Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-643

236 (í48. országos ülés 1901. január 2é-én, csütörtökön. jezett ténynyel találkozzék azzal, hogy itt a nyilvánosság elől elzárva semmi sincsen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én bár politikai ellenfele vagyok a t. miniszterelnök úrnak, de őt komoly embernek tartottam mindig és tartom ma is, és így az a hitem és meggyőződésem, hogy akkor, mikor velem szemben a képviselőház pénzügyi bizottságában az elvi igazságot elismerte, midőn a megoldást kilátásba helyezte, nemcsak azért beszólt, hogy az idő el legyen töltve, hanem azért, hogy azt maga keresztül is akarja vinni. Ezzel a bizalommal állottam fel ós ebben a bizalomban ülök le, még indítványt sem teszek, egyszerűen csak szükségesnek tartottam a nyilvánosság előtt ezeket itt elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! A t. képviselő úr maga is konstatálta és gondolom, a t. ház is emlékezik rá, hogy ebben a kérdésben nemcsak a pénzügyi bizottságban a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, hanem már itt is njdlatkoztam. Magam is elismertem, hogy az a kívánság jogosxdtsággal bir, hogy autentikus szövege jelennék meg valahára az itt történteknek, talán hozzáférhetőbb és kezelhetőbb módon, mint a hogy

T azt a hivatalos napló tartalmazza. Mert talán ez a három dolog az, a min segíteni kell és a min a t. képviselő úr is óhajt segítem, hogy legyen az itteni beszédeknek egész tartalma, hozzáférhető, könynyebben kezelhető és autentikus, mindenki által gyorsan kapható. Ennek elvi jogosultságát elismertem, de hozzá tettem, hogy ez mégis csak pénzkérdés ; de nem mondtam azt, hogyha meglehet oldani aránylag nem nagy áldozattal, meg nem oldom. Sőt — gondolom — a t. képviselő úr eddig is meggyőződött róla, hogy ilyen kijelentéseket mindig kellő óvatossággal és körültekintéssel teszek és sohasem hátsó gondolattal, (ügy van!) mert mindig megmondom egészen, világosan, egyenenesen, hogy mit tehetek és mit nem ? Ha tehát a pénzügyi áldozat, vagyis ennek a kérdésnek többköltsége nem lesz szertelenül nagy, szívesen meg fogom a dolgot csinálni; mert ezt elvileg magam is jogosnak tartom. Magam is sokszor vagyok abban a helyzetben, hogyha, el akarná velem hitetni valaki, hogy én azokat mondtam, — neveket nem említek, — a miket egyik-másik lap reám fog, nem vezérczikkekben, hanem abban a nagyon is száraz abrezsében vagy kivonatban, úgy nekem protestálnom kellene az ellen. Nemcsak nem közlik a beszédemet hűséges kivonatban és jól. hanem —- nem akarok czólzatot találni ebben, mert talán a munka technikája hozza azt magával, •— hanem azzal teljesen ellentétes értelemben közlik azt, a mit az ember mondott. (Felkiáltások a szélső baloldalon^ Mi is így vagyunk a korniángpárti lapokkal.) így van ez vicziszszim is. Megengedem, sőt úgy is van, hogy a t. képviselő urak beszédeit talán úg3^ közlik a kormánj-párti lapok, mint a mieinket az ellenzékiek. Néha azonban a mi beszédeinknél úgy van a dolog, hogy ki van hagyva, a mi a kék czeruzát kezelő úrnak felfogása szerint, annak, a ki beszél, előnyére válnék és csak az van elmondva és közölve, de az is rosszul, a mi az ő elveinél fogva helytelen, vagy pedig a mi nem csinál kárt és nem ártalmas azon nézeteknek, melyeket az illető lap politikai szempontokból képvisel. Én igen szívesen foglalkozom a kérdéssel tovább is, a mint foglalkoztam eddig is, hiszen az a tanácskozás, melyet összehívtam, illetőleg a ház t. elnöke összehívott, az idén inicziátivámra jött össze. Ha én nem akartam volna a kérdéssel tovább foglalkozni, azt a tanácskozást sem tartottuk volna meg. Most azonban meg kell gondolnunk azt, hogy czélszerű lesz-e a Budapesti Közlönynyel kombinálva közölni a beszédeket, vagy adjuk-e azon kivűl? A Budapesti Közlönynek szerződése, a mint ezt egy interpelláczióra adott válaszomból méltóztatnak tudni, egy óv alatt letelik és így az a kérdés önmagától jön előtérbe, hogy a Budapesti Közlönyre nézve kötendő új szerződés keretébe bevonassék-e ez, vagy nem? A másik az, hogy mivel az országgyűlésnek ötödik cziklusát kezdte meg a múlt őszszel és folyó novemberig tart a mandátum ; megkezdjük-e ezt ezen az országgyűlésen, vagy nem ? Mindezeket meg fogom fontolni, de a mint méltóztatnak tudni, ezek a szempontok már csak a kivitellel foglalkoznak ós nem azzal, hogy megcsináljuk-e vagy nem, mert meg kell csinálnunk ezt a dolgot, hacsak — ós ezt mindig hozzá kell tennem, — nagy pénzáldozatokba nem kerül. A t. képviselő úr felemlítette, hogy ez haszonnal is jár ós mondta, hogy nála jelentkezett valaki, a ki ilyen állítást tett. Ugyanaz az ember vagy talán más, nálam is volt és ón őt nem utasítottam el, hanem azt mondtam neki, hogy ha a kérdés praktikus keresztülviteléről lesz szó, őt is meg fogom hallgatni és ezt meg is fogom tenni. Nálam is kijelentette, hogy akad vállalkozó. Talán a nevére is emlékszem Kalmár nevű úriember volt, ki nálam egy audenczia alkalmával jelentkezett és ezen előterjesztést tette, a mire válaszom az volt, hogyha kellő anyaggal rendelkezik — mert az kell ám hozzá, — nem vagyok idegen őt is, mást is a tárgyalásba bevonni.