Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

7Q 637. országos ülés 1901. egész seregére. Ha mi, t. képviselőház, kizárjuk ezeket az elemeket innen, akkor teljesítheti-e ez a ma már megvénhedett társadalmi parlament kötelességót ? Nem veszik-e észre, hogy olykor-olykor felmerülnek kérdések, a melyeket itt a házban senkisem mer bolygatni, mert itt egy ós ugyanazon, félszázadon át összeházasodott társadalmat képviselik, (Tetszés a szélső baloldalon.) és barátság által, házasság által, rokonsági viszonyaik által, gazdasági összeköttetések által feszélyezve vannak, hogy bizonyos kényes kérdésekhez a parlamentben hozzányúljanak. Hiszen mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy a parlamenti ellenőrzés nemcsak ellenzéki feladat, mert hiszen a képviselő egyáltalában ellenőrzésre van hivatva, bármely párthoz tartozzék is. Tehát a mikor az ellenőrzési képességét bírálom a parlamentnek, akkor nemcsak az ellenzéknek az ellenőrzési képességét bírálom, hanem az egész parlamentet a maga összeségében, a maga megalkotásában. És mert ez így van, én azt hiszem, hogy nagyon idején volt, hogy Holló Lajos t. barátom és képviselőtársam tegnap az ő igazán szépen felépített és érvekben gazdag beszédében a parlamenti reformot is ide vetette a ház elé. Tessék elhinni, hogy ez ma már nem olyan éretlen kérdés, mint a hogy a t. miniszterelnök úr hiszi. Nem is képzeli a t. miniszterelnök úr, hogy mellette, a háta mögött, körülöte, a társadalomban hogy zsong-bong már ez a kérdés, ós ha nem vigyáz, fait accomplival fog előállani vagy ez a, társadalom, vagy ez a parlament, vag}

7 más miniszter ő utána vagy ő mögötte, vagy ő mellette. Mert ez a kérdés igenis már megérett, láthatja ő ezt mindenütt szóles e társadalomban, a hol e kérdésekkel foglalkoznak, a sajtó minden terén, a hírlapok minden hasábján, ma már a kormányhoz közel álló lapokban is. Röviddel ezelőtt az Országos Iparos egyesületben személyesen tanúja voltam annak,hogy egy gyűlésen, a melyen egy exczellencziás belső titkos tanácsos úr, Matlekovics Sándor elnökölt és a hol jelen voltak a munkaadóknak igen kiválójai, ott volt például Thók Endre nagyiparos, mint ezen egyesületnek alelnöke, Neuschloss Marezel, egy előkelő vállalkozó, és nagy munkaadó, hogy ott a munkavezetőkkel és a munkásvezérekkel együtt milyen őszintén tárgyalták a parlamenti reform kérdését, mennyire hangoztatták mindannyian, hogy a munkást be kell venni az összes közszabadságokba, hogy a nmnkásoknaJv vissza kell adni a g vülekezési szabadságot, az egyesületi szabadságot; vissza kell uiuár 17-óJi, csütörtökön. adni az agitáczionális jogát, és mondhatom, legkellemesebb meglepetésemre, a munkaadók a munkásokkal vállvetve állottak ott elő ezzel. És ugyanott láttam azb is, hogy egyik felszólaló, egy nagyobb vállalkozó ós munkaadó, egy felolvasásában, a melyet Millerand franczia miniszternek sztrájktör vónyjavaslatáról tartott, áttért a munkakérdósre, áttért tehát a közszabadságok kérdésére is — mert ő is érezte, hogy ez azzal összefügg — s ezeket mondotta (olvassa): »Meg kell tehát engednünk, hogy a munkások ne csak testületileg szervezkedhessenek, hanem azt is, hogy czóljaik elérésére a törvény határain belül Írásban és szóval propagandát csináljanak, hogy egymás közt pénzt gyűjthessenek, azt jóváhagyandó alapszabályok értelmében mmikanólküliek, sztrájkolok segélyezésére fordíthassák. Mindezek a dolgok megtörteimnek ma is. de nagy részt titokban, elszámolás, ellenőrzés nélkül. Sokkal helyesebbnek látszik a meglevő mozgalomnak törvényes utat engedni, a nyilvánosság jogát megadni, egyúttal a nyilvánosság által biztosított ellenőrzést érvényre juttatni. Ezeket összefoglalva, azt kívánom, — és ez akkor kifejezte az Országos Iparegyesület vezető embereinek nézetét, melyet ott mindenki helyeselt, sőt felszólalásaikkal csatlakozásukat jelentették ki kiváló munkaadók, mondom tőkések, a kik a munkásokat foglalkoztatják, a kik állandóan a munkások ezreivel érintkeznek.— hogy az állam a munkások szervezkedésével szemben az egész vonalon legalább is azt a jóakaratú neutralitást gyakorolja, mely a munkaadók érdekszövetkezetével szemben érvényesül. Kívánom, hogy a munkások gyülekezési joga ugyanazon hatósági ellenőrzés mellett biztosíttassák ; kívánom, hogy a. munkások szakegyesületei a sztrájkra anyagilag megtehessék előkészületeiket, stb.* Azt mondj a azután többek között (olvassa): » Abban az erős meggyőződésben vagyok, hogy a mostani ellenséges viszony munkás ós munkaadó között elviselhetetlen súlylyal nehezíti a nemzet jótékony fejlődóst ós hogy ezen természetellenes viszonynak átalakulását csak a munkások jogos követeléseinek kielégítésével, minden téren való egyenjogosításukkal lehet elérni. Vonjuk be munkásainkat, kiknél józanabbakat, tisztességesebbeket, főleg hazafiasabb órzelműeket a föld kerekségén alig találunk, tanácskozásainkba, ós tegyük őket gondjaink és törekvéseink osztályrószeseivé.* így beszéltek néhány héttel ezelőtt már az Országos Iparegyesületben. De a szaksajtó hasonlóképen beszól már a közjogok kiterjesztéséről, a parlamenti reformról. Hiszi-e tehát