Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-659
188 659. országos ülés 1901. Rohonczy Gedeon: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Tegnapi felszólalásommal a mai napon foglalkozott az igen tisztelt füldmfvelésügyi miniszter úr és ezen válasza következtében érzem indíttatva magamat újabb felszólalásra. T. képviselőház! Én ismerem az én szólás! tehetségemet és tudom azt a hibámat, hogy én gondolataimat nem tudom talán kellőképen kifejezésre juttatni, és velük sokszor adós maradok. Már jjedig kitalálni gondolataimat nem mindenki tudja. A t. miniszter úr nem értett meg, úgy látszik, tegnap teljesen, mert épen a vámemelés kérdését úgy A^etette fel ma, hogy mintegy kérdést intézett hozzám, hogy az nem nyugtat-e meg engem, ha esetleg egy új vámtételt kapunk majd 1903-ban, az új vám- és kereskedelmi szerződés megkötésekor? T. képviselőház ! Az én aggályaim, a melyeket tegnap itt a házban kifejezésre juttattam, sokkal távolabb menők, illetőleg összefüggésben állanak az országnak már a jövő évben elhatározandó nagyfontosságú álláspontjával : vájjon az önálló vámterület mellett foglalunk-e állást, vagy pedig maradunk, mint eddig ;i közös vámterületnél? Előre bocsátom, hogy én igenis mellette vagyok annak, hogy a kenyérmagvakra, jelenleg aranyban 1 forint 80 krajczárral megszabott vámoka jövőben esetleg 3, vagy 4 forintra is felemeltessenek. De a főfontosságú dolog az, hogy a határszéli forgalom révén egyes kisállamoknak — értem például Szerbiát, — lyújtassanak előnyök, mert akkor még ezen vámoknak értéke is megszűnik. Annál inkább szükségesnek taxtom a vámoknak a, jövőben való felemelését, — épen úgy, miként azt Németország is tenni fogja, — mert a nagytermelő és felesleggel bíró Oroszország van a hátunk mögött. Ha Németország a vámjait esetleg 5 forintra fogná felemelni, mi pedig a vámot alacsonyabbra szabnők, az orosz búza, a mennyiben a tengeren nem bírnák azt más államokba elvinni, mindenesetre nyomná a mi búzánknak árát, mert ide, Ausztria-Magyar orszába tolulna. Már ez is egyik indoka annak, hogy nekünk a jövőben Németország gabonavámemelésével egyöntetű eljárást kell követnünk, akár lenne abból más tekintetben előnyünk, akár nem. Mi belátjuk ma, azt a hibánkat, hogy 30 esztendeig nem tudtuk megvédeni a magyar termelők, a magyar agráriusok erdekeit. Voltak ugyan vámjaink, de ezek teljesen illuzóriusak voltak, mert csak akkor érvényesültek, ha rossz esztendő volt. Akkor pedig a gazdának sem volt mit eladnia, vagy pedig csak oly február 13-án, szerdán. csekély mennyiségben volt eladni valója, hogy az bizony semmit sem pótolt. Nagyfontosságú ez a kérdés annyiban, mert a t. miniszter úr azon hitben és meggyőződésben ól ós azzal biztat bennünket, nagyobb részt tönkre ment, eladósodott agráriusokat, hogy, ha 30 esztendeig kitartottunk a közös vámterület mellett, akkor most, a 12.-ik órában, a mikor pedig még kilátásunk lehet arra, hogy a jövőben még pár forinttal emelhetjük is a vámokat, a mi a, gabona árának itt az országban való emelését is jelenti, ne lépjünk át esetleg a jelenlegi közös vámterületről más_ térre. A magyar gazdáknak, de nemcsak ezeknek, hanem az összes kereskedelemnek és iparnak minden ágazatát nem a hitelviszonyok javítása, újabb kölcsönök eszközlése fogná segíteni, vagy segíthetni. Ezen az országon egyes egyedül csak az segít, hog}* ha mi nyerstermóm-einknek árát fel tudjuk emelni és azoknak jobb árakat tudunk biztosítani. Ennek különféle módjai vannak, mert vannak terményeink, mint a gyümölcs, a meh T et okvetetlenül a külföldre kell kivinnünk a, vámsorompón kivűl, és meg kell küzdenünk az ottani internacziónális gyümölcsárakkal. De még így is jól fogunk járni. De a nyersterménymagvakkal egószenmásként állunk. Hogyha mi harmincz és egynéhány esztendeig meg tudtuk védeni az osztrák ipart és fél tudtuk emészteni az osztrák ipar összes gyártmányait és meg tudtuk fizetni az ő tetszésszerinti áraikat, és ha 30 esztendeig azon az áron tudtuk neki adni a nyerstermónyeinket, mint az az internacziónális ár, a melyért az amerikai farmer szállította Londonba búzáját, azaz olcsó áron : akkor ne vegye senki rossz néven odaát, a, Lajtán túl tőlünk sem, hogyha kezdünk egy kicsit ószretérni ós el akarjuk érni azt, hogy Ausztria is fizesse meg nekünk ÍI búzát teljes árában. Hát igenis ezt elórnők egy esetben, hogyha tudniillik nem lehetne más módon annak termőképességét fokozni. De épen ezt vitattam tegnap a képviselőházban. Mert nekem az az aggodalmam, hogy azok a remények, melyeknek a t. miniszter úr eléje néz, nem fognak teljesülni. Igaz, hogy Ausztriában, a mint tetszett mondani, azt nem lehet többé fokozni, sem a holdterület számban, sem pedig a termés quantitása tekintetében. Ausztria ma mintegy 12 millió mótermázsát termel, s ezt már nem lehetne fokozni, abban az esetben sem, hogyha például a búzaárak tetemesen fölül is múlnák az egyéb gazdasági termények árát ós így a termelők, jobb árak folytán talán inkább búzát akarnának termelni. Másként áll azonban a dolog Magyarországon. Magyarországon meggyőződésem szerint úgy terület,
