Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-658

(!5S. Országos ülés 1901. hogy maguk közt kimondanák, hogy ezt nem teszik többé. Ebből a szempontból ós az említettek alapján kérdem, • vajjjön nem lehetne-e egy, időre törvényhozási úton intézkedni ós megkötni a gazdát'? Igaz, hogy ebben az alkotmányos, szabad országban a függetlenség ily megkötése ellenzésre fog találni. De nagykorú-e a mi országunk? Nem tartom annak. Ez egy ela.dósodott ország. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Korrumpált!) Itt bekövetkezhetik még a, csőd is. Ha tehát látom, hogy egy rokonom nem tud gazdálkodni, de a földje megéri a fáradtságot, törekedni fogok arra, hogy például mint jó rokon, őt gondnokság alá helyezzem. Nem mondom, hogy mindenkorra, de miért ne tennénk rendkívüli intézkedéseket akkor, ha, politikai meggyőződés és józan ész azt parancsolja, hogy igenis ezeken a kiskorú gazdákon kell valami módon segíteni? Nem mondom, tegyék, de én, ha. más módom nincs, megtenném. Nem akarom az igen tisztelt ház figyelmét továbbra is igénybe venni, de engem erre a felszólalásra főleg a t. földmívelésügyi miniszter úrnak ama, programmot jelző kijelentése indított, hogy mi de jure az önálló vámterület jogállapotában vagyunk, de facto azonban a, közös vámterületet élvezzük. Á legnagyobb terménykereskedők egyike, midőn épen a határidő üzlet felett vitatkoztam vele magánkörben, egyszerre csak kifakad — pedig nagy házai vannak és nagy terménykereskedő, szóval milliókkal dolgozik — és azt mondja: nem tudom, nem volna-e az országra előnyösebb az önálló vámterület! Ezt egy nagykereskedő mondta, még pedig oly nagykereskedő, a ki nagy va.gyont szerzett a tőzsdén. Mi agráriusok — én magam is mint földbirtokos tényleg mindig abban a meggyőződésben voltam az elmúlt évig, hogy inkább türelemmel várjunk. De ha mélyebben gondolkodom, ofy sok aggályom támad a, jövő, a remény, a kilátások tekintetében, hogy nem tudom, vájjon az egész országra nézve nem jobb volna-e az önálló vámterület. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Határozottan jobb! Rohonczy Gedeon: Lehet, hogy a mai pénzügyi válság közepett és eladósodott 'viszonyaink közt -nem volnánk azon helyzetben, hogy pótoljuk azon veszteséget, mely a gazdát esetleg éri, ha a gyárakat idebent állítjuk fel, de sok biztatást az árak emelkedésére a, mai viszonyok közt nem találok. (Úgy van! Úgy van! hal felől.) Hozzáteszek azonban egy kijelentést. Én az elmúlt évben is önálló álfebruár lá-én, kedden. 17 n láspontot foglaltain el. nem mentem együtt az agráriusokkal, hanem meg volt a magam egyéni felfogása a, határidő-üzletre nézve. De a tőzsde az elmúlt év alatt semmit sem tett. illetve szükségesnek látta ankétjét egybehívni. a melyen csak azon módosítást vette fel a' tőzsdei szokásokba, hogy kegyelemből magyar búza is szállítható Magyarországon. Az én felfogásom szempontjából semmi jóindulatot nem látván, ha nem módosítja, a tőzsde szokásait oly értelemben, hogy a szerb búzát határozottan kizárja, én magam is inkább csatlakozni fogok gróf Zselénszky Róbert felfogásához és határozottan óhajtani fogom a határidő-üzletnek végleges eltörlését. Ezt tartottam kötelességemnek kijelenteni, különben a t. földmívelésügyi miniszter úr költségvetését általánosságban elfogadom. (Helyeslés johbés bal felöl.) Lázár Árpád jegyző: Bessenyei Ferencz! Bessenyei Ferencz: T. ház! Mióta a törvénvhozásnak tatna lenni szerencsés vagyok, mindannyiszor, valahányszor a földmívelésügyi tárczánál felszólaltam, megemlítettem azon bajokat, melyek az általam képviselt vármegye területén is, a Temes-Bóga vízszabályozási társulat által okoztatnak. Nem lehet szándékom, különösen az idő előhaladottságára való tekintettel nem, e tárgyban hosszasabban felszólalni, mert nem egyszer, hanem ismételten jeleztem már, minő szerencsétlen viszonyok közt jött létre ez a társulat, mily szerencsétlen pénzügyi viszonvok közt működött, hogy kölcsönét akkor vette fel, midőn a pénz a legdrágább volt, és akkor is oly szerencsétlenül, hogy egyebek közt az osztrák földhitelintézettől felvett 0,000.000 aranyforint helyett kapott 2,820.000 forintot papirosban. Felemlítet temismételten, — a t. ház tudja, mert törvény hozásilag intézkedett ezen kölcsönök konvertálásáról, — hogy a lakosságot mily borzasztóan terhelik ezen szerencsétlen fmánczművcletek. Tartozom azonban annak kijelentésével, hogy ezen társulatnak legégetőbb kérdéseivel a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úrnak egyetlenegy elődje sem törődött annyira, mint ő, és csakis ő neki köszönhető), hogy a likvidáczió munkája, mely tíz éviiéi tovább hevert, a kormány kezében, általa megoldatott, és ma, rendezett viszonyok állottak be ezen társulatnál. De bajok még mindig vannak; e napokban kaptam a megye egyik kerületéből olyan panaszokat, a melyeknek felemlítésére fel lettem szólítva, ós a melyeket el nem hallgathatok. Panaszkodnak különösen a kivetés módja miatt. Nem akarom a t. házat az itt rendelkezésemre álló akták felolvasásával terhelni,