Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-642

fi42. országos ülés n>01. január 23-án, szerdán. 211 kai foglalkozhassak, a mi azután javulását is eredményezheti. Hiszem és remélem, hogy a, t. miniszterelnök úr figyelembefogja venni ezeket, a miket el mondottam, úgy az elmegyógyászati ügyre vonatkozólag, mint az iszákosság szempontjából, a mely utóbbi ügy szoeziális tekintetből óriási mértékben fontos és a melyre nézve össze kell működniük az összes erőknek. Remélem, hogy körrendelettel sem fog késni, arra nézve, hogy miképen lássák el azokat a betegeket, a kiket haza küldenek a falvakba; kik és hogyan kötelesek azokról gondoskodni. Ugyancsak remélem, hogy egy kioktató füzetet fog iratni, hogy hogyan kell azokkal a szerencsétlenekkel a községekben elbánni. Kardinális kérdés e tekintetben, még pedig nemcsak psyehiatriai szempontból, az ápolásügy kérdésének megoldása is, mert ha állami intézetek fognak létesülni a pavillon-szisztéma szerint, akkor az ápoló személyzetet stabillá tudjuk tenni és ápoló családokat tudunk nevelni, melyeknek tagjaival szinte már vele születik, hogy mikóp kell bánni a betegekkel, a mint látjuk Belgiumban, a hol városok élnek abból, hogy elmebetegeket fogadnak magukhoz ós gondozzák. T. ház ! Legyen szabad röviden még csak egy dologra kiterjeszkednem, és ez az orvosi vizsgák kérdése. (Halljuk! Halljuk!) És ebben a kérdésben már tavaly és harmadéve felszólaltam és tüzetesen jeleztem nemcsak a magam, hanem az egész orvosi kar álláspontját. Jeleztem, hogy a tiszti és törvényszéki orvosi vizsga mennyire lealázó az orvosokra, kik mind abból az egyetemen vizsgáztak. Ha az orvos nem tanulja meg az egyetemen a közegészségüg_vet, az elmeügyet, gyógyszertant, stb., nem fogja azt négy-öt heti kurzus alatt sem megtanulni, Ha még az állam, mondjuk, közigazgatási dolgokban való jártasságból kívánna egy vizsgát, az ellen senkinek kifogása nem volna, de hogy az orvos tisztán orvosi dolgokban, melyekből az egyetemen már az első szakemberek előtt vizsgázott, újból vizsgát tegyen, ez learázása az egyetemnek ós az orvosi diplomának. Ez csak arra jó, hogj" azt a szegény körorvost, vagy járásorvost kényszerítsék ide fel Pestre hat hétre, itt elköltsön hat-nyolczszáz forintot és megkoplaltassa miatta a családját, csak azért, hogy egy ilyen fiktív vizsgát letegyen. E tekintetben igéretót bírom úgy az igazságügyi, mint a közoktatásügyi miniszternek, sőt, hajói emlékszem, tavaly a t. belügyminiszter úr már jelezte, hogy ezt a vizsgakórdóst újra revízió alá fogja venni, és a, helyes megoldást" kilátásba helyezte. Még csak pár szót akarok szólani árról. mennyire szükséges a közegészségügyi törvénynek revíziója, mely egészen más viszonyok közt lett hozva, melynek legnagyobb része úgyis csak papíron van ós végrehajtva nem lett. Jól tudjuk, hogy közigazgatásunk mai állapotában nem is hajtható végre, mert bizonyos érzék kell a közigazgatás embereiben ahhoz, hogy a közegészségügyet kellőleg méltányolják. Épen ezért nagyon szükségesnek vélem, és minden beszédemben sürgettem is, hogv a közigazgatási tisztviselőkből a- közegészségügynek bizonyos tudása megköveteltessék, például a jegyzői vizsgán stb. Feltétlenül kívánatos ezen törvénynek revíziója azért is, mert sok olyan intézkedés van benne, mely nem felel meg a mai kívánalmaknak, így például a legsürgősebb intézkedések sorába, tartozik, hogy a községi körorvosi látogatási díjakra vonatkozó intézkedés, mely az 1876 : XIV. törvényczikk 140. §-ában foglaltatik, s mely országszerte téves magyarázatokra- adott okot, s nagy részben kútforrása az orvosok nyomorúságának, mielőbb revízió alá vétessék. Tudjuk, hogy a törvény szelleme félre van magyarázva, s mikor például a körorvosi állásra a főszolgabíró kiírja a pályázatot, beírja, hogy 20—30 krajczár a látogatási díj, holott a törvény azt mondja, hogy ez külön egyezség tárgya az orvos és a község között. Ez határozottan abnormis állapot s ezen feltétlenül segíteni kell, mert mikor az orvos a pályázat alapján meg lesz választva, nincs módjában az orvosnak azt megváltoztatni. Ép azért kell a törvényt módosítani és lehetővé tenni, hogy ezen egyezség, mely kényszer útján jött létre, valami módon korrigálható legyen. Csak röviden szólok még azon visszaélésekről, méhnek úgy az orvosok, mint a szenvedő emberiség hátrányára a titkos szerek elárúsítása által követtetnek el, továbbá azon minden kritikán aluli hirdetésekről, melyekkel a lapok hasábjai napról-napra meg vannak töltve. (Igaz! Ügy van a baloldalon.) Ezen hirdetések nemcsak a közmorált, nemcsak az orvosi ethikát sértik, hanem határozottan a közönségkizsákmányolására szolgálnak. A közönség ezen hangzatos hirdetések által félre lesz vezetve és ki lesz fosztogatva. Annyira vakmerők a hirdetések, hogy tudnék példát felmutatni, a hol az illető bevallja, vakmerően meri hirdetni nyilvánosan a lapokban, hogy ő titkát senkinek nem árulja el, mikor pedig törvény van, hogy titkos szereket árusítani nem szabad. Daczára, hogy erre vannak miniszteri rendeletek, s a törvény is bizonyos mértékben korlátokat szab, én alig 21•