Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-667
<W»7. országos ülés tíMU. én a gimnáziumtól teljes be végzettséget, azt tudniillik, hogy egyenesen adja át a növendékeit a gyakorlati életnek, nem kívánok, mert tudom, hogy a gimnázium inkább előkészítési tanfolyam a magasabb műveltséghez, az egyetemhez, vagyis — és erre különös súlyt helyezek, .t. miniszter úr — a gimnázium melegágya azoknak a funkczióknak, a melyeket közvetlenül és hivatásszerűleg az állam részére kell, hogy az egyedek elvégezzenek. A gimnázium akkor, mikor honoracziórokat nevel, tulaj'donképen az állami organizáczió számára belső tartalmat nevel. Épen azért szükségesnek tartom a gimnaziális rendszer fentartását, mert a magyar kultúrának ezen az úton és ezen az alapon az képezi a tulajdonkópeni sarkkövét. De ha így van, és ha a gimnázium az állam számára az . állami organizáczió beitartalmára nevel egyéneket, akkor annak a gimnáziumnak, mint csirának magában kell foglalnia az állami életnek egész lelki struktúráját ós egész szellemvilágát, tehát akkor annak a gimnáziumnak — és ezt kérem a bekövetkezendő reformnál figyelembe venni — elsősorban magyarnak kell lennie (Úgy vau.! Úgy van! a szélső baloldalon.) úgy a tannyelvet, mint a szellemet illetőleg. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A gimnázium adja meg a gyermeki kedélynek azt a magas etnikai egységet, a- melynél fogva az onnan kikerülő ember más szempontokból nézi saját életének hivatását, mint az olj-an, a ki a gyakorlati élet számára alkalmazott iskolai typusban nőtt fel; annak magasabb rendű lelki műveltségének és felfogásának kell lennie, az a hazafiságot nemcsak külső máz szemit kell, hogy viselje lelkében, annak a legmagasabb fokú altruizmust kell ápolni, mert a hivatásos államszolgálab nehéz, sok tudást kivan, és kevés fizetéssel jár. -Ez a hivatás nem egyéb tiúajdonképen, mint az élet mimkássáe'ának állandó önfeláldozása. Erre a gimnázium kell, hogy 7 kitanítsa a növendékeket, azt a nagy kötelességérzetet, a molylyel hazánk iránt tartozunk, különösen a gimnázium kell, hogy a gyermeki kedélybe beleoltsa. Már most magyar állam vagyunk, nemzeti kultúráról, nemzeti egységről, a nemzeti kultúra egységéről beszélünk és beszélt igen szépen a miniszter úr expozéjában, és ezzel szemben azt látom, hogy Magyarországon — nem tudom épen szám szerint megmondani — Szebenben, Brassóban, Segesvárott, Beszterczón, Naszódon, Balázsfalván, Medgyesen, Belónyesen — nem jut valamennyinek neve eszembe, de körülbelül 10—12 ginrnázium ós február 25-én, hétfőn. í^g középiskola van, a melyek tannyelve nem magyar és. a, melynek a, szelleme nem magyar. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek a gimnáziumok nevelnek a magyar állam számára tanárokat, festőket, katonatiszteket, hivatalnokokat, ügyvédeket, orvosokat, mérnököket vagyis épen azt a középosztályt, a mely műveltségével, tudásának színvonalával irányt ad az országnak és vezeti az országot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebből a 10—12 gimnáziumból évenként, mondjuk. 200 ember teszi le az érettségit. Tehát mi törvényhozásilag tűrjük azt. hogy az a 200 embernyi invázió jön neki a magyar államnak, idegen gondolatvilággal. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez e gy ék, a, mely folytonosan nagyobbra és nagyobbra tágítja azt a szakadást, a melynek egy történelmileg egységes államban nem volna, szabad meglenni. Hát bocsánatot kérek, én semmiféle népnek sem a nyelvét, sem a kultúráját nem hogy üldözni szeretném, de ellenkezőleg mindegyiket a maga helyén a legnagyobb mértékben méltányolom. De már ÍV/A,, hogy mi németet, vagy románt . . . Madarász József: Meg oláht! Bartha Miklós: .. . ha úgy tetszik-, oláht neveljünk a magyar állam szolgálatára,, (Igaz! Úgy vau ! a szélső baloldalon.) ez, bocsánatot kérek, nem járja, mert hiszen akkor a, magyar kultúra egységéről, és a magyar nemzeti egységről beszélni csak hiú ábránd. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert ha valaki Schiller vagy Göthe szellemében nevelkedik, abból lehet jó német, lehet igen becsületes, derék munkás ős tehetséges ember is, de nem lesz magyar ember és nem alkalmas arra. hogy a magyar állam nemzeti érdekeit kiszolgálja.. A ki minket kiszolgál, annak össze kell forradnia testéljen, lelkében, szivében, összes indulataiban a mi történelmünkkel, a mi hagyományainkkal, a mi régi jó szokásainkkal, a. mi irodalmunkkal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Annak Vörösmartyt, Petőfit, báró Eötvös Józsefet és Madách Imrét kell ismerni, nem pedig csak Göthót. Schillert, Lessinget. (Igaz! Ugy vau! a szélső baloldalon.) Már pedig a t. miniszter úr akármennyire akarja ellenőrizni tanfelügyelői útján azokat a, gimnáziumokat, én. a ki magam is tanultam olyan gimnáziumban és azóta is figyelemmel kísérem azon gimnáziumoknak egész gondobitvilágát, szervezetét, azt a szellemet, a melyet az a tanári kai 1 , a, mely különösen a szász gimnáziumokba a nagy németországi egyetemekről hozza a maga tudását, az a magyar állam számára hivatalnokokat, ügyvédeket és tanárokat nevelni nem tud. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi azt tanuljuk ós a mi lelkünk azzal
