Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-642
64S. országos ülés 1901. január 23-án, szerdán. 209 mok intézményei és a mi intézményeink között fennáll. Fontos ez a kérdés közgazdasági szempontból is. Hiszen azoknak legnagyobb része, kik most futnak ós teljes tétlenségükben csak veszélyeztetik a, társadalmat, munkával, a mi rnár maga is a gyógykezeléshez tartozik, haszonnal lehetne foglalkoztatható, úgy, hogy saját ellátásuknak legalább 50°/o-át maguk kereshetnék meg. Fontos ez a, kérdés a tudomány szempontjából is. Kérdem: lehetséges-e ilyen viszonyok között, hogy a magyar orvosi karban megfelelő számban teljesen képzett psychiaterek legyenek ? Nagyon fontos dolog a,z, hogy az orvosok legnagyobb része lehetőleg a psychiatriában jártas legyen, merfc az elmebetegek ilyen nagy száma, mellett nagyon kívánatos, hogy már a háziorvos idejekorán ismerje fel, hogy elmebeteggel van dolga és még alkalmas időben küldje az illetőt megfelelő kezelés a,lá, mikor gyógyulás több remónynyel lehetséges. Nagyon fontos dolog tehát, hogy az orvosi karban megfelelő szánni képzett psychiater legyen, mit csak kellő számú állami intézet felállítása eredményezhet. Hogy milyen fontos az ápolás kérdése, erre is rátérek, mielőtt még az intézetekről szólanék. (Halljuh! Halljuk!) Főleg vidéki elmebetegintézetekben látjuk, hogy nincs rendezve ez az ügy; nincs gondoskodva az ápoló személyzetnek sem nyugdíjáról, sem olyan megélhetéséről, hogy oly egyén vállalkozhatnék erre - a pályára, a ki humanisztikus érzésével hasznára legyen a betegnek, ós valósággal ápolja, ne kínozza a beteget. Hiszen egy kötetet lehetne összeírni azokról, a mik ápolási szempontból kifogás alá esnek. Épen azért nagyon fontos, hogy az elmebeteg-ügy kezelésénél az ápolás kérdése ugyanis az ápolókérdés is az intézmények oly fejlesztésével legyen megoldható, a, mely egyedül felel meg ezen sajnálatos állapot szanálásának. De nézzük, mi történik azokkal, kiket ápolásra haza küldenek a községbe a gyógyintézetből, — a mi az új beteg'ápolási törvény mellett igen könnyen és gyorsan megtörténhetik, ha az illető egyénnek illetőségi helye ismeretes, — hogyha például az a paralitikus az illető községbe érkezik, őt senki be nem fogadja; ott lézeng, ténfereg az a szegény beteg ember, ós senki házába nem veszi. (Mozgás bal fel öl.) Vájjon nem lenne-e kívánatos és szükséges, hogy ez állapotok egy szabályrendelettel korrigáltassanak"? Vájjon nem lenne-e üdvös dolog, egy alkalmas füzetben kitanítani a községeket, hogy mikópen kell bánni azzal az elmebeteggel, a ki nem közveszélyes, s a ki azért kiilKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXII. KÖTET. detett haza, mert az intézetben sokkal sürgősebb eseteknek kell helyt adni. Nem volna-e kívánatos, hogy a t. miniszterelnök úr ezt az ismertető füzetet illető osztályában mielőbb elkészíttetné, hogy hogyan kell bánni a gondozásra haza bocsátott szerencsétlen beteggel, ós micsoda kötelezettséget kell e tekintetben a községnek magára, vállalnia. De igen fontos lenne, t. ház, ós nagyon kérem az igen tisztelt miniszterelnök urat, hogy az elmebetegügy megoldhatása czóljábó] legyen kegyes egy országos elmeügyi tanácsot kreálni. A psychiatereknek országos kongresszusán is kimondatott, hogy ez egy igen fontos követelmény az elmeügy helyes irányba terelése ós fejlesztése szempontjából, mert ezt úgy bürószerűen elintézni lehetetlenség. Úgyszintén nagyon kérem az igen tisztelt miniszterelnök urat. legyen szives az alkoholizmusra vonatkozólag is intézkedéseket tenni, minthogy sajnosán tapasztalják épen a psyohiaterek, ős tanúskodnak róla a gyógyintézetek, hogy az elmebetegek jórészét az iszákosok teszik. Ez egy nagyon rohamosan terjedő veszélyt rejt magában, a melyet tisztán kormányzati tényekkel nem is lehet eligazítni; itt , szoeziális téren is erős munkát kell végezni, ós' minthogy a, kormányintézkedéseknek a szoeziális intézkedésekké] összhangban kell lenniök, azért igen kérem az igen tisztelt miniszterelnök urat, legyen szives e kérdést ankét tárgyává tenni. Nagyon fontos és felette sürgős, t. ház az a kérdés, mikép lehet az iszákosságnak csak részben is gátat venni, ós útját állani, és nemcsak elmeügyi szempontból bír ez óriási fontossággal, hanem a családi, a társadalmi élet szempontjából is óriási horderővel bír. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Most pedig arra akarok rátérni, hogy arra az irányra, a melyet jóakarattal inaugurált a közegészségügyi osztály, hogy tudniillik a,z elmebetegeknek nagyobb számát el tudja helyezni, felhívjam az igen tisztelt miniszterelnök úr ügyeimét. Tudjuk azt, hogy a miniszterelnök úrnak még az ötödik elődje Teleki elhatározta, hogy- egy ezer ágygyal bíró elmegyógyintézetet állít fel. Ez a mai napig felállítva nem lett. Midőn a, betegápolási törvény meg lett hozva, belátta a kormány, hogy itt csinálni kell valamit és itt egy igen furfangos utat választott, a melylyel tulaj donképen a pénzügyminisztert akarta kijátszani és bár igaz, hogy a pénzügyminisztert ki is játszotta, de azért az ügyön nem segített semmit. Megmondom, hogy mi történt. Minthogy a kívánalom ós követelés nagy volt, hogy el lehessen helyezni az elmebetegeket, a kormány rábírta a törvényhatóságokat, hogy a közkór 27
