Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-650

406 fioO. országos ülés 1901. február 1-én, pénteken. kellene ajánlania. Most ón kérdek minden magyar embert és minden képviselőt: hát az a gazdasági nagy kérdés, az önálló vámterület kérdése nem elég fontos-e a képviselő uraknak legalább arra, hogy figyelemre méltólag vagy pártolólag adják ki azt a kormánynak? Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy hiszen ma még nem aktuális a dolog, ma a képviselőház e felett nem határozhat. Hát kinek adja ezt a tanácsot a t. miniszterelnök úr? Yan itt valaki, a ki ezen kérvény sorsa feletti tárgyalásnál azt indítványozta volna, hogy mondja ki a képviselőház, hogy ma már az önálló vámterület alapjára helyezkedjünk? Széll Kálmán miniszterelnök: Hát akkor mi értelme van? Polónyi Géza: Kérem, ilyet nem lehet inczideutaliter mondani. Itt nem arról van szó, hogy a képviselőház ma véglegesen és érvényesen döntsön a kórdós felett; hisz a képviselőház házszabályai kioktatják a t. miniszterelnök urat arról, hogy egy ilyen kérdésben csak törvényjavaslattal, illetőleg törvénynyel dönthet a képviselőház, de kérvények alapján institutiv rendelkezést semmiféle parlament a világon, különösön pedig a magyar parlament nem hozott és nem is hozhatott. Akkor tehát, midőn Kossuth Ferencz t. képviselőtársam és barátom, a kit szivem mélyéből üdvözlök ezen mai fellépése alkalmából, ezen javaslatot ma benyújtotta, mit jelent ez ? Nem-e azt, hogy a képviselőház törvény alakjában döntsön, ezen a. nemzetre nézve nagyfontosságú, kiváló horderejű nagy kérdésben, a melylyel minden nemzet foglalkozik ős a kórvényt a kormánynak pártolókig akarja kiadatni. És ezzel az utasítással annyit tegyen meg legalább, a. mit maga a kereskedelemügyi miniszter úr is hirdet: hogy tessék a közvéleménynek foglalkozni ezzel a kérdéssel, nem pedig aludni ós ráülni az autonóm tarifa nem tudom micsoda kotyvasztékára, a melyet senki sem ismer még eddig, hanem tessék a kormánynak kezébe venni az ügyet. De tessék magának a kormánynak kezébe venni az ügyet, tessék irányítani a közvéleményt, tessék módot ós alkalmat nyújtani a törvényhatóságoknak ós testületeknek, hogy a: nemzet jövőjét annyira fontosán érdeklő kérdéssel foglalkozzanak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha tehát Kossuth Ferencz t. barátom egy indítványt nyújt be, a melyben azt kéri csak, a, mit a kereskedelemügyi miniszter úr programmja gyanánt hirdet, mi lehet az oka annak, hogy a t. miniszterelnök úr egy ilyen elintézéssel szemben elzárkózik? Bocsánatot kérek, t. miniszterelnök űr, eddig lehetséges volt a bujkálás politikáját folytatni; ma már ébren őrködünk ezen kérdés felett ós nem fog sikerülni a bujkálás politikáját továhb játszani. Itt a legsürgősebben állást foglalni kell ebben a kérdésben, mert a közvélemény már elég erős ós elég erős ez a párt is arra, hogy megakadályozzuk a jövőre, hogy a nemzet nagy érdekei szempontjából a settenkedésből politikai tőkét csináljanak. (Ugy van! Úgy VÜK ! a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr felfogását abszolúte nem értem, miután a kórvényi bizottság javaslatával szemben tett indítvány a t. kormányelnök úrnak sem politikai reputáczióját, sem pártállását abszolúte semmi tekintetben nem érinti, mert hiszen nem is tartalmaz sem bizalmatlanságot a kormány iránt, sem szemrehányást, hanem tartalmaz egy egészséges indítványt, a mely azt czélozza, hogy az a kérvény ne egyszerűen tudomásul vétel végett, ne a sutbadobás czéljából adassék ki, hanem adassék ki pártolólag oly czélból, hogy a kormány innen a képviselőházból utasíttassék, hogy a közvélemény irányítása szempontjából ragadjon meg minden alkotmányos eszközt arra, hogy az ország ezekben a kérdésekben tisztán lásson. Azért én nem foglalkozom. Mezei Mór képviselő úrnak azzal a luminózus ötletével, hogy a fővárosi merkantilistáknevében proklamálja azt. hogy az agráriusoknak nem kell az önálló vámterület. Majd arról beszélek alkalmilag, hogy mennyit érnek az arguinen-. tirmai ; de foglalkozom kizárólag azzal és kérdem, a t. miniszterelnök urat, mi szükség van arra, hogy Magyarország közvéleménye és politikai véleménye ketté választva, mint tábor, táborral álljon szemközt e nagy kérdésnél? Mi szüksége van a, t. miniszterelnök úrnak elzárkózni oly kérelem elől, mely az ország érdekébe]! áll ós a mely legalább annyit bizonyítana, hogy a nemzet képviselőtestülete komolyan, fogja fel ezt a tiszta ós világos kérdést? És én nem várom a t. miniszter úrtól, hogy makacsul ragaszkodjék álláspontjához; erre szükség van már csak azért is, mert ebben a kérdésben nemcsak mint magyarok, hanem mint pártpolitikusok is foglalunk állást. Ezért üdvözlöm én Kossuth Ferencz t. képviselőtársamat mai felszólalásáért és indítványáért és kérem- a. t. miniszterelnök urat, hogy ahhoz hozzájárulni szíveskedjék," (Elénk Itelyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Polczner Jenő: Halljuk Radoczát! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én már egy párszor adtam tanújelét annak, és méltán hivatkozhatom reá, hogy ón minden jő tanácsot, útmutatást, kitanítást, figyelmeztetést igen szívesen veszek. De bocsánatot kérek, a kioktatásnak azt a