Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-657
140 fio7. országos ülés 1901. február 11-én, hétfőn. értékesíteni, mint a mennyi kívánatos volna, tőle elvonják. így történt ez mintegy tíz évvel ezelőtt. Akkor hiába rnag} r arázták a gazdák, hogy nagy befektetéseik az által értéktelenné válnak; hiába magyarázták, hogy a dohánypajta, mely deszkafalakbői van felépítve, egyéb gazdasági czélokra nem, használható, mégis minden kártérítés nélkül megvonatott ezen gazdáktól a dohánytermelósi engedélyek egy része. Én tehát elvként kívánom jelezni a dohánytermelésnél, hogy ezen a téren bizonyos állandóság követtessók. Mellesleg jegyzeni meg, hogy talán czélirányos volna a cselédtörvénytől eltérőleg a dohánykertészek felfogadását az újévi határidőtől eltérve, márczius elsejére tenni. A gyakorlati életben indokolja ezt először azon körülmény, hogy a minisztériumba február hó folyamán döntenek csak az engedélyek kiadása tárgyában; másodszor február hó végével végződnek csak a dohánybeváltások is. T. ház! Állami lótenyésztésünknél, a melyről itt e házban tekintélyes szakértők szóltak már, hosszasan immorálni nem kívánok, (Halljuk! Hattjuk!) csak egyszerűen konstatálom, hogy azt a nagy kincset, a melyet állami lótenyésztésünk teiiyószaiTyagában bírunk, a jelenlegi intéző körök hazafias odaadással és buzgalommal kezelik és a harmincz évvel ezelőtt megkezdett irányt minden eltérés nélkül üdvösen folytatják. Ezen a téren azonban az igen tisztelt földmívelésúgyi miniszter úrnak egy^ körülményt kell figyelmébe ajánlanom. (Halljuk! Halljuk!) Az ón felfogásom szerint, ha még hippológicze korrekt is a könnyű telivér mén, annak az egyes fecleztetési állomásokon, különösen a vidéken való szaporítását nem tartanám szerencsés dolognak. Nem pedig azért, mert jól tudjuk, hogy oly kanczák vezettetnek ezen könnyű telivérekhez, különösen a kisgazdák által, a melyek fedeztetésben a gyakorlati életben használható egyedeket felmutatni képtelenek. (Igaz! ITgy van! jobb felől.) Nem tudom, móltóztatik-e visszaemlékezni az igen tisztelt földművelésügyi miniszter úrnak, hogy a millenáris kiállításon a többi közt ón is egyike voltam azoknak, a kik szíves figyelmét épen erre a jelenségre , felhívták, és én figyelmeztettem őt a Tolna és Somogy vármegye kisgazdáinak egy része által felvezetett egyedekre, a melyek parasztkancza után könnyű telrvórekből lettek nevelve. Ha tekintettük ezen lovaknak fejét és nyakát, a hol kitűnt az atyától örökölt nemes vér, feltétlenül tetszetősek. De ha egy kicsit nagyobb kritika tárgyává tettük, ha néztük azon lovaknak francziásan kigörbűlt porlókony patáit, a gömbölyű szárcsontokat, az igen kevéssé leeresztett mellkast és a sziv tájának sülyedését, ha néztük az alacsony kötést, a csapott fart, a kard — hátulsó lábat, a csánkoknak mindenféle beteges elfajulását: arra a meggyőződésre jutottunk, hogy annak a kisgazdának a millenáris kiállításra vezezetett lova legföllebb csak jukkernek, és arra is csak igen ritka esetben alkalmas. Nekünk pedig, t. képviselőház, ós a lótenyésztést vezető egyéneknek is, azt hiszem, az a kötelessége ezen a téren, hogy óvjuk a kisgazdát az efféle tenyésztéstől, mert nekik alacsony vérű, eg3'szerű kanczáiktól oly csontos ós kitartó lovakat kell nevelniök, a, melyek míg otthon az ekéjüket bírják húzni, addig, ha helyesen nevelik őket. a katonaságnál is alkalmazhatók legyenek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A midcui ezen észrevételeimet a lótenyésztés terén megtettem, előállók egy, azt hiszem, a gvakorlati életben igen megszívlelendő ajánlattal. (Halljuk! Ha.lljtt?c!) Köztudomású dolog, t. ház, hogy azok a méntelepi katonák, a kik a központokban nagy ellenőrzés ós katonai fegyelem alatt dicséretesen, megelégedésre teljesítik kötelességüket, a midőn a, fedeztetósi állomásokra kísérik ki a méneket, nem minden tekintetben tesznek kötelességeiknek eleget. Személyes tapasztalataim alapján beszélek. Kis otthonomban is, de választókerületein egyéb községeiben is, sohase midasztom el a fedeztetósi állomásokat meglátogatni, és többször tapasztaltam nemcsak azt, hogy ezen drága állatainkat néha őrizetlen hagyják, hogy ezek tisztátalan állapotban vannak, de azt is, hogy ezen méntelepi katonák durván bánnak el ezen nemes állatokkal. Miután tudom, hogy ezek bizonyos katonai fegyelem alatt állnak, megengedem, hogy talán havonta egyszer ellenőrzik őket a méntelejobeli tisztek, ezt azonben elégségesnek nem tartom. Minden fedeztetósi állomáson lakik egy földbirtokos, vagy egyéb intelligens ember. Ha a földmívelésügyi miniszter rír ez irányban felhívná őket, azt hiszem, ezen méntelepbeli katonák ellenőrzésére igen üdvös működést várhatna tőlük. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem mondom, hogy teljes fegyelmi körben, teljes hatalommal ellenőrizzék őket, de bizonyos — hogy magyaros kifejezést használjak, — »tartsa«. lehetne attól az intelligens embertől, a ki a méntelepnek ellenőrzésére felhivatnék, és meg vagyok róla győződve, hogy sokkal nagyobb rend volna a méntelepeken. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor : A vármegyei lótenyésztőbizottság is elintézheti azt!
