Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-652
32 fi »2. országos ülés 1901. február 5-én, kedden. A bábolnai állami ménes virágzó fentartásához elengedhetetlenül szükséges az eredeti törzsmének szaporítása. Ha kiváló angol telivér tenyészanyag beszerzését nehéz feladatnak neveztem, úgy még fokozottabb mérvben kell a keleti kiváló tenyészanyag importálását nehéznek elismernem; pedig a. mint Kisbéren csupán első osztályú angol tenyészanyag alkalmazásának van jelentősége, úgy Bábolna további virágzó fentartásához is kiváló keleti tenyészanyagra van szükség. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Tudomásom van arról, hogy a földművelésügyi kormány ezen szükség hatása alatt Európában több izben keresett arabs telivér méneket; tudomásom van arról is, hogy e kísérletek eredményre nem vezettek. Tekintve azon nagy ós messzemenő jelentőséget, melyet az arabs pepimére fentartása ] ötenyészetünkre gyakorol, azon kérelemmel fordulok a t. miniszter úrhoz, hogy a, mennyiben ezen vásárlási kísérletei eredményre nem vezettek, küldjön, mint a múltban, egy megbízottat Syriába, tenyészaixyagbeszerzésére. Hogy a bábolnai tenyészet mennyire megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak, azfc az arabs méneknek országos tenyészetünkre gyakorolt nagy befolyása igazolja ; hogy a bábolnai lovak mennyire megőrzik az arabs jelleget és typust, azt az idei párisi kiállításon elnyert nagy díjak, s az internaczionális zsűri egyhangú ítélete is feltünteti. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Hasonló elismeréssel kell a fogarasi lippiczai tenyészetről megemlékezni; ezen kistermetű, sovány legelőn felnevelkedett aczélos lovak rendkívül kedvező befolyást gyakorolnak a csenevész hegyi* lovak felfrissítésében. (ügy van ! jobb felöl!) Egyrészt a véderő jogos kívánalmainak szem előtt tartása, másrészt a gazdaság ós kereskedelem érdekeinek kellő móltányolása : ezen szempontoknak harmonikus összeegyeztetése képezi az állami lótenyésztés nehéz feladatát. Rendkívül meg van könnyítve ezen feladat azon vidékeken, hol a köztenyésztés iránya megegyezik a fenti kívánalmaknak megfelelő typussal; ily vidékeken a meglevő anyag javítása, jobb vér behozatalával való felfrissítése, nemes vérű, de termetesebb tenyészanyag alkalmazásával a testtömeg emelése, s a helyes mederbe terelt tenyészet hathatós mozdítása fogja az állami lóten} T ószet vezetőségének feladatait képezni; sokkal nehezebb helyzettel áll oly vidéken szemközt, hol a természeti viszonyok s a tenyésztők érdeke eg3 T aránt a katonai czélokra teljesen alkalmatlan hidegvérű ló tenyésztését kívánják. Hazánk területe túlnyomó részének egálja, s földtani viszonyai a könnyű ós sebes járású ló terjesztésének kedveznek; a lymfatikus nori ló tenyésztése hazánk néhány nyugati, Stájerországgal határos megyéjében van elterjedve, azonban tenyésztési köre mindinkább terjed, sőt már azon határvonalat is átlépte, melyen kivűl az állami lótenyésztés vezetősége megfelelő fajú méneket nem bocsát már a köztenyészetnek rendelkezésére. Bár ezen ten}-észirányzat nagyobbszabású térfoglalása bizonyos tekintetből aggályosnak jelezhető, annak mellőzése, illetve figyelembe nem vétele nem helyeselhető; ugyanis a határszéli tenyésztőknek nem állván kellő számú nori fajú állami mén rendelkezéséi'e/kanczáik fedeztetését sok esetben Lajthán túl kénytelenek eszközölni. Az eddigi elterjedés szerint megállapított tenyésztési kör kiterjesztése egyelőre talán nem volna indokolt, azonban a tenyésztési körön belül a nori fajú mének szaporítandók volnának. Ezután áttérek egy felette aktuális és sok vitára alkalmat adott lótenyésztési kérdésre, azügetőkórdésre. (Halljuk! Ealluk!) Míg régente a kocsilovaknál a hosszú utakra való kitartás elsősorban, a gyorsaság csak másodsorban került elbírálás alá: addig a lókereskedehni világpiacz megváltozott forgalmi viszonyai, a gőz és a villamosság mai korszakában, a könynyű kocsilovaktól lehetőleg gyors ós tértfoglaló ügetőj árasokat, rövid távolságoknak fokozott gyorsasággal való befutását követeli meg. Régi időtől fogva a magyar jukker volt a kontinens leggyorsabb, s legkitartóbb kocsilovának elismerve. Ausztria, Német- és Erancziaország könnyű fogatjai nagyrészt hazánkból kerültek ki. A mai követelmény azonban inkább a rendkívüli sebességben, mint akitartásban találja kielégítését; innen magyarázható az orosz, majd az amerikai ügető behozatala, s ezen lófajok nagymérvű elterjedésével arányban, a magyar jukker következetes háttérbe tolatása. A kontinens legtöbb államában felébredt a. lótenyésztő körök érdeklődése a gyors ügető iránt, s az ügető-verselek mind fokozódó népszerűséget nyertek. Oroszországról, mint a legrégibb ügető törzs, az Orloff ügető otthonáról nem is szólva, főleg Olaszország és Hollandia, továbbá Francziaország, a mely anglonormand lovaiban Európa legjobb ügető-faját bírja, karolták fel az ügető tenyészetet. Ezen államok tenyésztői meglevő anyagukból fejlesztették ügetőiket mai a tökélyre; az ügető tenyésztés egy más alakulatával találkozunk Ausztriában, hol az ügető-tenyésztés külföldi ós pedig orosz és amerikai ügető tenyészanyag felhasználásával eszközöltetik. Az Ausztriában tett számos kísérlet eredményeiből kitűnik,
