Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

2<; 052. országos üMs 1901. febrnár ő-én, kedden. jos képviselő úr a bizottság ellen emelt és a melyre vonatkozólag a, bizottság előadója nyilatkozott, most a bizottságra, nem mint ilyenre, hanem a bizottság egyes tagjaira terjeszti ki, kénytelen vagyok személyes kérdés ezímén emelni szót, mert abban az időben, a melyben ezen ügy fenforgott, én is tagja voltam a bizottságnak. Bátor vagyok a t. képviselőház előtt nyíltan és komolyan kijelenteni azt, hogy én sem arról, hogy a bizottság többsége vagy bármely tagja a miniszterelnök, vagy a kormány más tagjáva,], bármely tekintetben ezen ügyre vonatkozólag konferált volna, — gondolom Polyák Béla ügyéről van szó, — nem tudok és erről abban az időben sem hallottam egyáltalában semmit. Kijelentem a magam részéről, hogy én azon idő alatt, a míg a. bizottság tagja voltam, sem ezen, sem más konkrét eset alkalmából, sem a, miniszterelnökökkel, sem a kormánj' bármely más tagjával még csak eszmecserét sem folytattam. Végűi, minthogy a magáin személyéről van szó, még hozzá, kell tennem azt, — és ezt, a kik személyemet némi csekély figyelemre méltatták, tudni fogják, — hogy abban az időben, mikor ez az eset fennforgott, a mikor ez az ügy érdemleges tárgyalás és végeldöntés alá került, sokat betegeskedvén, megrongált egészségem helyreállítása czéljából Budapestről távol voltam, s így ez ügy elintézésében részt sem vettem. (Felkiáltások szélső baloldalon: Igaz! Úgy vau!) Ezt tartottam czélszerűnek, helyesnek a magam személyének védelme szempontjából előterjeszteni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház ! A napirend előtt felvetett kérdésekre, nézve határozathozatalnak nem lévén helye, áttérhetünk a napirendre, ós pedig a földmívelésügyi tárcza 1901. évi költségvetésének (írom. 924) folytatólagos tárgyalására. Lukáts Gyula jegyző: Molnár Jenő! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem méltóztassék helyöket elfoglalni. Molnár Jenő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Magyarország az általános vélemény szerint agrikultur államnak tartatik ós így érthető az a fokozott érdeklődós, a mit a parlament a földmívelésügyi tárcza költségvetésének előterjesztése iránt tanúsít. Én is, mint egy kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó város képviselője, kötelességemnek tartom nézetemet a mai közgazdasági viszonyok felől elmondani. (Halljuk! Halljuk!) És ezt hangsúlyozom, a mai közgazdasági viszonyok felől, mert ón a földmívelésügyi tárczának összeállításához ez úttal szólani nem kivánok; nem pedig azért, (Halljuk! Halljuk! Zöj. Élnék csenget.) mert meg vagyok győződve egyrészt arról, hogy ezen tárczának kiadási tételei tényleg szükséges intézmények életbeléptetésére lesznek fordítva, másrészt arról is, hogy a t. miniszter úr a bevételi tételeket az ország erőforrásainak ós mai állapotának tekintetbevétele vei állította, össze. És itt nem mulaszthatom el annak a, kijelentését sem, (Hallj-uk! Halljuk!) hogy az utóbbi időben az agrárpolitika terén annyi törtónt, mint a, mennyi visszamenőleg 80 esztendő alatt sem. Elismerem azt is, hogy a t. miniszter úr kellő szakértelemmel és ügybuzgalommal látta el tárczáját, és hogy ennek daczára a költségvetést el nem fogadom, ez nem azt jelenti, hogy a t. miniszter úr személye iránt bizalommal nem viseltetem, hanem nem fogadoni el azért, mert a miniszter úr egy oly kormány tagja, a mely által követett politikai irány megdöntésére mi mindent elkövetünk. T. ház! A mint említeni szerencséin volt, Magyarországot agrikultur államnak tartják, Én ezt úgy értelmezem, ós azt hiszem, hogy a ki valamennyire is foglalkozik a nemzetgazdászattal, ezt a szót, agrikultura, úgy kell, hogy értelmezz*', hogy egy államnak a mezőgazdasági termed vényeiből legalább is annyinak kell befolynia, hogy az állampolgárok megélhetése biztosítva legyen, valamint az államháztartás költségei is a földművelésből fedeztessenek. De nézzük, hogy állunk itt Magyarországon. Áll-e ez? T. ház! Én számokkal fogom bebizonyítani, hogy ez a tétel nem áll. Nevezetesen Magyarország nyerstermékééiből befoly 606,000.000 forint, az állam kiadása 1056 millió korona, ehhez hozzáadjuk a, föld terheinek a kamatait, a mi 240,000.000 koronára rúg, tehát 1300 millió korona az, a, mely szükségeltetik ahhoz, hogy ennek az államnak a háztartása fedezve legyen. A kérdés az, hogy honnan fedezi a magyar birtokososztály azt az összeget, a melylyel az államháztartás kiadásaihoz járulnia kell és a melyet a gazdaságából előteremteni nem tud? Ezt egyszerűen adósságcsinálással fedezi. Öt esztendő alatt, 1894-től 1898-ig nem kevesebb, mint 641 millió koronával terhelték meg a, magyar földet, úgy, hogy a nemzetgazdászok számítása szerint ma a, ma,gyar földbirtokot 1685 millió korona adósság terheli, a mi61°/o-a az értéknek, sőt az agráriusok szerint 80°/o-a. Ha pedig öt esztendő alatt 64 millió korona adósságot csináltunk, akkor húsz-harmincz esztendő alatt a magyar birtokos nem íesz tulajdonosa a földnek.