Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

641. országos ülés 1901. január 22-én, kedden. 183 figyelembe, vagy hogy azok szolgálnának nekünk egyedül zsinórmértékül, hanem teszszük azért, mert az országnak jól felfogott érdekét veszszük kellőkép figyelembe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És most még csak egyet. Hogy mennyire megfontolandó ez a kérdés, hogy mennyire igazam van nekem abban, hogy az általános szavazati jog aggályokat képes kelteni mindenkiben, a ki ez országnak összes viszonyait gondos ós lelkiismeretes megfigyelés alá veszi: mutatja az, hogy a t. képviselő úr maga is most óvja magát az ellen ós bennünket is kitanít, hogy hiszen ennek is vannak ám korlátjai, ennek is vannak temperamentumai, ennek is lehetnek kinövései és veszélyei, azoktól azonban — azt mondja — mind meglehet ám azt tisztítani. (Tetszés a jobboldalon.) Hát mit bizonyít ez ? Azt bizonyítja,, hogy kétszer, de 12-szer is meg kell nézni, ezen kérdésnek minden oldalát, (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) és hogy nem lehet hamarjában e kérdésbe belemenni, úgy, a mint önök akarják, hogy tudniillik az általános szavazati jog alapján vitessék keresztül a' parlamenti reform. És bizonyítja azt. hogy az én álláspontom a helyes és azt bizonyítja, hogy ha ezen megfontolás, ezen sokszoros megfontolás és beható megfontolás nélkül cselekszünk, akkor igenis ugranánk a sötétbe. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy nem volt helyes a mit én mondtam a múltkor, hogy kísérletet tenni nem szándékozom. Hát kérem elfeledte a t. képviselő úr, a mit mondott? A t. képviselő úr azzal vigasztalt a múltkor engem, hogy próbáljuk meg, csináljuk meg, és ha azt látnók, hogy bajok származnak belőle, akkor majd visszacsináljuk. Kérem, itt van a beszéde. Mi ez egyéb, mint kísérlet, és ettől a kísérlettől óvtam én az országot. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Tessék csak a háta megé nézni a t. képviselő urnak és visszaemlékezni a tegnapi beszédre. Én tegnap az idő rövidsége miatt a beszédnek e részére nem reflektáltam. Ott is megvan a bizonytalanság ; én legalább azt találtam benne, hogy nekem van igazam, a ki azt mondottam, hogy ezt a kérdést nagyon meg kell vizsgálni. Polómd Géza, a, ki a t. képviselő úrral egy párton van, vagy volt - - nem keresem •— item Polónyi Géza t. képviselő úr, maga tegnap azt mondotta, hogy nem akarja ám bevenni az általános szavazati jog bástyáiba, és kereteibe azokat, a kik veszedelmesek lehetnek az országra, a kik veszélyes tanokat hirdetnek és képviselnek a társadalomban, hogy preventive a büntető jog terén kell erre nézve bizonyos intézkedéseket létesíteni. Hát bocsánatot kérek, mit mutat ez? Azt, hogy önök is akarnak válogatni, hogy önök is meg akarják gondolni a dolgot, tehát, hogy itt jő a válogatás. Pedig önök a, kisebbséget képviselik, a melynek mindig könnyebb a dolga, mert nem hordja a felelősséget. (Igaz! úgy verni! a jobból dalon.) A kisebbségnek nem kell tartani semmitől, mert hiszen nincsen bebizonyítva, hogy a mit akarnak, ha ők maguk megcsinálták volna, jó vagy rossz lett volna-e? A többség hivatása, azonban más, már természeténél fogva, és ha előrevetett szemmel jár is és ha haladni akar és halad is, mert mi azt akarjuk, de óvatosan meg kell mindent fontolnia. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Tessék tehát ezen argumentumból kifolyólag is egy kicsit méltányolni a helyzetet és nem azt a következtetést levonni, a melyet méltóztatnak : azt gondolom, hogy ez az argumentum nekem ad igazat. (Igaz! Úgy van! jobbfélől.) Nekem egyébként a t. képviselő úrnak egész methodikája ellen kifogásom van. mert a képviselő úr igen furcsán bánt el beszédemmel. Én egészen nyugodtan és nyílt homlokkal mondottam meg véleményemet ós mindazok, a. kik beszédemet hallgatták, tanuk lehetnek rá, hogy én a képviselő úr beszédjével másként bántam el. Én a t. képviselő úr nagy beszédjéből, az időnek azon rövidségénél fogva, a mely akkor is rendelkezésemre állt, — mert hiszen össze kellett tömörítenem, a mit mondott — kivettem annak szukkusát és azt mondottam. Öt pontban tömörülnek össze követelései, klasszifikáltam is őket, és azt hiszem, helyesen és jól kivonatoltam beszédjét. Megmondtam, hogy a képviselő úr először is három dolgot követel. Követeli azt, itt a beszédem, szórói-szóra fel tudnám olvasni, de nem teszem, hanem csak rámutatok. A képviselő úr a hivatalos pressziót, az anyagi eszközök latbavetését és szereplését a választásoknál ós a, képviselői állás utilizálását hozta fel, mint a parlamenti reformnak első három kellékét, azután a szavazati jognak, a czenzusnak kiterjesztését, a mint ő akarja, az általános szavazati jogig és a választási kerületek felosztását. És én ezen öt pontban az ő beszédének sznkkusakópen oda állított posztulátumokra mit mondottam? Azt mondottam a három elsőt illetőleg, különösen a két elsőt, a hivatalos pressziót és az anyagi eszközök szereplését, harezba vitelét, mit én is perhorreskálok, utálok ós utáltam teljes életemben: ezt a, kúriai bíráskodással igyekeztünk megoldani, orvosolni, a képviselői állás kérdését pedig inkompatibilitási töményben. Én nem vontam ezt be oda ebbe a részébe az én vá-