Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-643

C>43. országos ülés 1901. jauuár 24-én, csütörtökön. 241 egyszerre és mesterségesen nem lehet. Én ez állitások igazolására hivatkozom a legközelebbi példára Romániára, a mely nagy áldozatokat tett, hogy az iparát fejleszsze ós eleintén virágzásnak is indult ott az ipar, de egy pár évi tapasztalás bebizonyította, hogy erejüket nem ismerték, a létező viszonyokkal nem számoltak, mert Románia ipara csakhamar oly válságba került, hogy a ráfordított áldozatok majdnem hiába valóknak bizonyultak. Az iparfejlesztés, az ipar feltételei: az arra termett sűrű népesség, a szakértelem, a hajtó erőnek és feldolgozandó czikkeknek közelsége és olcsósága, a fogyasztó közönség, piacz, helyes kereskedelem ós vámpolitika és a mit talán legelőször kellett volna megemlítenem, a szükséges tőke. Lássuk már most, hogy megvannak-e ezen feltételek hazánkban? Az ipar több ágazatában örömmel kell konstatálnunk, hogyha nem is elég, de sok kiváló szakerőnk van, azonban sajnos, van iparunknak számos oly ágazata is. a melyeknél a kellő szakerőknek nagy hiányában vagyunk. Épen ez lesz szerintem a kereskedelmi iskoláknak feladata, hogy kiterjeszkedjenek ezen ágazatokra is, a melyeket működésük körébe eddig nem vettek fel. Sűrű ós arra termett népesség a hazában még nem sok helyen van ós az a szomorú jelenség, hogy épen azon vidékeken, a melyek a legalkalmasabbak volnának ipari vállalatok létesítésére, öltött legnagyobb mérvet a kivándorlás s azoknak a részeknek népessége vagy fogy, vagy nem szaporodik kellő mérvben. Azt hiszem, hogy a legszükségesebb dolog /tehát, hogy iparkodjunk ezeken a vidékeken ipari telepeket létesíteni, a mi a kivándorlás okainak csökkentéséhez is nagy mérvben hozzá fog járulni, Fában, vízben, szónben bővelkedik ez az ország. Erdélyben valóságos rejtett kincses bányája van az ipari feldolgozásra alkalmas anyagoknak és ép az a különös, hogy ezeken a vidékeken nélkülözzük legjobban az ipartelepeket, de én azt hiszem, hogy nem oly messze van az az idő, mikor Erdélynek ezen rejtett kincsei fel lesznek tárhatók és a nemzeti vagyon gyarapodásához hozzá fognak járulni. (Halljuk! Halljuk!) A legnagyobb bajunk az, bog}' az iparra szükséges tőkéknek nagy hiányával vagyunk, és hogy a magyar ember, sajnos, nem igen alkalmas még eddig az ipari vállalkozásra. Tisztán idegen tőkével ipart teremteni én a magam részéről nem tartanám helyesnek, és addig, míg Magyarországon nem iparkodunk magunknak kellő tökét szerezni, az ón csekély nézetem szerint addig igazi magyar iparról beszélni alig lehet. Azután én azt tartom, hogy a jövőre a gyermekek JEÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXII. ' KÖTET. nevelésénél nem tisztán a rögre, meg a hivatárnoki pályára kell a súlyt helyezni, hanem ipari és kereskedelmi pályára is kell a gyermekeket nevelni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Erre talán valaki azt a kórdóst intézi hozzám, hogy hogyan ajánlhatom ón ezt, mikor kereskedőink ós iparosaink kis száma maga is'válságos és rossz helyzetben van. Azonban és erre a kérdésre egy kérdéssel felelek. Hát a mezőgazdák és a hivatalnokok rózsás helyzetben vannak? Az ipar új tőkéket terem ós azok az új tőkék új exisztencziákat képesek eltartani. Különben nálunk rendkívüli nagy tere van még az iparfejlesztésnek, hiszen oly tárgyak tekintetében, is, a melyek napi szükségletet képeznek, a melyeknek előállítása nem is igényel valami nagy ipari szakértelmet, egészen a külföldre vagyunk utalva,. Kézelőt, gallért, nyakkendőt egy pár éve csinálnak csak Budapesten. És mi csoda ez az ország; szükségletéhez képest? Gombokat, botokat stb. mind majdnem tisztán külföldről hozunk be. S ha a külforgalmi statisztika adatait nézzük, akkor különös kéj) tárul elénk. Ezen adatok olyanok, hogyha, nem lennének nagvon is szomorúak, majdnem nevetségesnek merném azokat állítani. Engedje meg a t. ház. hogy csak egy adattal szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) 1899-ben kocsikenőcsre, erre a primitív czikkre adtunk a külföldnek 375.000 koronát, gépolajra 379.000 koronát, sörre ötmillió koronát, eczetre 97.000 koronát, kenyérre, Magyarországon kenyérre! 171.000 koronát, sonkára 1,780.005 koronát, rínom sajtra, két millió koronát, csokoládéra másfél millió koronát, czukorsütemónyekre másfél millió koronát. medveczukorra 108.000 koronát, kenőásványolajra hárommillió koronát,, joamutesipkére hárommillió koronát, zsákokra hat és fél millió koronát, női ós férfi kész fehórneműekórt 14 millió koronát, (Mozgás.) hajkeféért egymillió koronát, durva csomagoló jmpirórt három millió koronát, keztyűkért három és fél millió koronát, vasszögre 4,700.000 koronát és fából készült — nem vas karikára, hanem — gyermekjátékra 1,352,000 koronát. (Mozgás.) Ha, tehát, t. ház, ezeket az adatokat látjuk, akkor igazolva, van az az állítás, hogy roppant nagy, tág tere van nálunk még az iparfejlesztósnek és csekély nézetem szerint az a helyes iparpolitika, (Halljuk! Halljuk!) ha első sorban arra törekszünk, hogy ezeket a mindennapi szükségletet képező és nem nagy ipari fejlettséget kívánó tárgyakat itthon állítsuk elő és csak ott törekedjünk a külföldi piaczok megszerzésére, a hol a, termelés fogyasztásunkat tálhaladja. Mielőtt befejezném előadásomat, enged31