Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-637
£}& í>87. országos ülés 1901. január 17-én, csütörtök"n. így, — a legnagyobb megfontolással ós óvatossággal kell eljárni. És én nem osztozom abban a felfogásban, a mit Holló Lajos képviselő úr mond, hogy tegyünk próbát, majd aztán visszacsináljuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen kérdésekben próbát csinálni nem lehet. Azt, a mit Francziaországban csináltak, a mikor behozták az egyéni abszolút suffrage universelle módosításáról először a liste de scrutint, s azután visszamentek ismét az abszolút suffrage universelle-re. azt én Magyarországnak nem tanácsolom, ezen kísérleteket az ország nem bírja el. Francziaország elég erős erre, Francziaországnak a homogén, gazdaságilag, kultúrailag művelt nemzete elbírja ezen kísérleteket; Magyarországnak etnográfiai, gazdasági kulturális politikai viszonyai ofyanok, a melyek a kísérletezéstől óva intenek bennünket. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azért az általános szavazatjog behozatala ellen vagyok. Azért én a választó kerületek új berendezésének, új felosztásának a kérdését is nagyon megfontolandónak tartom ós ina nem nyúlhatok hozzá. Erre nézve is szintén megengedem, hogy ez kiegyeztető arányosító reform annak idején szükséges lesz, ettől sem zárkózom el örök időkre. De sem ezt, sem a választői czenzus kérdését, és így a parlamenti reform két nagy alkatelemének az ügyét, még ma — ón máról beszélek — nem tartom aktuálisnak és megérettnek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt a kérdést, a választási eljárás ne revidiáltassék-e? jogosultnak tartom, az megfontolandó, hogy a központokban való választás helyett a körjegyzőségekben, vagy kisebb körökben nem lenne-e jobb választani. Titkos választás nem nekünk való, azt hiszem. Nem ütöm el e kérdést a mint szokás, azzal, hogy tanulmányozni akarom, hanem őszintén és bátran kijelentem, hogy a kérdéssel foglalkozom ugyan, mert minden kérdéssel kötelességem foglalkozni, hanem kijelentem, hog3^ a reformot most ezidőszerint nem tartom aktuálisnak. (Zajos helyeslés a jobból dalon.) Werner Gyula: Ez egy államíérfiúnak ós nem egy agitátornak a felfogása! Széll Kálmán miniszterelnök: Én ezen az országgyűlésen ez iránt javaslatot benyújtani nem szándékozom, sőt állást foglalni sem kívánok ebben a kérdésben. Az országnak sürgősebb, szükségesebb kérdései vannak ennél. Én a jövő fejlődésnek akarnám fenntartani a kérdést Magyarország nagy gazdasági politikai, kulturális, szocziális és leginkább állami (Zajos helyeslés a jobboldalon.) érdekeinek mérlegelésével, annak idején tartom ezt a kérdést eldöntendőnek. Mikor fog ez bekövetkezni, arról kár lenne ma beszélni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert én azt tartom ilyen kérdésekben, a mit mondott a költő: A hazáért nem keh tudni félni, de a hazáért félni is kell merni, ha a haza jobb ügy-e úgy kívánja. Hát én félni is merek ilyen kényes kérdésben; de nem szorítkozom eg;v összezsugorodott, szűkkeblű rideg álláspontra, nem mondom, hogy annak kérdésnek nem jön meg az ideje. Meg fog jönni. Ez az állam fejlődött, ennek a társadalma fejlődött, egyes nagy termelő osztályai fejlődöttek. Igenis, mikor az aránytalanságok kiküszöböléséről lesz szó, mindezeket figyelembe kell venni, még pedig a jogfejlesztós ós a jogok kifejlesztésének alapján. De ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy megnyugvással tehessek javaslatot. A belügyi tárczát elfogadásra ajánlom. (Hosszantartó, élénk helyeslés, taps jobbról és a baloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tárgyalást nem folytatjuk. Ajánlom, hogy a. ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa, s napirendjére tűzze ki a belügyi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalását, s ezzel kapcsolatban a belügyminiszternek a póthitelről szóló törvényjavaslatát. Hozzájárul ehhez a ház? (Igen!) így ezt a ház határozataként kimondom, ós az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 20 pereskor.)
