Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-657

140 fio7. országos ülés 1901. február 11-én, hétfőn. értékesíteni, mint a mennyi kívánatos volna, tőle elvonják. így történt ez mintegy tíz év­vel ezelőtt. Akkor hiába rnag} r arázták a gaz­dák, hogy nagy befektetéseik az által érték­telenné válnak; hiába magyarázták, hogy a dohánypajta, mely deszkafalakbői van fel­építve, egyéb gazdasági czélokra nem, hasz­nálható, mégis minden kártérítés nélkül meg­vonatott ezen gazdáktól a dohánytermelósi engedélyek egy része. Én tehát elvként kívá­nom jelezni a dohánytermelésnél, hogy ezen a téren bizonyos állandóság követtessók. Mellesleg jegyzeni meg, hogy talán czél­irányos volna a cselédtörvénytől eltérőleg a dohánykertészek felfogadását az újévi határ­időtől eltérve, márczius elsejére tenni. A gya­korlati életben indokolja ezt először azon körülmény, hogy a minisztériumba február hó folyamán döntenek csak az engedélyek kiadása tárgyában; másodszor február hó végével vég­ződnek csak a dohánybeváltások is. T. ház! Állami lótenyésztésünknél, a melyről itt e házban tekintélyes szakértők szóltak már, hosszasan immorálni nem kívá­nok, (Halljuk! Hattjuk!) csak egyszerűen kon­statálom, hogy azt a nagy kincset, a melyet állami lótenyésztésünk teiiyószaiTyagában bí­runk, a jelenlegi intéző körök hazafias oda­adással és buzgalommal kezelik és a harmincz évvel ezelőtt megkezdett irányt minden el­térés nélkül üdvösen folytatják. Ezen a téren azonban az igen tisztelt földmívelésúgyi mi­niszter úrnak egy^ körülményt kell figyelmébe ajánlanom. (Halljuk! Halljuk!) Az ón felfogá­som szerint, ha még hippológicze korrekt is a könnyű telivér mén, annak az egyes feclez­tetési állomásokon, különösen a vidéken való szaporítását nem tartanám szerencsés dolog­nak. Nem pedig azért, mert jól tudjuk, hogy oly kanczák vezettetnek ezen könnyű teli­vérekhez, különösen a kisgazdák által, a me­lyek fedeztetésben a gyakorlati életben hasz­nálható egyedeket felmutatni képtelenek. (Igaz! ITgy van! jobb felől.) Nem tudom, móltóztatik-e visszaemlé­kezni az igen tisztelt földművelésügyi minisz­ter úrnak, hogy a millenáris kiállításon a többi közt ón is egyike voltam azoknak, a kik szíves figyelmét épen erre a jelenségre , felhívták, és én figyelmeztettem őt a Tolna és Somogy vármegye kisgazdáinak egy része által felvezetett egyedekre, a melyek paraszt­kancza után könnyű telrvórekből lettek nevelve. Ha tekintettük ezen lovaknak fejét és nya­kát, a hol kitűnt az atyától örökölt nemes vér, feltétlenül tetszetősek. De ha egy kicsit nagyobb kritika tárgyává tettük, ha néztük azon lovaknak francziásan kigörbűlt porló­kony patáit, a gömbölyű szárcsontokat, az igen kevéssé leeresztett mellkast és a sziv tájának sülyedését, ha néztük az alacsony kötést, a csapott fart, a kard — hátulsó lábat, a csánkoknak mindenféle beteges elfajulását: arra a meggyőződésre jutottunk, hogy annak a kisgazdának a millenáris kiállításra veze­zetett lova legföllebb csak jukkernek, és arra is csak igen ritka esetben alkalmas. Nekünk pedig, t. képviselőház, ós a lótenyésztést vezető egyéneknek is, azt hiszem, az a kötelessége ezen a téren, hogy óvjuk a kisgazdát az efféle tenyésztéstől, mert nekik alacsony vérű, eg3'­szerű kanczáiktól oly csontos ós kitartó lova­kat kell nevelniök, a, melyek míg otthon az ekéjüket bírják húzni, addig, ha helyesen neve­lik őket. a katonaságnál is alkalmazhatók legyenek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A midcui ezen észrevételeimet a lótenyész­tés terén megtettem, előállók egy, azt hiszem, a gvakorlati életben igen megszívlelendő aján­lattal. (Halljuk! Ha.lljtt?c!) Köztudomású dolog, t. ház, hogy azok a méntelepi katonák, a kik a központokban nagy ellenőrzés ós katonai fegyelem alatt dicsérete­sen, megelégedésre teljesítik kötelességüket, a midőn a, fedeztetósi állomásokra kísérik ki a méneket, nem minden tekintetben tesznek kötelességeiknek eleget. Személyes tapaszta­lataim alapján beszélek. Kis otthonomban is, de választókerületein egyéb községeiben is, sohase midasztom el a fedeztetósi állomásokat meglátogatni, és többször tapasztaltam nem­csak azt, hogy ezen drága állatainkat néha őrizetlen hagyják, hogy ezek tisztátalan álla­potban vannak, de azt is, hogy ezen mén­telepi katonák durván bánnak el ezen nemes állatokkal. Miután tudom, hogy ezek bizonyos katonai fegyelem alatt állnak, megengedem, hogy talán havonta egyszer ellenőrzik őket a méntelejobeli tisztek, ezt azonben elégséges­nek nem tartom. Minden fedeztetósi állomáson lakik egy földbirtokos, vagy egyéb intelligens ember. Ha a földmívelésügyi miniszter rír ez irányban felhívná őket, azt hiszem, ezen mén­telepbeli katonák ellenőrzésére igen üdvös működést várhatna tőlük. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Nem mondom, hogy teljes fegyelmi körben, teljes hatalommal ellenőrizzék őket, de bizonyos — hogy magyaros kifejezést hasz­náljak, — »tartsa«. lehetne attól az intelligens embertől, a ki a méntelepnek ellenőrzésére felhivatnék, és meg vagyok róla győződve, hogy sokkal nagyobb rend volna a méntele­peken. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor : A vármegyei lótenyésztő­bizottság is elintézheti azt!

Next

/
Thumbnails
Contents