Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-657
#57. országos ülés 1901. február ll-én, hétfőn. 155 fean nyilatkozik meg. Megnyilatkozik számos tanfolyamban, a melyek különösen a szőlőmívelés tekintetében 753 számra rúgtak s a melyeken 31.119 egyén vett részt; megnyilatkozik a szakképzés fejlesztése azon sok kiadványban, a melyet a t. miniszter úr a gazdaközönségnek és minden érdeklődő egyénnek juttat; (Élénk helyeslés.) megnyilatkozik azon kiadványok, oktató munkák ós füzetek által, a melyeket a magánvállalkozás útján létesíteni nem lehetne, mert ezen munkáknak kiállítása, túlhaladja azt a bevételt, a melyet az olvasó közönség részéről várni lehet, de a melynek óriási haszna sokban felülmúlja azon áldozatokat, a melyekkel az államkormányzat ezen ki a d vány o khoz hozzáj árúit. Hozzájárul azonkívül még a szakképzés fejlesztéséhez a népkönyvtárak nagy száma, a melyek a- földművelő ifjúságot is olvasottságuknak, szellemi képzésüknek gyarapítására késztetik; a melyeket a t. miniszter úr szives vot hasznos és czólszerű gazdasági művekkel is felszei*elni, s a melyeknek száma ma már százakra rug az országban. De fejleszti a szakképzést a t. földmívelósügyikormány azáltal is, hogy kezére jár a közoktatásügyi miniszter úrnak, a- mennyiben méltóztatnak tudni, hogy a, t. földművelésügyi miniszter úr szives volt a rendkivűl üdA T ösöknek bizoixyúlt gazdasági ismétlő iskolák számára szubvenczionált kurzusokban —- a melyeknek hallgatói államsegélyben részesülnek — szakképzést nyert tanítókat bocsátani rendelkezésre. Igaz, — ós ezt tartozom kiemelni, — hogy egy sajnálatos körülmény mutatkozik, a mennyiben ezen gazdasági tanítói kurzusokon oklevelet nyert egyének száma még ma is sokkal kevesebb, sem hogy kellően elláthatnák az ismétlő iskolákat s ennélfogva felkérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy a hiányokon lehetőleg segíteni méltóztassék, nehogy 7 szaporodjanak az olyan jelenségek, mint a minőket látni nagyobb városokban is, például a nagy szőlőkultúraval biró Gyöngyös városában, a mely majdnem 25.000 forintot áldoz évenként az iskoláztatás czéljaira, ós sok sürgetés daczára a gazdasági ismétlő iskola ott máig sem létesülhetett. De ha a szakképzést ily nagy mérvben fejlesztik egy országban, annak kellő gazdasági hatása, kétségtelenül csak akkor lehet, ós csak akkor van, ha az ország olyan helyzetbe is jut, hogy a mit nagy szakképzése mellett termel, értékesíteni is képes legyen. Láttuk, hogy az utóbbi időben e házban nagy aggodalom keletkezett, hogy ime a Németországban tapasz-. talható agrárius irány és a kilátásba helyezett agrár véd vámok által talán mezőgazdaságunk egy része meg fog béníttatni és nem lesz képes értékesíteni azon termelést, a melyet az ország nagy áldozatkészséggel létre hoz. A t. miniszter úr nagybecsű figyelrnét már most egy másik gazdasági ágra akarom felhívni (Halljuk! Halljuk!) és ez a szőlőtermésnek és bortermésnek értékesítése Magyarországon. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr erre a, művelési ágra is kiterjeszkedett beszédében és felemlítette, hogy 7 ime az a verseny, a mely eddig tönkre tette, sőt részben — mondhatjuk — megölte a bortermés értékesítését Magyarországon, -mindinkább alá szállt, mert hiszen statisztikailag igyekezett kimutatni,•hogy egyrészt kivitelünk 1891. óta nagyobbodott, másrészt az olasz bor behozatala kevesbedett. De, azon óriási termés-többlet mellett, a mely az országban épen azáltal áll elő, hogy egyrészt a földmívelésügyi kormányzat az ő sokoldalú tevékenységével a szőlő rekonstrukczióját nagy mértékben előmozdítja, másrészt az által, hogy, a mint méltóztatnak tudni, az agrár-kölcsönök létesítése által egy nagy ós intenzív tevékenység mutatkozik széles ez országban a szőlők rekonstrukcziója tekintetében úgy, hogy ma már, úgy tudom, 25 millió koronát tesz ki a szőlő-kölcsön az országban. Ez nagy gondosságra ós nagy óvatosságra inti egyrészt a, kormányt, másrészt a, nemzetet, hogy vájjon az ezen kölcsönök által intenzivebben létrehozott nagy szőlőtermés és bortermelés meg fogja-e a maga piaczát találni ? Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a t. miniszter úr ezen nemcsak aktuálisnak mondható, de az országra nézve életkérdést képező ügyre, tudniillik az olasz borvám kérdésére, a,z ő mélyreható és szép beszédében nem terjeszkedett ki. Már pedig méltóztassék elhinni, hogy Magyarország szőlőtermelő közönsége ezen kérdés iránt nagy érdeklődéssel viseltetik. Ez természetes is, hogyha azt látjuk, hogy a nemzetnek egy termelési ágat képviselő gazdasági rétege évtizedeken át minden munkásságát, szorgalmát a szőlőmívelésre fekteti és ha azt látjuk, hogy azon na,gy pusztítások után, melyeket a filloxera okozott Magyarországon, egy Ínséges és a legnagyobb nélkülözéssel küzdő évtized után Magyarország bortermelő népe ma, már némileg felocsúdik ezen gazdasági depraváczióból és reményeket táplál, hogy jobb idők következnek reá, ós ha azt látjuk, hogy a nagy szőlőtermés, a bortermés erősebb fejlődése után mégis a, legnagyobb csend uralkodik a, borértékesítés terén és ha azt látjuk, hogy ezt az olasz borvám behozatala okozza, a melyről a hivatalos kormányjelentés megjegyzi, hogy Olaszországban a legutóbbi időben, tehát 1899-ben is 899.962 métermázsát hoztak be 20 millió korona értékben és ha 20*
