnáziumok, az algimná­ziumok már többé nem felelnek meg hivatá­suknak. Annál fontosabb különösen a kőszegi gimnázium kibővítése, mivel ez egy határ­széli város, ós a szülők gazdasági viszonyaira való tekintettel is nagy fontossággal bir, hogy ne küldjék át gyermekeiket a határon, a hol különben osztrák nevelést szívnának magukba. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Én, mondom, nagyon sajnálom, hogj^ t. képviselőtársam ezen igen fontos indokokat nem domborította ki már előbb, mert biztos vagytok abban, ismerve a t. kultuszminiszter úr hazafias érzületét ós jó hajlamait, hogyha t. képviselőtársam ezt korábban teszi,, a kőszegi gimnáziumnak fő­gimnáziummá való átváltoztatása már befeje­zett tény volna. T. képviselőház! Én szivem egész mérvé­ből üdvözlöm azokat a szavakat is, a melye­ket az én igen tisztelt barátom, Bartha Miklós itt elmondott. Különösen meghatottak azok a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIII. KÖTET. szavai, a melyekben mély részvétét fejezi ki a szegény tanuló gyermekek, a modern kultúra gál t yarabjai iránt. Egészen híven festette azt a képet arról a szerencsétlen jeles tanulóról, a ki tántorog az egyik könyvtől a másikhoz, tamil folyton, és a kinek minden életkedvét elveszi egy ügyetlenül ós a praktikus élettel ellentótben álló tanrend. Felhívtam erre már egyszer a t. miniszter úr becses figyelmét ós kérem, ne vezettesse magát a szürke elmélet által,, hanem gondoljon a meleg szívvel bíró szülőkre és gondoljon azokra a szegény tanu­lókra is. (Úgy van! bal felöl.) A felekezeti, törvényhatósági ós községi iskolák segélyezésénél a t. miniszter úr egé­szen helyesen magasabb tételt állított be, mint tavaly. Ez is azt jelenti, hogy a miniszter úr ezeknek a fontosságát méltányolja. (Halljuk!) Ebből a szempontból Ítélve meg a kérdést, kérem a t. miniszter urat, legyen olyan szives a tanárok irányában is egyenlő igazságot szolgáltatni, velők szemben egyenlő méltá­nyossággal eljárni és őket ugyanazon kedvez­ményekben részesíteni, a melyeket az állami tanárok élveznek. Az állami tanárok, mint a többi államhivatalnokok, kedvezményes menet­jegygyel utazhatnak s ebből a felekezeti, tör­vényhatósági és községi iskolák tanárai ki vannak zárva. Én ennek ráczióját nem va,gyok képes felfogni. (Ugy van! hal felől.) Az a tanár ugyanazt a kötelességet teljesíti, ugyanabban a szakmában dolgozik, ugyanúgy megfelel kötelességeinek, sőt a miniszter úr fegyelmi fenhatósága alatt áll, legalább a katholiku­sok, és a fizetés is ugyanaz ; és ón azt hiszem, hogy a méltányosság ós igazságosság is azt követeli, hogy az a szegény tanár, ha, miután tíz hónapon át az iskola poros levegőjét szívta, utazni akar. minthogy nem olyan fényes az ő állása, ugyanabban a kedvezményben része­síttessék, a melyben az állami tanárok része­sülnek. (Helyeslés balfelöl.) A t. miniszter úr talán azt fogja nekem mondani, hogy ez a kérdés nem tartozik egyedül az ő resszort­jába. Tökéletesen igaz; de ha ilyen nyomós indokkal lép fel t. kollégájával, a kereskedelmi miniszter úrral szemben ós ez a dolog a mi­nisztertanács elé kerül, nem hiszem, hogy kisebbségben maradna. Nem akarom ezen tótélnél a szegény nép­iskolai tanítók részére is kérni ezt a kedvez­ményt, a kik valóban a kultúra napszámosai, mert tudom, hogy a minisztertanácsban ezt a kérdést már egyszer eldöntötték és ezt egy­hamar helyrehozni nem lehet, hacsak a t. többség kebeléből törvényjavaslat alakjában nem kerül ez a kérdés ide a ház asztalára, a mire, úgy látszik, nincs kilátás. Azért na­48

Next

/
Thumbnails
Contents