Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-655

214 **•*•• wz&g

08 81és 1901. február 8-án, pénteken. meg volt ütve a.z alsó ajka, olyanformán, mintha egy horzsolás érte volna, a melyet rendes körülmények között beragaszt az ember egy angol tapaszszal, és azzal vége van. (Ellenmondások jobbfelöl. Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Pichler Győző: Kubik Béla: nem mond ilyent, ha nem látja. (Zaj. Elnök csenget.) Kubik Béla: Ha azt a kavicsot tényleg oda hajítják valakinek a szájához, akkor, nézetem szerint, bizonyosan ki kell hogy törve legyen az illetőnek foga is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellen-mondások jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk!) De másrészről nem képzelhetem el magamnak, hogyha a csendőr az előtte levő tömeggel dulakodásba keveredik, hogy akkor a. köpenyege hogy szakadhat ki hátul. (Ellenmondások jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) És ezt nem is hittem el neki. Miután ezen észleleteimet megtettem, visszamentem a. választási helyiségbe és kértem az elnököt, a ki már ott volt, hogy függeszsze fel teljesen a választást, mert itt a választók annyira- terrorizálva vannak, hogy alig hiszem, hogy családjaik a, további szavazásra el fogj'ák őket ereszteni. Ugyanezen nézetének adott kifejezést az ott levő kormánypárti férfiak egy része is, szintúgy a rendőrkapitány is, a ki kijelentette, hogy ő a felelősséget tovább nem fogná elvállalni (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Hát addig igen ? A lövésért igen?) azokkal szemben, a mik történni fognak. Elment; a, tanácsot megkérte a választási elnök, (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Hova ment?) és visszajött azzal, hogy ő a választást folytatni fogja. (Élénk mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Fáy István : A főispán adta neki ezt az utasítást! Pichler Győző: ő Mikónak a tojás-testvére ! (Derültség.) Kubik Béla: Megindult a választás folytatása, és mondhatom, hogy az meglehetős pártatlansággal, ós az ott levő kormánypártiak azon kívánságával fejeztetett be, hogy bárcsak egy kormánypárti szavazó se jönne többé, mert akkor »ezen választási bizottságnak vége van, és akkor innen élve el nem megy senki« ... (Derültség jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen! Bizony!) Pichler Győző: Ha tíz embert lelőttek ós megsebesítettek, akkor igen! (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Ha én ott lettem Ápolna, Bernády ma beteg! (Nagy zaj.) Endrey Gyula : Meg kellett volna nyúzni! iNagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kubik Béla: ... Annál is inkább, t. ház, miután az udvar tele volt már a felizgatott néppel. (Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Halljuk! Halljuk! Nos!) A továbbiakban teljesen korrektül folyt le a választás ós nem 'törtónt semmi, a mi tekintetben a bizottságban valami kifogásom lett volna. A teljes pártatlanság megőriztetett és így hirdettetett ki azután az eredmény is. Mindezek, kérem, reám azt a benyomást tették, hogy itt felelőssé a magam részéről nem tehetek mást, mint a, miniszterelnök urat, (Derültség a jobb- és baloldalon. Helyeslés a szélső baloldalon.) a ki ismerte azokat a főispánokat, a kik a választásokat irányították, és a, kiket neki régen el kellett volna, bocsátania abból a székből, a melyben most is ülnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeket akartain elmondani a marosvásárhelyi választásról. Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólani. Méltóztassanak helyökre menni, t. képviselő urak. (Helyre! Helyre!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy hivatalos okból tegnap jelen nem lehetvén az ülésen, nem volt alkalmam azonnal, mihelyt e kérdés itt e házba behozatott, arra- vonatkozólag nyilatkozni arról, mi a felfogásom e kérdéssel szemben, mit vélek teendőnek és mit tettem eddig ? (Halljuk! Halljuk!) Ma is a felszólalt t. képviselő urak előtt akartam szólani, hogy mindjárt az első perczben, a mely nekem erre alkalmat ad, meg is*

1 ragadjam ezt az alkalmat, hogy a házban azonnal, rögtön az ülés megnyitása után nyilatkozzam. De a t. képviselő urak, a kik jelen voltak a választáson, és a, kik személyes impreszszióikat akarták előadni, maguk nyilvánították előttem óhajukat, hogy előttem kivannak szólni, ós én ezt az óhajukat respektáltam, (Helyeslés.) mert nem akartam útját állani k, hogy mielőtt én e kérdésben felszólalok, azok a, t. képviselő urak elmondják impresszióikat ós nézeteiket, a kik jelen voltak a választáson. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, nem fogok azokra. még csak egy megjegyzéssel sem válaszolni, a miket Kubik Béla. ós Endrey Gyula t. képviselő urak előadni szívesek voltak, bár egy kicsit csábít az a konklúzió, a, melyet Kubik Béla képviselő úr mondott, a mikor felállítja közvetlenül a megelőző mondatban-azt, hogy ő tudja, hogy ott az a benyomás volt elterjedve, hogy a kormánypárti bizottsági tagok féltek attól, hogy ha még több kormánypártiszavazó jönne, mi fog történni, (Mozgás a, jobbés baloldalon. Zaj a szélső baloldalon.) viszont kon-