Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-651

j{; eül. országos ülés 1W Kossuth Ferencz: Olaszországban bűn­vádi eljárással üldözik a kartelt! Papp Elek: Hiszen Olaszországban, a mint t. elnökünk mondja, bűnvádi eljárás tár­gyát képezi a kartel; Magyarországon pedig a kormány, az állam bele áll a vaskartel meg­kötésébe, s úgy felemelik a vas árát, hogy a szegény gazdaközönség másfél annyi áron kény­telen megvenni a vasat, miután annyiért venné, ha a kartel. nem volna. Csodálatos dolog, hogy mikor mi a kar­tel ellen felszólalunk, ugyanakkor azok, kik a kartelnek barátai, görbe szemmel néz­nek ránk, ha mi a búzánk értékesítésére mindazon tisztességes és senkinek az érdekét nem sértő eszközöket fel akarjuk használni, melyek által egyrészről, a mint mondám, az értékesítését idézzük elő a: búzának, másrész­ről a búza értékesítésének állandóságát akar­juk biztosítani. Erre azt felelik nekem, hogy a búza árának természetes hullámzását mes­terséges úton megakadályozni nem szabad; azonban akkor, mikor a vas- és petróleum­királyok a vasnak és' a petróleumnak mester­séges úton való áremelését idézik elő, az nekik szabad. Erre eszemke jut az a régi példabeszéd, mikor az ispán tehene megszúrta a gazda tehe­nét és elmenvén az ispánhoz a gazda, azt mondja: »Ispán uram, nagy szerencsétlenség történt.* »Micsoda ? »A tehenem megszúrta az ispán úr tehenét.« »Hát megfizeted a kárt, miért nem vigyáztál reá.« »De kérem, meg­fordítva: van a dolog, az ispán úr tehene szúrta meg az én tehenemet.* »Hja, ez olyan szerencsétlenség, a miről nem tehetünk.« (Derültség a szélső baloldalon,) Mikor a pénzhata­lom elé állunk ós meg akarjuk menteni a mi egyetlen terményünket, a mely nekünk jöve­delmet nyújt, a búzát, akkor előáll a pénz­hatalom és azt mondja, hogy a búza árának természetes hullámzását megakadályozni nem szabad ; mikor azonban arról van szó, hogy a vaskartelt, a petroleumkartelt, meg Isten tudja micsoda kartelt — hisz utoljára a kopor­sóra is kartelt fognak csinálni -— sprengoljuk és megszüntessük, azt mondják, hogy ez olyan dolog, a mely az ipar prosperálásának érde­kében feltétlenül szükséges. (Tetszés a szélső balon.) Az elmondottakból látható, hogv felemelt fővel utasíthatjuk AÚssza a. merkantilistáknak és túlzóknak azon vádjait, mintha mi harczot folytatnánk az ipar és a. kereskedelem ellen. Mi sem az ipar, sem a kereskedés ellen nem­csak harczot nem folytatunk, de minden erőnk­kel a hazai ipar és a, tisztességes kereskede­lem megerősítésére törekszünk, (Igaz! Úgy van! . febrnár á-éii, hétfőn a szélső baloldalon.) hogy úgy az ipar, mint & kereskedelem a gazdasági életünk keretében őket megillető helyet móltólag ós erőteljesen elfoglalhassák. Jóakaratra, egymás iránt való bizalomra van itt ebben a szegény országban szükség; arra van szükség, hogy az iparos ne féltse kenyerét a mezőgazdától, hogy a pénz­emberek ne akarják utolsó csepp vérét is ki­szipolyozni a szegén}" gazdának, hanem váll­vetve, a közös érdekek szemmel tartásával igyekezzünk a közgazdaságunk felvirágzására közrehatni, annak prosperálását előmozdítani. (Helyeslés a szélső baloldedon.) Ez a helyes politika, a, melyre szükségünk van, nem pedig az, hogy az egyik osztályt a másikkal kapzsi, ravasz módon szembe ágaskodtassrvk. Ezeket előrebocsátva. kétségbevonhatlan dolog az, hogy nekünk elodázhatlan felada­tunk nyersterm'ónyeink árának emelése és a piacz árai biztosítása; (Helyeslés a szélső balol­dalon.) mert hogyha nem vagyunk képesek nyersterményeiiiknek a jövőre piaczokat biz­tosítani és ezáltal kellő áralakulást előidézni, menthetetlenül el fog pusztulni >a magyar gaz­daközönség és ez az ország csakugyan a derűt szólére. fog jutni. De a mint e padokról Me­zőssy Béla t. barátom is elmondotta, ebben a tekintetben egészen tájékozatlanok vagyunk. Ha kórdóst intézünk a magas minisztérium­hoz, mi módon akarja a mezőgazdaságot biz­tosítani és ezen szomorú helyzetéből mi mó­don akarja kiemelni, kitérő feleletekkel azt a szerepet játssza, a mit a macska a forró kása mellett, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ke­rülgeti, kerülgeti, de a szeg fejére nem üt, a kérdés lényegére megnyugtató választ soha nem ad. Pedig hogy nagyon kíváncsiak va­gyaink reá, hogy minő vámpolitikát fog meg­honosítani, czélba venni a t. kormány, az nem egészen indokolatlan, mert az a politika, mely 30 esztendő óta meghonosúlt, idézte elő, hogy évenként 100.000 ember vándorol ki Amerikába, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s hogy mi gazdák feljajdulunk, szegénységünket panaszol­juk ós beteg részeinket mutogatjuk. Hogy mennyire nem gondoskodott a kor­mány arról, hogy a múltban biztosítva legyen a gabonaáruk ára ós a piacz, erre nézve csak egy­nóháiry statisztikai adatot vagyok bátor fel­említeni. (Halljuk! Halljuk!) 1898-ban Német­országból bejött a közös vámterületre 1,996.567 métermázsa búza, 1899-ben bejött 723.592 métermázsa; 1900-ban 277.482 métermázsa. Rozs bejött 1898-ban 2,278.476 métermázsa ; 1899-ben 200.000 métermázsa; 1900-ban 171.000 métermázsa. Ezen számok talán eléggé igazol­ják azt, hogy a mi búzaterméseink értékesí­tésének, piaczi megvédésére a kormány semmi

Next

/
Thumbnails
Contents