Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-656

(55<). országos Illés 1901. február 9-éu, szombaton. 133 mi népünk, a tőkével bíró nép, nagyon hiszékeny. Egy-két nagyszájú ember kérkedik bizonyos gazdasági ismeretekkel és arra bírja a pónztőkéseket, hogy egy műipari etablisszmarmek létesítésére álljanak össze ós fájdalom, a legutóbbi két évtizedben is azt a tapasztalatot szerezhettük itt az országban, hogy számos ipari vállalat, a mely ilyen csábításra indolens . tőkebirtokosok által létesült, megbukott. Gazdasági krízisek álltak be, a melyeknek orvoslására aztán a megkárosodtak ahhoz a gyógyszertárhoz fordultak, a, melyből én legalább nem adnék mediczinát, tudniillik a kormányhoz. Most a kormány sokak óhajtása szerint támogatja ezeket az iparvállalatokat, a melyek gazdászati értelmetlenséggel, kellő mennyiségű pénz hiányában létesültek. Én nem bátorítanám a kormányt, hogy az ily könnyű módon létesített ipari vállalatokat — legyen az mezőgazdasági, vagy műipar — gyámolítsa. Az lehetséges, igenis, hogy, ha kellő alapon gazdasági szakértelemmel és kellő tőkével létesült is egy egészséges mezőgazdasági ipari, vagy műipari vállalat,. mégis beáll egy gazdasági válság, a. mikor az ilyen vállalat egyes tagja, vagy több tagja sem személyes, sem reálhitelét nem tudja érvényesíteni; akkor igenis előfordulhat olyan eset, a midőn az ország közgazdasági érdeke indikálja azt, hogy a kormány az ih^en ipari vállalatokat — természetesen kellő óvatossággal, gazdasági tapintattal ós az ügyeknek kellő mérlegelésével — segélyezze ós oltalmazza. Nem vonom kétségbe, sőt tapasztalatból tudjuk, hogy a kormány ilyen esetben, nehogy a közgazdaság ilyen fennálló tőkéje veszendőbe menjen, annak megmentése érdekében közre szokott működni. Minden gazdasági foglalkozásnak, ós így a mezőipari gazdálkodási foglalkozásnak is van egy czólja, a mely nélkül mezőgazdasági ipart kezdeményezni senkisem fog, és ez a gazdasági tevékenységnek gyümölcse, jövedelme. Az a kórdós merül tehát fel, hogy a mezőgazdasági foglalkozásnak jövedelmét mi és ki biztosíthatja. A mi az első kérdést illeti, hogy tudniillik mi biztosítja a mezőgazdasági ágaknak jövedelmét, ez mindenekelőtt a termelés ügyességétől függ; ha a gazda olcsóbb tőkéve], kellő gazda,sági ismerettel rendelkezik és ki tudja keresni a javai értékesítésére a megfelelő piaczot. ha ezeket egyetemesen helyes kornbináczióba veszi, akkor biztosítja a gazdaságának jövedelmezőségét. Vannak ugyan gazdászok, a kik azt mondják, hogy nem ez. hanem egy más tényező biztosítja a gazdasági jövedelmet, tudniillik van sokak nézete szerint egy diktandó: a vámpolitika,. Nem szenved kétséget, hogy a vámpolitika a gazdaságoknak, — legyen az mezőgazdaság, vagy ipari gazdaság, — jövedelmét biztosítja, ha tudniillik a, vámpolitika oly módon gyakoroltatik ós kezeltetik, a mint ezt a gazdasági érdek indikálja. Erre vonatkozólag azonban van egy megjegyzésem. Vannak tudniillik oly termelési ágak, a melyek oly javakat állítanak elő, a mely javak a. világforgalomnak képezik tárgyát. Ezekre nézve mindenesetre a kellő tapintattal kezelt vámpolitika az értők nagyságára:, a gazdasági foglalkozás jövedelmezőségére befolyással van. És minthogy, t. képviselőház, a vámkérdés megoldása küszöbön áll. de hogy mikópen fog megoldatni, azt mi ma nem tudjuk, ós épen azért, mivel ezt ma, nem tudjuk és tőlünk független tényezőktől van függővé téve, azért ma, csak azon kéréssel járulunk azon sáfárokhoz, a kik az ország mezőgazdaságát és iparát kezelik, hogy államférfiúi tapintattal oltalmazzák meg úgy a mezőgazdasági, mint a műipari foglalkozást, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy a, kereskedésünk, a mely nincsen abban az embrióállapotban, mint a hogy a táloldal részéről egyik, vagy másik t. képviselőtársam ezt hangoztatja, hogy a kereskedés, vagyis az a kereskedő terményeinek többletét, olyan és azon piaczokra hozhassák ki, a mely piaezokon úgy a mezőgazdasági. mint a, habár csekély, de mégis müveit műipari foglalkozás is jövedelmet, találhasson. Ezek után, t. kép viselőház, minthogy én a mezőgazdasági kezelésnek mai sáfár járói, az igen tisztelt miniszter urnak — de nemcsak én, a ki ezeken a, padokon ül, hanem örömünkre a trílsó padokon ülő képviselők is, — gazdasági tapintata és államférfiúi ügyessége iránt elismeréssel és bizalommal viseltetem, azért nemcsak egyszerűen, hanem örömmel szavazom meg a költségvetést ós azt a részletes tárgyalás alapjaid elfoga,dom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Rigó Ferencz! Rigó Ferencz: T. képviselőház! Az előttem szóló t. képviselőtársamnak igen érdekes, nagy kószültségű, tudományos fejtegetésére csak egy pár szóval akarok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Igen tisztelt képviselőtársam melegen ajánlja a, birtokosnak az adósságosinálást. Én a magam részéről elismerem azt, hogy a hol papiroson gazdálkodnak, ez talán beválik, de gyakorlatban mindig siralmas dolognak bizonyult az adösságcsinálás. Felhozott statisztikai adataival, gazdasági és műipari fejtegetésedver nem foglalkozom, azokat kellőkép megmagyarázta és azt hiszem, hogy sokak előtt az, a mit mondott, úgy is van. Én az igen tisztelt