Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-666

BOR (iflfi. országos ülés 1961. február 23-án, szombaton. magát feljogosultnak, szintén interpelláczió alakjában idehozni, nem pedig csak így

7 beszéd közben. Mert így nagyon nehéz az ellenkezőt bizonyítani, nagyon nehéz a védelem az ily támadással szemben. Általában véve az interpellálás joga igen eminens, kardinális joga minden képviselőnek. Méltóztassék ezt a jogot — ez csak figyelmeztetés, vagy tanács akar lenni, — a legkiterjedtebben gyakorolni, de mindig szabatosan és az ügj-re vonatkozólag. Ha azonban a t. képviselő úr valamely ügybe belekever bizonyos más nyitrai esetet, és az abban az esetben történt eljárásból aztán az említett konklúziót vonja le: akkor a dolognak nagyon is az a szine van, hogy preokkupálja a véleményeket a maga részére, a nélkül, hogy abban a helyzetben lennék, hogy a tényállás előadásával tudnám magamat igazolni. (Igaz! a johbés baloldalon.) Azért szólalok fel. hogy kijelentsem, hogy bár a t. képviselő úr nem kérdezte, meg fogom vizsgáltatni a körjegyző esetét is. (Élénk helyeslés.) Én azt már most mondhatom a t. képviselő úrnak, és mindenkinek ebben a házban, és ezen a. házon kivűl, hogy abban, a mit rendelek, lehet olyasmi, a mi talán egyiknek, vagy másiknak akár a ház tagjai közt, akár a házon kivűl nem tetszik, de arról legyen meggyőződve, hogy én, ha valamire feljogosítva, érzem magamat, ha felelősséget vállalok valamely rendelkezésért, akármily irányban teszem: az az ember, a ki ebből tréfát akar, űzni, vigyázzon, (Élénk tetszés a jobb- és baloldalon.) mert sújtó kezem megtalálja. (Helyeslés a, jobb- és baloldalon.) A nyitrai főispánról, a kit ismerek és régebben, mint a t. képviselő úr, fel nem tehetem azt. Én a nyitrai főispánt gyermekkora óta ismerem. Az egy szelid lelkületű, korrekt felfogású ember. Lehet, — ebbe most nem megyek bele, — hogy a Nyitra vármegye területén lefolyt választások egyikén, vagy másikán történtek oly dolgok, a miket én sem helyeselnék. Hogy volt-e annak a főispánnak benne része, nem tudom. Én nem hiszem, de arról én felelek, hogy az a főispán, a míg ott lesz, az én intenczióimnak fog megfelelni. (Helyeslés jobbfelől.) hogy az a főispán — az ő legitim befolyásán kivűl, s ezt szabad — sem illetéktelen, sem törvényellenes befolyást, sem presszió, sem kijátszás alakjában nem fog gyakorolni. (Helyeslés jobbfelől.) Már egyezer volt ilyen dolgokról szó a szerencsétlen marosvásárhefyi eset alkalmával. Hát most ebből a szempontból is csak annyit mondhatok. — egyébiránt már a házban, nem ugyan ilyen szempontra alkalmazva, de megemlítettem, — hogy a mióta ón a választásokba be nem folyók, de mint belügyminiszter őrködöm a választások felett, s vezetem a választásokat a magam legitim hatáskörében és mint pártvezér érintkezésben vagyok a kerületekkel, azóta én 36 választást vezettem, s e tekintetben nem volt soha panasz. Egy kerületben, egj'etlen vármegyében sem volt nemcsak, hogy feljajdulás, de még kifogás sem egyetlen irányban sem. Mikor ennek a képviselőháznak mondhatnám egyn}^olczad része változott azóta időközi választásokkal ós ebben az irányban jogos panasz nem volt, akkor nem lehet oly konklúziókat alappal felállítani, mint a milyeneket a t. képviselő úr nekem imputál. (Helyeslés jobb felöl.) Csak ezen megjegyzéseket akartam megtenni, nem akarván válasz nélkül hagyni azon kommentárt, melylyel a t. képviselő úr az interpellácziót szives volt kisérni, de magára az interpelláczióra érdemileg fogok annak idején megfelelni (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminiszternek . Következik dr. Molnár Jenő képviselő úr. interpellácziója. Molnár Jenő: T. képviselőház! Előre is kijelentem, hogy nem valami sérelem orvoslását fogom kérni a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hanem egy igazán közérdekű dologban vagyok bátor hozzá kórdóst intézni. Nevezetesen a magyar törvényhozás az 1900 : XXXIV. törvényczikk megalkotásával azt czélozta, hogy a gazdasági ós kereskedelmi pangáson való segítés végett azon munkálatok, a melyek az 1901. évben lettek volna megindítandók, már ez évben megtörténhessenek, ós külön törvénybe vétettek fel ezen kiadások. Ilyennek vétetett fel a szentes-csongrádi közúti ós vasúti hid építése. Jól tudom, hogy hVen alkotásokra idő szükséges és hogy a tervek ós a rajzok elkészítésére is idő kell, mégis az ottani vidéken aggódnak, hogy már a hídból nem lesz semmi, mert már 1894. óta várják ezen hid építését. Most már illetékes helyről akarják meghallani a híd építésének időpontját. Ezt azért is szükséges megtudni, mert köztudomású, hogy óriási földmunkákat kell ott teljesíteni, már pedig az bizonyos, hogy a szentesi munkásnak párja nincs ós a kubikos munkást még Egyptomba is elviszik vasútat építeni. Ha már most oly időben fogják ezt építeni, mikor a munkások máshol lesznek elfoglalva, természetes, hogy rossz munkát fognak kapni és azon vidék, mely várja ezen keresetet, el fog tőle esni. Ezért kérem a .miniszter urat, hogy méltóztassék interpellácziómra, ha lehet ma nyilatkozni, de minden-