Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-656

({Síí. országos illés 1001. február 9-éni szombaton. 129 hagyhatjuk; s itten az a kórdós támad, vájjon mi Magyarországon a mezőgazdasági művelésnek, a mezőgazdasági életnek tradiezióira támaszkodhatunk-e : Igen, vagy nem? Engedje meg a t. ház, hogy ez iránti nézetemet röviden kifejthessem. (Halljuk! Halljük!) Őseink ez ország területét elfoglalták, e területet mi egész nagyságában fentartottuk eddigelé, s ezen a területen immár ezer éve gazdálkodunk. A mezőgazdasági foglalkozás azonban, úgy a hogy ez gyakoroltatott, a mint mi a • történetből ezt tudjuk, nagyon egyszerű és külterjes volt; azon igények .tehát, melyek itten a mezőgazdaság iránt tápláltattak, vajmi kicsinyek voltak; a megélhetés volt ez országban a mezőgazdaság iránti érdek ós ezt kielégítette a kürtéi;]'es mezőgazdasági foglalkozás. Egy lényeges fordulópont állott azonban be az ötvenes években. Hiszen az ötvenes évek előtt hogyan gyakoroltatott a mezőgazdaság? Pénztőke, fizetett munkások nélkül az akkor divatozott jobbágyi birtokviszony alapján. Midőn a. jobbágyi birtokviszony megszűnt és a föld megszabadíttatott, a mezőgazdasági ipar nagy fordulópontra jutott. A fordulópont abban volt, hogy a földművelők, földtulajdonosok ós birtokosok pénzzel voltak kénytelenek a földmunkásokat megfizetni. De még egy más fordulat is állott be ós ez az volt, hogy az a vámsorompó, a mely Magyarországot Ausztriától elkülönítette, a provizórium idejében felfüggesztetett ós a magyar mezőgazdaság számára új tér nyilt nyerstermónyeink értékesítésére. Azok, a kik az akkori gazdászati viszonyokat figyelemmel kisérték, és a gazdaság menetét összehasonlították az ötvenes évektől 1867-ig, arról nyerhettek meggyőződést, hogy a magyar gazdának bárha nehéz volt megkezdenie a változott viszonyok mellett a mezőgazdasági ipart, az új órában mégis jobban tudta értékesíteni javait, mert tágasabb piaczok állottak rendelkezésére. A gazdák azonban úgy állottak akkor, hogy a gazdasági ügyek menetét saját belátásuk szerint minden irányítás nélkül eszközölték. Bizonyos gazdasági akadályokat, a melyek útjokban állottak, saját erejükkel voltak kénytelenek legyőzni. Azon-, ban 1867-ban, midőn a gazdasági viszony is alkotmányos elintézést nyert, e tekintetben újabb fordulat állt be. Míg előbb a mezőgazda senkinek beavatkozást nem engedett gazdaságába, most, a midőn beléptünk a czivilizált államok hálózatába és pedig szívesen léptünk be, mások lettek a viszonyok. A felszólalások, a. melyek itt e házban történtek, s történnek most is — talán én magam is fogok egy-két kérdést megpendíteni — ós talán fognak törKÉFYH. MAPBÓ. 1896—1901. XXXIII. KÖTET. tenni a következő felszólalások részéről is, egyben kulminálnak és ez az. hogy mindenki a mezőgazdasági ügyek vezetőjétől az igen tisztelt miniszter úrtól várja a gazdasági ügyeknek közvetlen, vagy közvetett gyámolítását, előmozdítását ós segítését. Hiszen a felszólalók közt volt olyan is, ha jól emlékszem, Major Ferencz t. képviselőtársam, a ki egyenesen felszólította az igen tisztelt miniszter urat, hogy abban a tevékenységben, a mely közelismerósre és köztetszésre talál a ház minden pártjánál és az országminden vidékén, álljon talpra az igen tisztelt pénzügynniniszter úrral szemben ós követeljen tőle többet; ha jól értettem t. képviselőtársam szándékát, ő talán még akkora áldozattal is kivänja a mezőgazdaság egyes ágait előmozdíttatni, a mekkora által meg is rendülne az ország pénzügyi egyensúlya, a melynek fennállásáért pedig az egész ország igen hálás a kormánynak. Én evvel a nézettel egyet nem értek. Mi, kik régibb képviselői vagyunk a népnek, tudjuk azt, mi volt a helyzet akkor, mikor a képviselőválasztásoknál a választók elé lépve. 30—40 milliomos deficzittel állottunk szemben, s mikor a választók joggal támadták meg a képviselőket, hogy minő gazdálkodás folyik ebben az országban, a hol évről-évre, folyton-folyvást deficzittel és pedig mindig nagyobb deficzittel küzd a kormány. Akkor mi, kik a gazdasági ügyek menetét nevezetesen a mezőgazdasági ügyek menetét figyelemmel kisértük, nyilt homlokkal, mint a gazdasági ügvekhez értők, biztattuk, csitítottuk a választókat, mondván, hogy az a deficzit, vagyis az a többkiadás, melyet a kormány tesz, a nép kedvéért történik. Foglaljanak csak el várakozó állást, s be fog következni az idő, a. midőn ezeknek a nép javára tör-. tónő befektetéseknek gyümölcsét a nép a gazdasági élet minden ágában, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem másutt is, kézzel foghatólag tapasztalni fogja. (Helyeslés a jobboldalon.) A több kiadás azonban évről-évre történt, úgy, hogy a nép bizalma inogni kezdett, s csakis annak köszönhetjük, hogy a népet csitítani tudtuk, hogy fokról-fokra, lépésről-lépésre meggyőződött, hogy ezen befektetések jövedelmét a nemzet immár élvezi. Tisza Kálmán idejében történt, hogy mint pénzügyminiszter ezen a helyen férfiúi bátorsággal Ígérte a nemzetnek azt, hogy ő a pénzügyi egyensúlyt bizonyos idő alatt létre fogja hozni. És ez az államférfiú, a kinek államférfiúi működését a magyar politikában és a közgazdasági életben arany betűkkel fogja a történet fentartani, adott igéretét a szó szerint be is váltotta,. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) 17