Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

19tí 6ti. országos ülés 1901. január 22-én, kedden. azokkal a számokkal azok hátrányára ezeket nem lehet parifikámi. De mindenesetre az a tény, átlag egy évben 1.367.000 forint volt a kiadás, és most is csak 1,328.000 forint, azt igazolja, hogy ott bizony a pazarlás vagy költekezés nem orv mérvű, a mint azt a t. képviselő úr állítja. (Úgy van! jobb felől.) A kiadások igenis nagyobbak lettek, mert a személyzet szaporodott és mert a személyzetnek szerződés szerinti emelkedő fizetéseik vannak, de gróf Keglevich István intendássága alatt ezen szerződési fizetések sem szaporodtak szertelen mértékben, hanem csak úgy, a mint ezt a színművészeti előadások szüksége és igényei magukkal hozták, (ügy van! jobbfelöl.) — Ezt akartam megjegyezni azon irányban, hogy a túlköltekezések e téren, ha a kérdést alaposan vizsgáljuk, nem nyújtanak oly képet, a minőt Pichler Győző képviselő úr állított elő. Hogy bajok vannak, hogy az egész operaház kérdése bizonyos kritikus helyzetben van, hogy azt ebben az állapotban fentartam nem lehet: azt tavaly is elismertem s ez idén is elismerem. Hogy ezeken a dolgokon, a mennyire lehet, segíteni kell, az áll. (Helyeslés.) Én is azon leszek, de ezt máról holnapra/megcsinálni nem lehet. (Helyedé* a jobb- és szélső baloldalon.) Történt már sok dolog ez irányban, az igazgatói állás oly egyéniséggel töltetett be, a kinek működéséhez, azt hiszem, a legjobb várakozásokat lehet fűzni. Történt intézkedés a magvar énekesek és zenészek nevelésére, idecsábítására, s általában a magyar operának s a magyar zenéhez értő s azt művelő emberek fejlesztésére és kiképzésére. Nem mondom, hogy ez sok, avagy csak annyi is, a mennyinek meg kellett Yjohia történnie, de egyszerre az ily dolgokat nem lehet megcsinálni. A mi a t. képviselő úrnak a nyugdíjügyre vonatkozó második kifogását illeti, én úgy tudom, bár nincs előttem a szabályzat, hogy a szabályzat alapján történik-e nyugdíjalapnak kezelése, ós igenis rendes ós állandó felügyelet ós ellenőrzés alatt áll. Pichler Győző: Helyes! Helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy előlegek adatnak-e? . . . Pichler Győző: Kölcsönök, nem előlegek ! Széll Kálmán miniszterelnök: A mi a kölcsönöket illeti, én kölcsönökről nem tudok, de előlegekről igen. Ez€>k az előlegek az illetők fizetésével, azonkívül pedig még életbiztosítással is biztosíttatnak. Hogy egyszer-másszor kölcsönök is adattak, megengedem; de remélem ós azt hiszem, hogy a kellő fedezet és biztosítók mellett történt, különben majd utána nézek a dolognak. Annyit tudok, hogy előttem nem fordult meg eset, a mely a kontroll alkalmával valami irregularitást mutatott volna fel, mert ha azt mutatta volna, annak orvoslása semmi körülmények között sem maradt volna el. Egyébiránt, ismétlem, utána fogok e dolgoknak nézni. Ez elvégre oly detail kezelési dolog, a mely igen ritkán kerül elém. (Igaz! Úgy van.') A mi a kolozsvári színház kérdését illeti, a t. képviselő úr itt is elsieti egy kissé a dolgot, a mint elsiette múltkori, a nemzeti színház rekonstrukcziójára vonatkozólag hozzám intézett interpellácziójában ós kérdésében. (Mozgás és ellenmondások a, szélső hal oldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől'. Elnök csenget.) A képviselő úr most is kész faktumnak vette a puszta hírt ós azt úgy állította oda., hogy a kolozsvári színház építését kiadták annak a bécsi czégnek. Hát kérem senkinek sem adtak ki semmit! (Helyeslés jobbfelöl.) Pichler Győző: Helyes! Helyes! Széll Kálmán miniszterelnök:. . . Sem bécsi, sem más czégnek. csak ne méltóztassék minden bokorban spektrumot látni, meg nem tudom, miféle faktumot, . . . Kubik Béla: Hiszen nem lehet rajta csodálkozni! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: . . és azt úgy ide állítani ós abból nagy konzequencziát vonni le. (Helyeslés jobbfelöl.) A kolozsvári nemzeti színháznak az ügye, az újjáépítés ' ügye még nincsen befej ez ve, még nem jutott abba a stádiumba, hogy arról én határozatot hozhattam volna, hogy ki által, hogyan, mikóp fog építtetni. De meg lehet a t. képviselő úr győződve arról, hogy annak a. beszédnek a szelleme, czélzata, melyben múltkor e kérdésről nyilatkoztam, már magában foglalta, hogy ott, a hol egy architektonikus kiképzéssel biró épületről lesz szó, olyan eljárást fogok követni, a mely a magyar építőművészetek jogait minden tekintetben meg fogja védeni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Dedovics György jegyző: Melzer Vilmos ! Melzer Vilmos: T. ház! Csakis azért szólalok fel, mivel Rátkay László képviselő úr indokoltnak látta az iménti beszédében szóba hozni azt a mindenesetre kellemetlen és elitélendő inczidenst, a mely az Uránia színház előadása alkalmából Nagyszebenben legközelebbről történt. Ertem ezalatt azt az esetet, a mely akkor fordult elő, midőn daczára annak, hogy az ottani közönség túlnyomó részének móltányos és jogosult kívánságához képest a bemutatott képekhez a magyarázatok elsősorban német nyelven adattak, tüntetés rendeztetett az ellen, hogy a német nyelv