Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-658

162 fi68. országos ülés 1901. február 12-én, kedden. az országban. Az egyes tej szövetkezetek már most is 40-—60.000 koronányi összeget osztanak ki tagjaik között évenkint, ós pedig leginkább a tavaszi és nyári hónapokban, a midőn a gazda fiókjából gyakran elfogyott az utolsó garas is. (Halljuk! Halljuk!) Ezen szövetkezetek útján a gazda rendes havi jövedelemre tehet szert, a melyre biztosan számíthat, holott eddig csak a terhei voltak biztosak, jövedelmi forrásai pedig bizonytalanok. De a milyen nagy közgazdasági jelentőségük van ezen szövetkezeteknek, oly annyira kell hansúlyoznom, hogy a tejnek értékesítése a külömböző terhek folytán olyannyira, mérsékelt, hogy az említett kedvezményelv okvetlenül meg volnának adandók. Hogy az állattenyésztést a nép szélesebb rétegeiben előrevigyük, nagyon kívánatos volna még, ha a gazdasági egyesületek rendszeresen ós évenkint tartanának tenyészállat-kiállításokat ós tenyészvásárokat a, kormány támogatásával, és ha utasíttatnának az állattenyésztési felügyelők, hogy a. községek számára szükséges tenyószanyagot elsősorban ezen kiállításokon szerezzék be. Midőn még röviden megjegyzem, hogy a t. miniszter úrnak a baromfitenyésztést előmozdító akcziójában és a tojásértékesítő szövetkezetok létesítésében szinté]! jelentékeny jövedelmi forrás megnyitását látom, áttérek mezőgazdaságunknak egyik legjelentékenyebb és legjövedelmezőbb ágazatára, a szőlészetre ós borászatra. (Halljuk! Halljuk!) E téren új lázálom tölti el az embereket. A szőlők rekonstrukcziója elsőrangú borvidékeinken meglehetősen előrehaladt; némelyik helyen már' csaknem bevégzettnek is tekintendő. Igaz, hogy igen sok adősággal járt, de kellő előfeltételek mellett meg fogja hozni a kamatját. Ezen előfeltételek pedig: hogy először is feltétlenül meg kell akadályoznunk minden idegen bornak a behozatalát; (Élénk helyeslés.) másodszor következetesen kell nyomoznunk és üldöznünk a bortermelésnek legnagyobb ellenségét, a borhamisítást•; (Elénk helyeslés.) és harmadszor pozitív tevékenységgel, étékesítő szövetkezetek létesítésével, borkiállítások és vásárok tartásával, szóval minden eszköznek a, megragadásával oda kell hatnunk, hogy ismét helyre állítsuk az összeköttetést a termelő és a vevő közönség között és ismét az országba hozzuk a külföldi vevőközönséget. A borhamisítás üldözés érői egy idő óta már alig hallani valamit. Pedig még mindig igen nagy a panasz, hogy jó pénzen nem lehet tiszta bort kapni ós a jó bornak nincsen megfelelő kelendősége. Nekem erre nézve két megjegyzésem van: először ón a szőlészetet ós a bortermelést Magyarországon oly fontos jövedelmi forrásnak tekintem, hogy annak ellenségét, a borhamisítást, hivatalból nyomozandónak és üldözendőnek tartom, még sokkal inkább, mint a doháwcsempészetet, vagy a jövedelmi kihágást. (Elénk helyeslés.) Egyedül a privát denuncziáczióra szorítkozni, nem felel meg a magyar ember természetének. (Úgy van!) Nem osztom azoknak a- nézetét, a kik ezen hamisítások üldözésétől, esetleg ezen Ítéletek közzétételétől féltik a mi szolid borkereskedelmünket. Nem, t. ház, mert egyrészt ezen Ítéletek közzététele a legjobb preventív eszköz, visszariasztani másokat a. borhamisítástól, másrészt az a tudat, hogy itt a tiszta bor állami védelemben részesül ós minden hamisítás az állam által üldöztetik, új bizalmat kelt nemcsak a belföldi, hanem a külföldi kereskedelmi világban is ós okvetlenül kedvező eredménynyel fog nyilvánulni kereskedelmi mórlegünkben is. De bár ezen negatív intézkedések magukban véve nagyfontosságúak, mégsem volnának elegendők, ha egyúttal pozitív tevékenységet nem fejtünk ki arra nézve, hogy a termelőt és a, vevőt borkiállítások ós vásárok útján összeköttetésbe hozzuk és külföldi konzulátusaink és gazdasági tudósítóink útján, s egyél) reklám útján is a külföldi vevőket, ismét behozzuk az országba. A mi az amerikai szőlővesszők termelését illeti, erre nézve daczára a nagy áldozatoknak, a melyeket erre fordítunk, mégis az a: benyomásom, mintha a t. minisztériumnak nem volna elegendő szerencséje. Még mindig nagyon keveslem a termelt vesszőmennyiséget. Pedig az iránt tisztában kell lennünk, hogy a kik akár saját erejükből, akár agrárkölcsön segélyével abban a, helyzetben voltak, hogy rekonstruálhatták szőlőjüket, azok meg is tették ezt, és a

; hátralevő, még parlagon fekvő szőlők rekonstrukczióját máskép nem várhatjuk és nem remélhetjük, mint hogyha az állam a szőlővesszők ingyenes, vagy legalább olcsó kiosztásával azt előmozdítja. Egy példát hozok fel erre nézve t. ház. Mindjárt Temesvár mellett van Gyarmatba község. 7000 lakosának csak mintegy 5000 hold föld áll rendelkezésére : világos, hogy ebből búzatermelés mellett megélni teljes lehetetlenség. E lakosságnak legalább is fele olyan, hogy nincs egyebe, mint háza és talán egy, legföljebb <:ót hold földje. De ez az egy-két hold föld azelőtt szőlő volt: a községnek 1700 holdnyi szőlőterülete volt. A filloxera pusztítása előtt e község prosperálhatott; ma: ott a legnagyobb inség és nyomorúság uralkodik, a melyen más-