Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-651

OSI. országos Ülés 1001. februiir é-én, hétfőn. 19 ládok létérdeke vétessék figyelembe, a hol az * ethikai súly és a szakképzettség is méltányos figyelembe jön. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én nem messze lakom Püspökladánytól. 42.000 hold földje van ott a vallás-alapoknak, s ez kilencz ember kezében van árendában. Nem is közeledhetik hozzá közönséges pénzű ember, elnyelik a kis halat a nagyok. És már előre úgy tervezgetik, hogy fi parczellák felosztásánál ez lesz X-é, az Y-é, te leszel az én szomszédom, te meg az ón harmadik szomszédom, és ha valami egyfejű, szegényebb sorsú ember odamegy, kinevetik, fittyet hánynak neki, túl járnak az eszén, mert nincsen pénze arra, hogy négy-öt ezer holdat kivehessen, arra azonban elég biztosítéka volna, hogy egy-két vagy négyszáz holdat, a kisebbéit meg ötven holdat lei vehessenek ós azért esetleg magasabb bért is fizessenek. Hogy mennyi mindenféle hátránya van ennek, hogy nagy parczellákban adatnak ki, csak azt emelem ki, hogy addig, a míg a vallásalapítványi birtokok Püspökladányban kisebb részletekben voltak bérbeadva, ott virágzó ipar volt, ott megélt a kerékgyártó, a kovács, a, szabó, mindenki a csizmadia, anyagi jólétnek örvendett, most pedig az a kilencz bérlő, a mi pénzt összeszed, azt felhozza Pestre, elkölti itt, a nélkül, hogy ott lenn a szegény nép egv krajezár értéket is kapna. (Ügy van! Úgy van! szélső baloldalon.) Ezek nem valami nagy dolgok, könnyebb is volna eífektuálni az én kívánságomat és végrehajtani, mint például az önálló vámterület létesítését. Örömmel hallottam, hogy oly irányban mozgalom indult meg, a mely szerint a földmívelésügyi minisztérium szándékozik átalvenni ezen birtokok kezelését. Adja Isten, hogy úgy legyen. Annak a helyzetnek a festésére, a mely most ott tapasztalható, egy szót sem veszítek többet; ha úgy lesz, hogy a mostani földmívelésügyi miniszter kezébe kerülnek ezek a birtokok, akkor megnyugvással nézek a jövő elé. De mindenesetre kikérem a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy ha azok a kezek tartják meg továbbra is az alapítványi birtokokat, a melyek ma intézik, legyen fig}-elemmel a földmívelésügyi miniszter úr, hogy a birtokok apró parczellákban adassanak ki, hogy a nép a legapróbb emberektől a középbirtokosokig minden rétegben élvezhesse hasznaikat. Major Ferencz: Majd ha meg lesz az autonómia, kiveszszük a kezükből. Papp Elek: Addig megéheznek a Ladányiak ! (Derültség.) A másik dolog, a melylyel a kisbirtokosokon segíteni lehetne, az, hogy valami alapot kellene teremteni arra nézve, hogy a középbirtokosok olcsóbb pénzhez juthassanak. Erre nézve úgy értesültem, hogy a. földhitelintézet a kezdeményezés terére lépett, annyiban, hogy a középbirtokosok felsegélyezésére, ha az árvapénzeket, a melyek körülbelül 210 millió koronát képviselnek, megkaphatná, papirosokat bocsátana ki ezek ellenében és ezen kibocsátott papírokból tisztán a kisbirtokosoknak a felscgélyezósét eszközölné. Nagyon kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogv figyelmét erre terjeszsze ki és hogy vagy ezen az úton, vagy más úton, de mindenesetre mozdítsa elő a középbirtokosoknak a felsegélyezését és olyan helyzetbe való juttatását, hogy azok képesek legyenek megélni és olcsó hitelt kapni. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem akarom továbbra igénybe venni a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljak!) Volnának még olyan kérdések, a melyeket fel kellene említenem, azonban ezeket a részletes tárgyalásra hagyom. Általában véve az a meggyőződésein, hogy a magyar gazdaközönsóg a múlthoz képest hatalmas haladást tett. A haladás abban nyilvánul, hogy öntudatra ébredt ; abban nyilvánul, hogy megismerte ellenségeit, s abban nyilvánul, hogy mindenféle ábrándos félfogásoknak, mint a milyen a nagyhatalmi állás is, nem áldozza fel a maga exisztencziáját s nem hajlandó tovább" járni Ausztria járszakigán, hanem igyekszik a maga fejével gondolkozni, igyekszik a maga anyagi dolgairól önmaga intézkedni és igyekszik olyan helyzetet teremteni Magyarországon, a melynek következtében egy új ezredév múlva is, mint magyarok ülhetnek utódaink a magyar parlamentben, s magyarul beszélve védhetjük a haza legszentebb ügyeit azzal a hazafias szívvel és lélekkel ós lelkesedéssel, a melyet őseinktől, attól a középosztálytól örököltünk, a mely most ag*güdva

; néz a jövőbe. (Hosszantartó, élénk helyeslés a. szélső baloldalon.) Különben csatlakozom Mezőssy Héla t. barátom és képviselőtársam érveléseihez. Dedovics György jegyző: Leidenfrost László! Leidenfrost László: T. ház! Engedje meg a t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy türelmét egy rövid időre igénybe vegyem, és mint gazda néhány gyakorlati kérdésre a ház figyelmét felhívjam. Magyarország agrikultur állam, és mint ilyen ország, a termelésre van fektetve a, íósúly. Az ország népének túlnyomó része, úgy lehet mondani, a földből él. Sajnos azonban, hogy a terményeknek az értéke az utolsó évek folyamán majdnem a felére szállott le, és így minden módon arra kell 3*