Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

34 *&&• országos ülés 1901 . január 15-én, kedden. Pichler Győző: De csak tessék mondani, én a magyar művészetnek mindig csinálok reklámot! Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem mondom, hogy a, képviselő úrnak valami nagy, akármiféle czélja van. De megpretendálom a képviselő úrtól, hogyugyanazon fegyverekkel éljen velem szemben. Mi szükség van ilyen nagy animozitásra, mikor én azt mondottam, hogy a kérdésben még állást sem foglaltam? (Úgy van! jobbról.) Hogy lehet azt mondani, hogy reklámot csinálok? És azt meri mom dani a képviselő úr, hogy az igazságot akarja állítani, hogy a mit én mondottam, az ellenkezik tegnapi leiratommal. Vagy nem értette a képviselő úr azt. a mi a, leiratban van, vagy azt nem értette, a mit most mondtam. Én azt mondtam, hogy engedélyt adtam a terv elkészítésére; a terv elkészítésére való engedély pedig nem az építésre való engedély, az nem elhatározása az építésnek, az nem állásfoglalás a kérdés végleges elintézésére. En azt mondtam, hogy még arra nézve nem határoztam, hogy általában újra építjük-e a. nemzeti színházat, (Úgy van! jobbról) hogy oda építjük-e és kivel építtetjük meg? Hát tiltakozom a t. képviselő árnak állításai ellen mint olyanok ellen, a melyekben egy csepp, de szemernyi igazság sincsen. És a képviselő úr azt mondja, hogy két év óta ez az első eset, hogy nem feleltem egy közbeszólásra. Hát megjavítom magamat, ós ezt a vádat nem akarom rajtam száradni hagyni. Azért nem feleltem, mert nem értettem ; mert ha a közbeszólások tömegesen jönnek, akkor azok a lárma és kiáltás alakját veszik fel és nem érti meg az ember. Most már megértettem. Azt kérdezték, hogy kikkel tárgyaltam. Tárgyaltam a magam orgánumaival, tárgyaltam azokkal, a kikkel köteles vagyok tárgyalni. Ha Fellner és Helmer megcsinálta a tervet, az intendáns dolga azt nekem előterjesztem ós az én dolgom azt a magam hatósága dvörében megvizsgálni, a mit eddig még nem tettem. A képviselő úr úgy látszik, már megvizsgálta, ón nem vagyok még abban a helyzetben, hogy ezt megtettem volna. Az ón dolgom megvizsgálni és aztán deczidálni, hogy lehet-e azon a helyen építeni a színházat, hogy ki építse, ki nem ós hogy általában építsük-e. Nekem az a benyomásom, hogy a képviselő úr most furcsán járt. Elhatározta, hogy nagyon fog haragudni a válaszomért, mert azt hitte, azt fogom mondani, hogy befejezett dolog, hogy így, ^agy amúgy határoztam. És pedig ellenkezőt mondtam, és a képviselő úr hamarjában nem tudott ehhez alkalmazkodni. (Derültség és tetszés jobbról.) Én nem mondtam végleges konkluzumot, sőt megmondtam, hogy még abban a kérdésben sem akartam állást foglalni mint belügyminiszter, — nemhogy prejudikáltam volna a törvényhozásnak, — hogy általában építsünk-e ós ha építünk, hova építsünk. Ezt világosan megmondtam és ha a képviselő úr nem akarja ezt meghallani, vagy megérteni, arról nem tehetek. Hanem azt az egész nagy felbuzdulást egyáltalában nem értem, mert állásfoglalásom a lehető legobjektivebb, lehetőleg legkevésbbé prejudikáló, és abban kulminál, hogy minden tekintetben szabad a kezem. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) ' . _ Elnök: Következik a szavazás. A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úrnak válaszát: igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik a választ méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Minthogy a legközelebbi ülésnek ideje és napirendje meg van állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 20 perezkor.) \