Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-636

eSö. országos ülés 1901. január 16-án, szerdán. 49 kel a megczáfolhatatlan és nézetem szerint az élet által száz ós száz esetben beigazolt tényekkel illusztrálni? Csakis annyit, hogy a magyar közigazgatást megjavítani, átidomítani olyanná, hogy az ne nyűg legyen a nép nyakán, hanem támasz, a melyben a gyenge' és erős egyként bizakodhatik, mindaddig nem lehet, míg a végrehajtó közegeknek teljes és tökéletes erkölcsi ós anyagi függetlenségét nem biztosítjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindaddig, t. képviselőház, míg az a köztisztviselő nincs tudatában annak, hogy ő neki semmiféle más mellékkörülményekre nem kell tekintettel lennie; mindaddig, a míg az a köztisztviselő nem érzi azt, hogy ő neki elhatározásában semmi mást, csak tisztán ós kizárólag saját meggyőződósét és a törvényt kell irányadó zsinórmértékül tekintenie : mindaddig, a míg ezen helyzetet reá nézve nem biztosíthatja jogainak ós kötelességeinek a legapróbb részletekig kiterjedő körvonalozása ; szóval, t. képviselőház, mindaddig, a mig a köztisztviselők szolgálati pragmatikája és az ennek keretében biztosított fegyelmi jog igazságos gyakorlása, meg nem győzi a magyar közigazgatási tisztviselői kart arról, hogy ők nem közönséges páriák, a kikkel a, hatalom kényekedve szerint rendelkezhetik, hanem a birói függetlenség minden altributumaival ellátott funkczionáriusaí a közhatalomnak: mindaddig, t. képviselőház, a miniszterelnök úrnak minden törekvése a közigazgatás javítására csak kárba veszett időpazarlás és papiros pusztítás lesz. Széll Kálmán miniszterelnök: Benne van a programmomban! Mezőssy Béla: Nagyon örvendek, hogy a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogj? benne van a programmjában, de ne csak a programmjában legyen, hanem legyen már a magyar törvénykönyvben is végre valahára benne! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd jön! Nem lehet mindent egyszerre! Mezőssy Béla : Örömmel veszem tudomásul a miniszterelnök úr ezen kijelentését, hogy jönni fog; ez kétségtelenül haladás, ós ón azt hiszem, hogyha az a törvény benne lesz a magyar Corpus Jurisban, az hatalmas előrelépés lesz a magyar közigazgatás jósága felé. (Helyeslés balfelöl,) De, t. képviselőház, ez természetes is, mert erkölcsileg függő és anyagilag megalázott tisztviselői karral jó közigazgatást megteremteni teljes lehetetlenség. Már pedig, hogy kissé a dolognak anyagi részével is foglalkozzam, minő a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzete? Eltekintve azoktól a kevés és tiszteletre méltó kivételektől, a kik nem annyira a megélhetés, KÉPVH. KAPLÓ. 1896—1901. XXXH. KÖTET. mint inkább a nobile officium kedvéért töltik be közigazgatási állásaikat, a. legtöbbnek sorsa így alakúi: Az egyik rész, miután nyomorúságos javadalmazásából sem magát, sem pedig családját eltartani nem tudja, lassacskán feléli azt a keveset, a mi talán az ősi hét szilvafából még megmaradt, és aztán összeköttetéseihez folyamodik, kimeríti mindenféle hitelét, a mit csak igénybe venni lehet, és így eladósodva, szellemi erőinek napról-napra érezvén csökkenését, sablonszerűleg, szárnyaszegetten dolgozik és megátkozza azt a perczet, a melyben magának ilyen élethivatást választott. De, t. képviselőház, ez csak az egyik rósz és ez a becsületes rész. Ellenben a másik ideig-óráig talán megpróbálja szintén a, becsület útján haladni, de látván, hogy ezen az úton hová jut, a könnyebb oldaláról fogja fel az életet, és megnyugtatja lelkiismerete szavát azzal, hogy teljesített munkájáért joga van annyi ellenszolgáltatást követelni, a melylyel magát ós családját fentarthatja, és miután nem ad neki annyit sem a község, sem a megye, sem az állam, hát megszerzi a hiányt egyszerű úton, ott a hol lehet, a hivatalos becsület árán. így születik meg azután, t. képviselőház, a korrupcziónak az a százféle faja és neme. a mely ez országot már legszélesebb rétegeiben áthatotta ; így születik meg, t. ház, az a szerencsétlen helyzet, a midőn a nép az ő közigazgatási tisztviselőjében nem az ő gyámolítóját és védőjét látja, hanem pénzen megvehető és pénzzel befolyásolható elnyomóját gyűlöli meg benne csupán. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ez, t. képviselőház, a szomorú valóság, és hogy a közigazgatási tisztviselő nyomorúságos javadalmazása ezt az áldatlan állapotot némileg indokolttá, teszi, legyen szabad e tekintetben a ^Magyar Közigazgatás« czímű szaklapnak adataira hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Hosszas statisztikai fejtegetésekkel nem akarnám untatni a házat, tisztán ós kizárólag csak egy hivatali állást veszek, tudniillik a főszolgabíró javadalmazását. (Egy hang a szélsőbalon : A fel érc kellene leszállítani!) Én épen ellenkező nézetben vagyok, t. képviselőtársam, mert azt hiszem, hogyha felére szállítanék le a főszolgabirák fizetését, akkor még inkább rá lennének utalva arra, hogy mellékjövedelmeket vegyenek igénybe ós ezeknek igénybevétele mindig a legszegényebb néposztály rovására megy. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) 'Ezen statisztikai adatok szerint tehát, t. képviselőház, a törvényhatósági főszolgabirák fizetése Magyarországon átlag 1234 forint és 59 krajczár, a szolgabirák fizetése pedig 7