Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-658

ííSS, országos ülés tftöl. Szuhányi Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szükségét érzem és úgy vélem kötelességet teljesítek, ha a magyar mezőgazdaság ós különösen a magyar középbirtokos osztály válságos helyzetével foglalkozom. Úgy sejtem, érzem, mintha, az egész magyar gazdaközönség köréből egy mementó hangzanék felónk, hogy tárjuk fel nehéz helyzetüket, kutassuk azok okait és a lehetőséghez képest igyekezzünk segíteni. Ennek szuggesztív hatását érzem és érezni kell minden egj^es képviselőnek és a képviselők összeségőnek, a parlamentnek. Igaz, hogy ezt a fontos és nehéz kérdést már érintették a jelen vita folyamán egyes felszólalók ; igaz, hogy részben letarolt mezőn, taposott utakon kell járnom és már hangoztatott dolgokat ismételnem; de azt hiszem, még sem végzek felesleges mimkát, mert ezen bajok ós kérdések előtérbe állítása hangoztatása ós a figyelemnek ébrentartása mindaddig szükséges lesz, míg azokkal küzködnünk kell. Ugy a kisebb, mmt a közép és nagyobb földbirtokkal rendelkező osztály siílyosan megérzi bár a válságos gazdasági helyzetet, de azért merem állítani, hogy ez említett bárom réteg közül legnagyobb súlylyal nehezednek a kedvezőtlen viszonyok a középbirtokra ; mert a nagybirtok a rendelkezésére álló tőkével és hitelképességével természetesen könnyebben viseli el a pangást; a kisbirtokos szerény igényei mellett és a társadalom sem támasztva iránta követelményeket — és nem is lévén xígy adóssággal megterhelve — szintén még exisztálhat; de a középbirtokot tőkehiányával, kimerített hitelével, a, mellett, hogy kénytelen magát társadalmi nívóján is fenntartani, — legjobban veszélyezteti a válság. Pedig épen a középosztály íentartása óriási fontossággal bir nemcsak nemzetgazdasági szempontból, de nemzetpolitikai szempontból is ; ez oly általánosan elismert tétel, hogy valóban baglyokat vinnék Athénbe, ha, ezt bővebben fejtegetni akarnám. Szintúgy általánosan hangoztatott igazság, hogy különösen ez az osztály sxüyos válsággal küzd. Ha pedig e két tétel igazsága elismert dolog, csak természetes kötelessége úgy a kormánynak, mint törvényhozásnak, hogy a baj okait fürkészve, segíteni igyekezzék. (Helyeslés a jobboldalon.) És ez nem exkluzivitás valamely osztály érdekében, mert hiszen mindaz, a, mit a középosztályórt teszünk — javára válik úgy a kis-, mint nagybirtoknak is, de javára válik az ipar- és kereskedelemnek — mert ezek fejlődésének is alapja a mezőgazdaság. (Ugy vau ! Ugy van ! a. jobboldalon.) Téves volna arra a kénvelmes álláspontra KÉivu. mm. 1896—1901.' XXXIII. KÖTET. február 12-én, kedden. j (^9 helyezkedni, hogy a középosztály megmenmentése már úgyis elkésett dolog, tehát adjuk át sorsának. Épen a megmaradt rész, sok példán okulva, tapasztalatokban gazdagon, küzdelmekben megedzve, munkához szokva, levetve a múlt könnyelműségeit és hibáit, megérdemli, hogy támogassuk és létfeltételeit biztosítsuk. (Helyeslés a, jobboldalon.) Gondolhatunk ma annál inkább erre, mert miniszterünk páratlan buzgalma folytán, melyet az úgynevezett kis emberek sorsának javítására kifejtett, ma már a törvények egy sorozatával rendelkezünk, mely immár, ezt a czélt t. i. a kis emberek segítését van hivatva szolgálni: egy lépést tehát tehetünk a felsőbb rétegek helyzetének javítására is összhangzásban a miniszter úr által kifejtett programmal, hogy tudniillik a teendők úgy következnek egymásután, hogy valamint az épületnél előbb az alapot kell lerakni, úgy a néprétegek boldogít ásat is alul kell kezdeni és fokozatosan feljebb haladni. (Helyiesés a jobboldalon.) A középosztály bajai jórészt azonosak a többi mezőgazdasággal foglalkozó osztályok bajaival. így elsősorban az általános gazdasági pangás, az összes gazdasági termékek árának hanyatlása. Bár az árak alakulását főleg a, világpiacz szabályozza, de azért nem csekély befolyással vannak arra kereskedelmi ós vámszerződéseink, (Igaz! Ug van! a jobboldalon.) mint azt például a borná] látjuk és a vasúti szállítási tarifa. És itt felvetem a kérdést, hogy a határidő üzleteket nem tartja-e a miniszter úr helyesnek és időszerűnek eltörölni, vagy legalább olykép szabályozni, hogy az árak alakulására a kereslet és kínálat közti viszonynak nagyobb tér engedtessék. Állattenyésztésünket a sertésvósznól érte nagy csapás és ez ellen való védekezésünk nem vezetett az óhajtott eredményre, de legalább a meglevő állomány értékesíthetőségét kellene biztosítanunk, ós itt nem tudom, mily alappal bir az a hír, melyet egy napilap közölt, hogy az osztrák kormány megengedte ;i romániai sertés behozatalát. Szarvasmarháinkat, mint nem rég tapasztaltuk, a bécsi mészárosok akarták boykottirozni, úgy hogy mindaddig, míg hasonló eljárás ellen biztosítva nem vagyunk, a. magyar gazda nem is mer marhalén vesztésébe nagyobb tőkét befektetni. Itt szabad legyen kitérnem arra is, hogy talán a vasúti szállítási díj olcsóbbá tételével lehetne előmozdítani azt, hogy a távol vidékek gazdái szarvasmarháikat a budapesti vásárra felhozzák, mert odahaza kénytelenek tetemes veszteséggel eladni, holott Budapesten sokkal drágábban adhatják el. (Helyeslés jobbról). 22