Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

BOO. országos illés 1901. február li-én, csütörtök Kii. 215 a felvidéki vármegyékből, Zemplén, Bereg és Ung vármegyékben lévő szőlőterületekből szokták boraikat vásárolni, nem csinálnak titkot abból, hogy Romániából annyi szőlőt kapnak ós ezen szőlőből annyi bort is gyárthatnak, hogy borszükségleteiket ezen Romániából behozott szőlő részben kielégíti. Ebben én nagy sérelmet látok. Mert egyrészt megvédeni az osztrák iparárú czikkeket és a magyar közönségnél azok értékesítését lehetővé tenni, másrészt nyersteimónyeink kivitelét és piaczát Ausztriában ilyen visszaélésekkel elzárni, ez olyan eljárás, a melyet megtűrni nem lehet. Lehetetlenség, hogy ezt a visszaélést, bár nem az ország területén foly le, hanem Ausztria területén, miután bor- ós szőlőkivitelünk által e tekintetben nagyon is érdekelve vagyunk, szó nélkül hagyjuk. (Élénk helyeslés.) Ezért felkérem az igen tisztelt földművelésügyi miniszter urat, lenne szíves hatáskörében oda irányítani működését, hogy az osztrák kormány ügyeimét felhívja, és azokat a visszaéléseket, a melyekre nézve itt a romániai szőlő behozatala, tekintetében orvoslást igórt, hasonlóképen Ausztria területén is orvosolja, hogy ezáltal boros szőlőkivitelünknek eddig biztos galicziai piaczai a jövőben is biztosítva legyenek. (Élénk helyeslés.) Erre kívántam az igen tisztelt földinívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni. Elnök: Szólásra senki nincsen feljegyezve. Ha senki szólni nem kivan, úgy a vitát bezárom. A földmívelésüarvi miniszter úr kivan szólani. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenek elő Buzáth Ferencz t. képviselő úr felszólalására, kívánom megjegyezni, hogy ha az osztrák-román határon csakugyan előfordulnak olyan viszásságok, a milyeneket a magyarromán határon észleltünk, akkor az osztrák kormány figyelmét fel fogjuk erre hívni, s meg vagyok győződve, hogy ők saját érdekükben épen olyan figyelemmel fogják ezt a kérdést kisérni, mint a hogy azt mi teszszük. (Helyeslés.) Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, úgy a mint azt már előzőleg Dégen Gusztáv t. képviselő úr tette, a sopronmegyei szőlő felújítására irányozta fígyelmemet és szíves volt meleg hangon megemlékezni azon támogatásról, a melyben a sopronmegyei szőlőfelűjítást részesítem. Sopronmegye mezőgazdaságilag kifejlődött, emelkedett vidék. Igen kívánatosnak tartom tehát, bog}' szőlőga zdászatilag is ilyen magas színvonalra emelkedjék és örömmel értesültem a t. képviselő űr beszédéből, de más úton is arról, hogy a. sopronmegyei szőlőgazdák szintén igen lelkesen karolják fel a szőlőfelújítás ügyét. Azt hiszem, hogy e tekintetben a. kormánynak minden módot, a mely ott kínálkozik, fel kell használnia arra. hogy ezen ügynek ott még nagyobb lendületet adjon. (Élénk helyeslés.) Boda Ferencz t. képviselő úr, de Bolgár .Ferencz t. képviselőtársam is a szénkéneg-raktárakra is kiterjeszkedett. Erre nézve engedje meg a, t. ház. hogy csak egypár szóval utaljak arra, hogy a szénkéneg fogyasztása az utóbbi években mennyire emelkedett. (Halljuk! Halljuk!) Á. míg például egy néhány év előtt: 1804-ben a szénkéneg fogyasztása 2849 métermázsa volt, addig 1899-ben már 13.379 métermázsát tett. (Éléül; helyeslés.) Miután súlyt helyeztünk arra, hogy a szénkéneg-szükségletet lehetőleg magyar gyár fedezze, (Élénk helyeslés. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) felkérésemre a, t. pénzügyminiszter úr most már harmadszor intézkedett, hogy a zalathnai szénkéneggyár xíjra meg újra kibővítessék, de mindennek daczára:, miután a szükséglet ily rohamosan emelkedett, annak csak egy részét voltunk képesek az országból fedezni, és még az utolsó esztendőben is tetemes ráfizetéssel 5622 métermázsát szereztünk be. Ebből is látni méltóztatnak, hogy a kormán}

7 semminemű áldozatot nem kiméi, (Élénk helyeslés.) ha az országnak, különösen pedig a kisebb szőlősgazdáknak egy ily életbevágó érdekéről van szó. (Elénk helyeslés.) Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy már 1899-ben szénkéneggel lő.(500 kataszteri hold szőlő tartatott fenn. Nem különben intézkedtem az iránt is. hogy a szénkéneghez a gazdák könnyebben hozzá juthassanak, bog}" a szénkéneg raktárak folyton szaporíthassanak, ós minden vidéknek meglegyen a maga szénkéneg-raktára. Így például 1899-ben is nyolc

1

/ új szénkéneg-raktárt állítottam lel. (Általános, életéi; helyeslés.) Boda Vilmos t. képviselőtársam azt kérdi még: nem lehetne-e megszüntetni azon ren--rendelkezést, hogy a.zok, a kik szénkéneget akarnak venni, a vashordók árát előlegezni tartoznak? A. vashordók árának előlegezését én nem szívesen rendeltem el, de kénytelen voltam elrendelni azért, mert az elvitt vashordókat a, kellő időre vissza nem hozták, és ennek folytán más szegén}- szőlősgazdák elestek attól, hogy szénkéneget kapjanak. (Uyy raii! Úgy van! bal felöl.) Ezért kellett valamely intézkedést tennem, azonban azt hiszem, talán módját lehet találni annak, hogy különösen. ott, a hol a községek elvállalják a lakosokért a felelősséget. . . . (Élénk helyeslés.)— inert az állammal szemben azt valakinek el kell vál-