Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-644

250 <í44. országos ülés 1901. január 25 én, pénteken. részleteket adni, de a fő, hogy megtudjuk, hogyan áll ez a dolog, mik történnek benne addig is. (Helyeslés a szélsőhalon.) a, meddig ezt a kényes kérdés a nyilvánosság elé lehet hozni, ííem adatokat kérek, melyeket fel lehet használni, de azt kérdem, hogy hogyan áll ez a kérdés? Erre is kötelességünk felelni, a midőn ily közel van a megoldás szüksége, a midőn oly égetővé kezei válni az, hogy nyilatkozatra, kényszeríttessék a miniszter, (igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én, t. ház, nem tudom mit felel majd a miniszter úr. de tavaly ugyanezt a kérdést felvetette Rátkay László t. képviselőtársam és többen, így azt hiszem, Komjáthy Béla, Polónyi Géza képviselő urak is hosszasan foglalkoztak vele, ós akkor a miniszter úr felszólalt, s a következőket mondta (olvassa) : »Miszerint az ország összes közigazgatási tényezőinek harmonikus védelmére vonatkozó kereskedelmünk biztosításáról ós fejlődéséről a vámtárgyalások alkalmával is kell gondoskodni.« Es hozzá, tette, maga, is roppant praktikus ember lévén (olvassa): -»Kórem, ha ezt felelem pedig csak ennyit felelhetek, akkor biztosan frázisnak fogja mondani Polónyi Géza képviselő úr,* így méltóztatott mondani, epedig többet nem felelek.* T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, ha aztkérem, hogy ily állítással, — csakugyan a miniszter úr saját szavát használom. — ilyen frázissal ne álljon elő ilyen kérdésben, mert e kérdésre formálisan megfelelhet a nélkül, hogy indiskrécziót követne el, a mely indiskrécziót esetleg a további tárgyalások folyamán ellenfeleink kihasználhatnák. Elismerem ugyanis, hogy harez és háború alapján lehet csak megállapítani a tarifát, de mondom, ne álljon elő ilyen frázissal, hanem világosítsa fel a nemzetet az irány felől, a melyet terveznek. Mert ha a miniszteri székből ily nyilatkozat felhangzik, ha csak néhány ember is akad, ki erre a nyilatkozatra ezzel a kérdéssel foglalkozni keKd abban a,z irányban, a melyet a kereskedelemügyi miniszter úr jelez, ha a, közvélemény, az egyes polgárok a maguk munkaerejével iparkodnak hozzájárulni, a mi minden ily nyilatkozat után előfordul, a, mint talán a miniszter úr is jól tudja saját tapasztalatból, ezzel is a kérdés kivitetik a közvéleménybe, és ha a miniszter úr igazán meg akarja védeni Magyarország érdekeit és ezzel szemben ellenfeleket talál, akkor a kereskedelemügyi miniszter úr helyzete százszor és ezerszer erősebb, ha mögötte öntudatos közvélemény áll, a mely tudja, hogy a miniszter urnak igaza, van, mintha, sötétben van a közvélemény ós a miniszter úr csak a mellét veri és hangoztatja, hogy » magyar szempontot tartok szem el ott,«. de a. közvélemény nem látja át, hogy csakugyan magyar szempont-e az, hanem azt puszta szóra el kell hinnie. (Igaz! Úgy ram! a szélsőbalo-n.) ".'.•' Ha már a külországokkal és birodalmakkal kötött szerződésekről van sző, röviden meg akarok emlékezni e kérdésnél külkereskedelmünkről is. A legfontosabb, vagy egyik legfontosabb feladata, — így disztingválok — volna a miniszter úrnak a külkereskedelem emelése. Tavaly is szóba került ez, két évvel ezelőtt is szóba került, azelőtt is szóba került mindig. A. dolog mélyébe egy parlamenti vita keretében nem lehet bocsátkozni, de kétségtelen, hogy az utóbbi két évben egy reform történt, mely legjobb Júzonyítéka a mi gyadraságunknak, hogy rá vag3umk utalva pénzzel tudomást szerezni oly dolgokról, melyekről máshol a, külügyi hivatalok tudósítják az országot és a melyről tavaly Rátkay László t. képviselőtársam megemlékezett, hogy tudniillik 500.000 koronát kell költenünk arra, hogy kereskedelmi szaktudósítókat alkalmazzunk, a kiknek helyzetét nagynehezen megállapítottuk a külügyi hivatalokkal szemben, hogy tudniillik mellé- vagy alárendeltek legyenek-e. Miután tavahy az igen tisztelt minszter úr ezzel akarta, bizonyítani, hogy a külkereskedelem érdekeit mennyire szivén hordozza, most legyen szives talán röviden felvilágosítani a, képviselőházat arról, hogy mit műveltek azok az emberek ós félmilliót mire adtunk ki. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kiket küldtek!) Hogy kiket küldtek ki, avval nem foglalkozom, mert a, személyi részét a kérdésnek nem akarom érinteni; én egy-kettőt ismerek közülök. ezek tudományosan igen képzett emberek. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Csak tessék velük foglalkozni, helyt állok! Pichler Győző: Nem azért kérdezem ezeket, hogy kíváncsiságomat elégítsem ki, vagy bármikép kétségbe vonnám, hogy ezek helyesen működnek, hanem az bizonyos, hogy a közvéleményben nem tudják ezeknek hatáskörét, pedig, ha a közönség tudja, hogy mire terjed ki a hatáskörük, hogy milyen ügyekben mennek jelentések a, minisztériumhoz, a melyek a minisztériumot esetleg intézkedésre buzdítják, akkor talán a közönség, a belföldi ós a külföldi kereskedelmi világ, a, melynek érdekében ez az intézmón}^ létesült, oda fordulna hozzájuk, ós támogatná őket tevékenységükben. A kereskedelemügyi tárcza tárgyalásánál nem lehet szem elől tévesztem és meg kell említeni, már csak azért is, hogy a miniszter